Könyvkritika – Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai (2019)
2019. november 29. írta: Luthien Lovemagic

Könyvkritika – Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai (2019)

A képregényháború

kavalier-es-clay-bamulatos-kalandjai-1-es-2-kotet.jpg

A Kavalier és Clay bámulatos kalandjai a fülszöveggel keltette fel a figyelmemet, különösen a korszak miatt és azért, mert képregényalkotók játsszák benne a főszerepet, így biztos voltam benne, hogy valamikor sort fogok keríteni az elolvasására. Örülök, hogy nem vártam vele sokáig, mert egy feledhetetlen élménnyel gazdagodtam.

A történet 1939-ben veszi kezdetét New York Cityben. Joe Kavalier, az ifjú szabadulóművész és bűvészpalánta megérkezik a városba az unokatestvéréhez, Sammy Clayhez. Szinte egész Európa Hitler árnyékában él, míg Amerikában ez a képregényfüzetek aranykora. Sammy pénzügyi lehetőséget lát az egyre növekvő keresletben, Joe személyében pedig ideális partnerre talál: egyikük a sztorit találja ki, másikuk a figurák megrajzolásában jeleskedik. A két tizenéves beveszi Manhattant, teremtményükkel, a Szabadulóművésszel a képregények lapjain veszik fel a harcot a fasizmussal. Sammy és Joe fényes karriert futnak be, fordulatos történetük kontinenseken, évtizedeken ível át.

Megvallom, az eleje nem csúszott, leginkább azért, mert a szomorú téma, Joe európai múltja, és a cseh zsidóság megpróbáltatásainak leírása sokszor megakasztott, de aztán pár fejezet után belejöttem az olvasásba, és a könyv további része feledtette a kezdeti döcögést. A komolyság mellett ugyanis hamar átszínezte a szöveget a finom, intelligens humor, ami elősegítette, hogy a végén ne szomorú szájízzel hagyjam ott a könyvet, hanem egy apró mosollyal az arcomon. Ez a nagy terjedelem miatt is fontos volt, mert sok fájdalmat valamivel ellensúlyozni is kellett, és a hangulatok között nagyon jól lavírozik a szerző.

A fájdalmat és a szomorúságot Joe és a vele történtek, a humort és vidámságot pedig Sammy képviseli. Előbbi komoly, zárkózott, de ugyanakkor intelligens és szórakoztató jelleme sokkal közelebb állt hozzám, mint Sammyé. Az ő fejezeteit emiatt sokkal jobban szerettem, míg az utóbbiét, főleg az elején néhol untam, mert kevésbé tudtam átérezni. Ez egészen addig így is volt, amíg ki nem derült, hogy mi van a bohókás felszín alatt, és meg nem tudtam, mire vágyik valójában. Kiderült, hogy ő legalább annyira szenved, mint Joe, csak teljesen mástól, és az útja is másfelé vezet, viszont csak együtt képesek végigmenni rajta. Emiatt nagyon szoros barátság az övék, ami Joe barátnőjének, Rose-nak a megjelenésével még jobban azzá válik, és a végére ők hárman alkotnak egy baráti egységet (nem szerelmi háromszög!), ami olyan erős, hogy olyat ritkán látni, nemcsak az életben, de regényben is. Olyan intenzitással ábrázolja általuk a barátságot, hogy az szavakkal igazából leírhatatlan, de olvasás közben nem lehet nem érezni ezt az elsöprő erőt, ami összetartja őket.

A személyes drámáktól a történet szövése közben el is távolodik a szerző, és olyan témákat jár körül, mint a II. Világháborúba belépés előtti Amerika várakozó, zavaros közhangulata, az Európából Amerikába menekült zsidók beilleszkedése, a családjuk kimenekítéséért folytatott küzdelem, és a Szabadulóművész kalandjaiban  általuk vívott háború. Ez egyszerre zajlik a lelkükben és a képregényfüzetek lapjain, ahol megelevenednek.

A kisebb és a nagyobb léptékű problémák ábrázolását Chabon számtalan háttéranyaggal és az események megértéséhez szükséges információval köti össze és dúcolja alá, amik a legtöbb helyen hozzátesznek a regényhez, és színesítik a narrációt. Néhol viszont ezeknél a részeknél azt éreztem, hogy hirtelen átváltott közvetlenből dokumentarista stílusba, és csak pár bekezdés után zökkent vissza. Ez szerencsére a szöveg sodró lendülete miatt nem volt annyira zavaró.

Ami viszont nagyon zavart az nem annyira cselekménybeli, mint inkább írástechnikai észrevétel a részemről. Több fejezetnél éreztem, hogy éles a váltás az előzőhöz képest, és csak úgy belecsap egy másik történetszálba. Ez elsőre kizökkentett, de az adott fejezet előrehaladtával azért minden visszafejthetővé vált, és kapcsolódott az előbbiekhez, csak érzésem szerint kissé megbomlott ezeken a helyeken a szövegkohézió, ami megakaszthatja az olvasást.

Összességében a Kavalier és Clay bámulatos kalandjai egy részlet gazdagon az olvasó elé tárt évtizedeken átívelő korrajz a II. Világháború alatti és utáni Amerikáról, amely visszarepíti az olvasót a ma már jól ismert képregényhősök megszületésének korába, amikor a háború árnyékéban mindent áthatott a reménytelenség. Chabon olykor humorosan, olykor szívszaggatóan tárja olvasója elé szereplői megpróbáltatásait, miközben végigvezeti őket több évtizeden.

Ajánlom képregényrajongóknak, vagy olyanoknak, akik már próbálkoztak képregényrajzolással/írással, mert számukra tökéletesen átélhető a történet. Valamint olyan olvasóknak is, akik szeretnek elmerülni a szereplők életében, személyes drámáiban, emellett érdekli őket egy kitűnően ábrázolt korrajz.

8/10

A könyvet a 21. Század Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4415321752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása