Furcsa egy dolog a rajongás, kétségtelen, hogy számos dologért lehet kiemelten érdeklődni , és számos ehhez illő tárgyat gyűjteni. Önmagában ezzel semmi baj nincs, hiszen amellett, hogy remek kikapcsolódás egy ilyenfajta érdeklődésből fakadó gyűjtemény felépítése, még jól is érezzük magunkat relikviaszerzés közben. Legyen az egy poszter, egy ceruza, egy bögre, vagy éppen egy, a kedvenc hősünk arcképével díszített póló. Arról nem is beszélve, hogy egy egészséges rajongás még jellemformáló is lehet. Nem egy olyan esetem volt – ismét előkerül a kritikus mögé bújt szociális munkás –, ahol filmszereplők vagy regényhősök segítségévél tudtunk előbbre jutni egy-egy segítő beszélgetés során. Egy dolog vitathatatlan, az emberek rajongásában óriási pénz van, amellyel a filmstúdiók és a könyvkiadók bizony nem egyszer számolnak is, amikor egy már jól menő film vagy éppen regényfolyam eladható csecsebecséiről van szó. Valljuk be őszintén, vannak olyan rajongók, akik képesek bármit, de tényleg bármit megvenni, amelynek a legkisebb köze is van rajongásuk tárgyához. Emiatt persze nem török pálcát senki feje felett, hiszen az én monitorom felett is ékeskedik két gyönyörű Enterprise űrhajó. Amíg ez a fajta szenvedély napi életvitelében nem zavarja a kedves delikvenst, nincs vele semmi probléma. Az igazi gond szerintem akkor van, amikor modern kifejezéssel élve az adott kiadó vagy filmgyár „túltolja” ezt a fajta relikviagyártást. Gondolok itt a például a Trónok Harcának egyik ikonikus szereplőjét mintázó zoknira. Van az a filmes relikvia, vagy nevezzük gyűjtői ereklyének, amely azért már túl van a jó ízlés határán. Szerencsére a Trónok Harca képregényváltozata még bőven az egészséges határ keretén belül lavíroz, de ha nem figyelnek, ezt is könnyű „túltolni”.

Miután a Király Segítője egy titokzatos betegséget követően elhunyt, üresen marad a Kistanács vezetőjének tisztje, s a Hét Királyság ura, Baratheon király, aki első ezen a néven, régi barátjához, Ned Starkhoz fordul segítségért. Észak Őrzője vonakodva ugyan, de eleget tesz királya kérésének, és Királyvárban felveszi a sokak által irigyelt tisztséget. Hamar rá kell jönnie, hogy a királyt megszámlálhatatlan ellenség veszi körül. A marcona északi lovag senkiben sem bízhat, olyan játszmába keveredett, amit a hatalmasok játszanak, s gyakran halállal ér véget.

Az alapötlet igazán tetszett, amikor első ízben hallottam a dologról: A Trónok Harca képregényváltozatban is beszerezhető lesz, ráadásul magyar nyelven. Ez kell nekem! Egy igazán gyönyörű keménytáblás, varrott négyrészes sorozat várt, mire eljutottam odáig, hogy elolvasom. Az első képeket látva felpörgött bennem a rajongófaktor, talán csak a kissé borsos ár volt az, amely kedvemet szegte. De itt jött a képbe ismételten kis városom könyvtára, ahol láss csodát, mind a négy kötet rendelkezésemre állt. Így hát hozzáfogtam, hogy megismerjem Westeros világát egy másik művészeti formán keresztül. Már az első kötet előszava kisebbfajta aggodalommal töltött el, ebben a nem egész három oldalas ráhangolódásban az öreg Martin arról értekezik, hogy mennyire nehéz dolog is volt egy sorozat keretei közé adaptálni ötkötetes regényfolyamát, és hogy képregényt csinálni belőle még inkább embert próbáló feladat. Olyasmiket hozott fel példaként, mint a belső monológ ábrázolásának nehézsége, vagy épp annak teljes hiánya, de valahogy végig olyan érzésem volt, mintha Westeros teljhatalmú ura csak próbálná magyarázni a bizonyítványt. Vigyenek el a Mások, de az első gondolatom az volt, miután elolvastam az előszót, hogy szólni kellene az öregfiúnak, az ilyen mellékvágányok helyett inkább üljön már vissza az írógép elé, és fejezze már be a történetet úgy, ahogyan az méltó lenne hozzá. És meg kell, hogy mondjam, itt majdnem abba is hagytam a képregény olvasását. Aztán megláttam az első pár illusztrált oldalt, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már az első kötet felénél tartok.

A képi ábrázolás valami csodálatosra sikeredett, a városok, a várak, erdők, tavak, hegyek mind külön mesterművek, amelyek egyszerre megteremtik a sorozatból már jól ismert hangulatot. Az első elképedés után azért előkerültek az apró hiányosságok olvasás közben. A Stark fiúk megkülönböztetése szinte lehetetlen, annyira egy kaptafára vannak rajzolva. Catelyn Stark nekem túlságosan fiatalnak fest, legalábbis a sorozatban megjelent karakterhez képest. Viszont Varis és Tyrion igazi remekművekként ragyognak, bármelyik jelenetben legyenek is. És még valami, azért pár apró belső vívódás és narrálás bekerült a képregénybe. A rajzokban jól elkülönítve kis kockákban jelennek meg ezek a szövegrészek, de a színt nem mindig sikerült eltalálni. Gondolok itt a piros alapon fekete betűkre, amit alig lehet elolvasni. Az előszóban Martintól megtudjuk, hogy a képregény rajzolóját egy pályázat során választották ki, egy biztos, Tommy Patterson az első négy kötet illusztrátoraként van feltüntetve. Érdekes módon a molyos adatbázis szerint a novemberben megjelenő keménytáblás folytatást már nem ő rajzolja. Nem tudni, hogy az említett pályázat a négy első kötetre szólt-e, vagy pedig más okból váltak meg a művésztől. Az biztos, hogy így még inkább kíváncsian várom a folytatást, hiszen az óhatatlanul más lesz.

Összességében semmi újat nem adott ez a képregény. Jó, azért ez nem teljesen igaz. Két dolog van, ami miatt megérte elolvasni. Elsőként azok az apró pluszinformációk, amelyek a sorozatból vagy kimaradtak, vagy egyszerűen elsiklottam felettük, a másik dolog pedig a hangulat. Egy igazán szerethető képregényvilág kerekedett az első négy kiadványból, ami azonnal eléri az olvasónál azt, hogy hamar kedvet kapjon a tűz és jég dalának világához. Ahogy elolvastam egy kötetet, már kedvet is kaptam egy kis GOT zenéhez, vagy nosztalgiával túlhajtva megnéztem pár kedvenc jelenetet a korai évadokból. Egy nagyon érdekes utalással találkoztam a Trónok harca képregény kapcsán. Az utolsó évad zárórészében Daenerys arról mesél Havas Jonnak, hogy gyermekként mennyivel magasabbnak képzelte a Vastrónt. A dolog érdekessége, hogy a képregény elrugaszkodik a sorozatban látott indokolatlanul könnyen szállítható királyi ülőhelytől, és egy hatalmas, az emberek fölé magasodó toronyként ábrázolja a I. Hóditó Aegon Targaryen által elkészíttetett trónt. Bevallom, a könyvet még nem olvastam, de ha az ötödik képregénykiadvány is ilyen jó hangulatú lesz, elgondolkodom azon, hogy hozzáfogok az olvasáshoz.

8/10