Tagadhatatlan, hogy a folytatások korát éljük. Rendszeres moziba járóként olyan érzésem van, mintha az álomgyár emberei félretették volna a kreativitást és inkább a „biztosra mennének” az újító lehetőségek helyett. A kockázatvállalás helyett, inkább az unalomig ismételt, jól bevált történetekkel igyekeznek feltölteni a producerek kincses kamráit, régi klasszikusok folytatásaival árasztva el a filmes piacot. Meglepő módon ez a fajta stratégia bizonyos esetekben működik és rekord bevételeket produkál. Akad viszont nem egy olyan ellenpélda, amely bizony amellett tanúskodik, hogy nem folytatható a végtelenségig ez a fajta folytatás gyártás. Remélem hamarosan véget ér Hollywood ezen korszaka és Wass Albertet idézve „jönnek majd újra boldog építők…”, akik valami egészen újat hoznak a mindent elbíró filmvászonra. Addig mindenesetre maradnak a régi/új történetek, és ki tudja, talán még a Vissza a jövőbe második részének jóslata is valóra válik a Cápa 19.* részével kapcsolatban. Igaz időben erről már lecsúsztunk, hiszen hol van már 2015. Pár évvel ezelőtt kicsit félve vártam a pillanatot, amikor kamaszkorom kedvenc sorozatának negyedik része is a vászonra kerül. Komolyan aggódtam, hogy a Vissza a jövőbe tökéletesnek tetsző univerzuma is elindul a folytatások meredek lejtőjén. De hála a magasságos égnek a várva várt, vagy éppen esetemben legkevésbé sem várt filmes folytatás végül elmaradt. Ennek ellenére, azért szeretett rozsdamentes acélvázas időgépünk sem úszta meg teljesen a folytatás áradatot. Hazánkban egy éve jelent meg a Vissza a jövőbe - Elfeledett regék és alternatív idősíkok című képregény. Már 2018-ban látszott, hogy ez lesz a legjobb formai keret, amely megmentheti a fluxuskondenzátor dicsfényében úszó eredeti szériát a folytatások okozta időparadoxonoktól. A sorozat negyedik kötete nemrégiben került a magyar olvasók kezébe. A kiadványnak immár negyedszer sikerült megörvendeztetni a rajongókat egy újabb kalanddal, amelyhez nélkülözhetetlen az 1,21 gigawatt.

Doktor Brown nagy hibát vét, elfelejt a házassági évfordulóra ajándékot venni kedvesének Claranak. Még szerencse, hogy ott az időgép, mely egy ilyen szorult helyzetben is megoldást nyújt. Eközben a McFly család életében nagy dolog készülődik. Az évek óta börtönben sínylődő Joey bácsit szabadon engedik. Marty pedig mindenáron meg akarja tudni az igazságot nagybátya bebörtönzésével kapcsolatban. Milyen szerencse, hogy van egy időgép, mely választ kínál minden kérdésre. De, mint azt már tudjuk, az időutazás csöppet sem veszélytelen dolog. Martynak és Dokinak ezúttal is számos nem várt helyzettel kell megküzdenie, hogy biztonságban tudhassák a tér-idő kontinuumot.

A már szokásosnak mondható minőségben érkezett a sorozat negyedik kötete. A prémium érzéshez csak még jobban hozzátett az ajándékba kapott könyvjelző. Egy kemény táblás varrott, színes, tinta illatot árasztó csoda ez a kiadvány is. A kötet első lapjain olvashatjuk Bob Gale emelkedett hangvételű előszavát, amely ismételten arra a bizonyos rajzfilmsorozatra hivatkozik, mely még sajnos mindig nem érhető el magyar nyelven. Jelen kötet végén ismételten egy remek borítógaléria fogadja az olvasót. Annyit elárulok, hogy számos remek hangulatot jelenítenek meg ezek a borítók. Egy igazi rajongónak biztosan kellemes perceket okoz majd. De ne lapozzunk egyszerre a kiadvány végére, hiszen ebben a részben két történet vár minket, három különálló részként egy kötetben. Egy kis bevezető kaland Doki házassági évfordulós ajándékának beszerzéséről, amely persze mondanom sem kell, nem egy sima bevásárlós történet. A másik sztori két fejezetes bontásban meséli el nekünk „Börtöntöltelék” Joey múltját.

