Stephen Fry neve valószínűleg mindenkinek ismerős, akár a Fekete viperából, akár az Egy kis Fry & Laurie-ból stb., de filmes és színpadi színészi munkái mellett több regény is fűződik a nevéhez. Mostani könyvében újrameséli a görög mítoszokat, mindezt a rá jellemző humorral (a könyv alcíme Görög mitológia angol humorral), amely szellemes, mégis komoly, szórakoztató, közben pedig nagyon informatív és tanulságos. Aki könnyed olvasmányra számít, annak lehet, hogy kicsit tömény lesz a könyv, azonban akiket érdekel a mitológia, azoknak mindenképpen érdemes belevetniük magukat ezekbe a kifejezetten érdekesen újramesélt történetekbe.

A kötet négy nagy részből áll (A kezdet, valamint Zeusz játékszerei első és második része), amelyek további rövid fejezetekre vannak tagolva. Az univerzum keletkezésétől a titánok és istenek háborúján keresztül (titanomakhia) az ember teremtéséig és az emberi világ kialakulásáig követhetjük végig a mitologikus történeteket, egészen az ezüstkor végéig. A görög mitológia nagyon különleges abból a szempontból (és ezt a szerző is kiemeli), hogy a többihez képest igen sok forrásban, ráadásul színvonalas, irodalmi tekintetben is kiemelkedő forrásokban (is) maradtak fenn a történetei. Stephen Fry ezeket meséli újra a saját megjegyzéseivel, értelmezéseivel kiegészítve, a végeredmény pedig egy nagyon szórakoztató, izgalmas és színes világ.

A szerző a Bevezetésben elmondja, hogy semmilyen előismeret vagy klasszikus műveltség nem szükséges a könyv megértéséhez és élvezetéhez, hiszen nem tudományos jellegű munkát tartunk a kezünkben, hanem történetek, mesék gyűjteményét. Ez nagyrészt így is van, azonban az olvasást nagyban megkönnyíti a könyvben lévő térkép és a két családfa. Emellett igen hasznos lehet visszaemlékezni arra, amit középiskolai tanulmányaink során a görögökről tanultunk, hogy ne vesszünk el már a legelején a rengeteg név erdejében (vagy felidézni a Percy Jackson-regényeket, akit szintén említ a szerző). A görög titánok, istenek, emberek, félistenek és egyéb lények kalandjaiból megérthetjük, hogy ez a világ, ez a mitológia valójában rólunk szól, a történetei és tanulságai ugyanolyan élettel teliek, mint évezredekkel ezelőtt. Az istenek és emberek ugyanolyan gyarlók tudnak lenni, ugyanúgy küzdenek a vággyal, szerelemmel, kétségbeeséssel és bizonytalansággal, mint mi.

A könyv igazi erénye, hogy minden egyes sorából kiérezni, a szerző mennyire a szerelmese ezeknek a történeteknek. Emellett a görög mitológiában való jártassága is hatalmas, de ügyesen egyensúlyoz a szórakoztató és olvasmányos, valamint a „mitológiailag hű” (ha van ilyen kifejezés) között. A legtöbb információ talán a lábjegyzetekben van elhelyezve, ahol az események sokszor történelmi és földrajzi keretbe is helyeződnek. Emellett kifejezetten sok az etimológia a könyvben, aminek én nyelvészként nagyon örültem, bár lehet, hogy egyeseknek már kicsit túlzás. Ahol lehet, Stephen Fry párhuzamot von a római (néhol a skandináv) mitológia eseményeivel és alakjaival is.

A legismertebb történetek (Kronosz felfalja gyermekeit, de Zeusz megmenekül; Prométheusz ellopja az embereknek az isteni tüzet; Hadész elrabolja Perszephonét – az egyik kedvencem) mellett kevésbé közkeletűeket is olvashatunk, városok alapításáról, nemzetségek születéséről, vagy a különböző állatok vagy növények „keletkezéséről”. A legtanulságosabb talán Arakhné története, amely gyönyörűen összefoglalja, hogy az istenek mennyire mostohán is bánnak az emberekkel, főleg, ha fiatal lányokról van szó. Összességében egy nagyon olvasmányos és élvezetes szeletet kapunk a görög mitológiából, ami korosztálytól, nemtől stb. függetlenül tanulságos gondolatokkal szolgál mindenki számára.

9/10

A kötetet a Kossuth Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.