Kevés olyan műfajpárosítás van a filmiparban, ami papíron kevésbé passzol egymáshoz, mint a horror és a komédia. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a kihívás ellenére minden évben van legalább egy-két rendező, aki sikerrel veszi az akadályt, így csak-csak kiszolgálja Hollywood ennek a szűk zsánernek a kedvelőit is. Ezen alkotók sorát erősíti idén Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett párosa, akik korábban többek között a V/H/S egy részletének elkészítéséért feleltek. Néhány felejthetőbb filmjük után az Aki bújt ígérkezett az eddigi legnagyobb dobásuknak, egy friss új ötletnek, amiből egyre kevesebbet látni manapság a horrorfilmekben. Főszerepre megnyerték az egyre inkább feltörekvő Samara Weavinget (Hugo Weaving unokahúgát), akit a kimondottan hasonló hangvételű The Babysitter-ben csillogtatta meg legutóbb a tehetségét. Személy szerint már akkor elkönyveltem, hogy érdemes figyelni a hölgy munkásságára, ezt pedig az Aki bújtban ismét bizonyította.
Történetünk kezdetén Grace (Samara Weaving) és Alex (Mark O'Brien) épp házasodni készülnek a férfi családjának hatalmas birtokán. Alex hosszú idő után tért vissza a családi fészekbe, rokonaival való viszonya ugyanis nem teljesen felhőtlen. Grace ennek ellenére szeretné megkedveltetni magát a furcsábbnál furcsább figurákat felvonultató társasággal, még akkor is, ha ők látszólag nem különösebben rajonganak érte. Alex azonban nem csak az esküvő miatt idegeskedik, a família ugyanis egy régi hagyománnyal ünnepli meg minden új jövevény érkezését kis közösségükbe: egy éjszakai társasjátékkal. A véletlenszerűen kiválasztott játékok nagy része ártalmatlan, azonban a Grace által szerencsétlenül kihúzott bújócska kártya nem épp a hagyományos szabályokat tartalmazza – sokkal inkább egy vesszőfutást, amiben meg kell próbálja túlélni, ahogy egy csapat felfegyverzett pszichopata az életére tör. A kattant család elég hamar felfedi a lapjait, Grace pedig rövidesen kénytelen rádöbbenni, hogy közel sem lesz egyszerű túlélnie az éjszakát.
A sztori alapfelütése meglehetősen abszurd, és a rendezők nem is várnak sokáig, hogy a humoros oldaláról mutassák be ezt a nem hétköznapi szituációt. Kifejezetten jó a film humora, és bár nem minden poén talál be, tökéletesen kihasználták a szituációk bizarrságából fakadó helyzetkomikumokat. Grace reakciói és elkeseredett harca a túlélésért azonban újra és újra visszarántják az eseményeket a valóság talajára, és ez szinte teljes mértékben Weaving kiváló alakításának köszönhető. Az első perctől az utolsóig lehet szurkolni az egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő karakterének, a néhány tónussal haloványabb mellékszereplő-gárdát pedig minden erőfeszítés nélkül játssza le a vászonról. Sajnos a kevésbé ismert karakterszínészeket felvonultató casting a film egyik gyenge pontja, egy-egy vicces megnyilvánulásukon kívül legtöbbjük nem kapott túl maradandó szerepet. Szerencsére a filmnek nem is célja komoly karakterdrámát vagy feszült thrilleri történetszálat elénk rakni – egyetlen célja a szórakoztatás, azt pedig maradéktalanul megteszi.
Sajnos azért akad néhány apróság, ami ront egy keveset az egyébként kifejezetten pozitív élményen. A film fényképezése olykor kényelmetlenül nem a lényegre fókuszál, ami kimondottan kizökkentő, mert ettől a néhány esettől eltekintve teljesen korrekt – és sokkolóan véres – a látványvilág. Másrészt egy-két alkalommal felüti a fejét az a frusztrálóan idegtépő klisé, amikor az egyébként találékony karakterek elkezdenek bődületesen idióta döntéseket hozni – apróságnak tűnhet, de olyan ez a horror atmoszférának mint a halál csókja. A háttértörténet léte is értékelendő ugyan, de nem szabad rajta túl sokat gondolkozni, mert felfedezhetünk néhány akkora lyukat a sztoriban, hogy ha Leonidász meglátná, rögtön belerúgna egy perzsát. Ugyanakkor kellemes meglepetés volt, hogy a B-kategóriás jelleg ellenére a hangvétel sosem megy át trash-be, emiatt pedig még komolyan is vehető az a kevés kritika, amit a felső tízezer szürreális világképéről kapunk.
Összességében az Aki bújt egy teljesen korrekt, hibái ellenére jól működő alkotás, ami kellemes néznivalóként szolgál így a nyár végére. Néhány kiugróan jó poénon és egy-egy ötletesen gusztustalan jeleneten kívül nem ajánl semmi maradandót, de másfél órája alatt szinte végig pörög és leköti a figyelmet. Akár még hiánypótló alkotásnak is nevezhető, hisz az ilyen kreatívan összerakott horror-komédia ritka mint a fehér holló.
7/10
Az Aki bújt teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