A kötet történetmesélés szempontjából is hozza azt a formát, amelyet már elvár tőle egy Vissza a jövőbe rajongó. Az események gyorsak, pörgősek és tele vannak gubanccal térben és időben. Ismét érdekes kérdéseket vetnek fel az időutazással kapcsolatban, nem egyszer késztetve komoly gondolkodásra az olvasót. Új dolog ebben a kiadványban, hogy bizony elég serényen utalgat az előző részek történéseire. Igazán mesterien egy-egy párbeszéddel adj a szereplők szájába az előző részekben történteket. A képi ábrázolás ismét remek, olvasás közben találkoztam egy igazán egyedi ábrázolással, ahol az események meglepő módon minden képregény logikát nélkülözve „átmásztak” a szomszédos oldalra. Az azért tagadhatatlan, hogy továbbra is dolgozik a nosztalgia faktor. De egyre erősebben érződik, hogy bizony ez a képregény sorozat lassan saját lábra áll, s elhagyva az eredeti időutazós szentháromságot, önálló történetként is képes lesz létezni ez a kemény kötéses időutazó univerzum. Az írók és ötletgazdák legnagyobb sikere abban rejlik, hogy igazi alázattal nyúltak az eredeti történethez. Úgy viselkednek, mint a felelős időutazók, amelyek – valljuk be – Doki és Marty sohasem voltak. Ezt a habitust követve az eredeti történetre vigyázva olyan szépen simul bele Joey bácsi esete a Vissza a jövőbe világába, hogy egy pillanatra sem okoz időparadoxont a tér – idő kontinuumban.

Kedvenc szereplőinket továbbra is a már megszokott motivációk és vágyak mozgatják. A történetfolyamba beírt új karakterek pedig meglepően jól működnek a már eleve adott környezetben. Többek között megismerhetjük Doki harmadik (múltbéli) kutyáját Galileót és a kedves Brown mama is debütál ebben a kötetben. Mind Emmett Doktor, mind pedig Marty családja bővül. Bob Gale csapatának tehetségét bizonyítja, hogy ez a rokon gyarapodás sem erőltetett és minden egyes új karakter azonnal szerves részévé válik kedvenc időutazós népmesénk repertoárjának. De nem csak az újonnan megismert karakterek festenek jól a történetben. A három előző részben felbukkant már ismerősként feltűnő szereplők is olyan természetességgel jelennek meg, hogy igazi örömmé teszi a viszontlátást. Így voltam Marcus Irving professzor szereplésével. Aki bevallom, a kezdeti ellenszenvem ellenére kezd szimpatikussá válni. Egy apró érdekesség, hogy a negyedik kötetig kellett várnunk, hogy végre Marty McFly száját is elhagyja a már sokat hallott felkiáltás: „Magasságos egek!”

A kiadvány címadó fejezetét a Lopott idők című rész követi. Az itt található „előszóban” -  melyből, ha úgy vesszük kettő is található a kötetben – megtudhatjuk a jó öreg Bobtól, hogy az eseményeknek jelen történet elmesélésével még koránt sincs vége. Regék az idővonalról címmel tovább folytatódik a mese az időutazásról, családról, szerelemről, sorsról, repülő automobilokról. Bízom benne, hogy jó darabig lesz még mit olvasnia a lángoló keréknyomok szerelmeseinek. Mindenesetre egy biztos, ne feledjük a jó Brown doktor szavait, miszerint „sosem tudhatjuk, mit hozz a jövő”.

*https://www.youtube.com/watch?v=HU1QxzY7M7g&fbclid=IwAR0BYCnv8wgS63rnY9YvoIRzNtzcFys8b_Aaqg7Y6HdsS7SLwQzshVzbv6k

10/10

A képregényt a Panelkalandor jóvoltából volt lehetőségem elolvasni!