Bűvész sok van, Houdini csak egy. Harry Houdini valójában nem bűvész volt, hanem kivételes tehetségű illuzionista, aki remekül értett a marketinghez. Fantasztikus trükköket vitt véghez, többek között eltüntetett egy elefántot és átment a falon. Mégis a szabadulószámai maradtak meg az emberek emlékezetében, olyannyira, hogy annak ellenére nem feledkeztünk el róla, hogy 1926-ban elveszítettük őt. A halála is különös volt, hiszen belső sérülésekbe halt bele, amikor egy fiatalember az ő kérésére hason ütötte. Vagy mégsem? Lehet, hogy valójában megölték, és ha igen, kinek állhatott ez érdekében? Nos, erre a kérdésre is kapunk egy lehetséges választ (hiszen az igazság sohasem derült ki ezügyben), és még azt is megtudhatjuk, hogy vajon titokban kémkedett-e a legendás előadóművész. Mégsem ez a legnagyobb érdekessége ennek a könyvnek, hanem az, hogy nemcsak egy alapos életrajzot kapunk, hanem bepillantást nyerhetünk a bűvésztrükkökbe, és az is kiderül, hogyan kerültek kivitelezésre a jobbnál jobb Houdini-számok. Nem kicsit rombolja le az illúzióinkat, amikor kiderül, hogy a nagy mágus valójában csalt, de azt rendkívül magas szinten művelte, mestere volt az illúziókeltésnek, és remekbe szabott előadásokat kerített zseniálisan kivitelezett előadásaihoz. És ez még mindig semmi, mivel még filmet is forgatott, sőt filmes céget is alapított (bele is bukott annak rendje és módja szerint, de ez nem ártott a legendájának, "csak" a pénztárcája érezte meg). Igazából semmilyen eget rengető szenzációval nem szolgál ez a vaskos kötet, mégsem lehet letenni, mert rendkívül alapos és olvasmányos életrajz minden idők legnagyobb illuzionistájáról.
Weisz Erik 1874. március 24-én született Budapesten, népes családban. A família 1878-ban vándorolt ki Amerikába, ahol a kisfiú apja rabbi lett, azonban egy idő után elveszítette a munkáját, és a család nagyon nehéz anyagi helyzetbe került, a fiúknak már korán munkába kellett állniuk. A kis Erik már gyerekként feltűnően talpraesett volt, és eldöntötte, hogy bűvész lesz. Az is lett, méghozzá a legnagyobb, Harry Houdini néven.
A Harry a saját becenevéből, az Ehrie-ből származott, a Houdini pedig tisztelgés volt gyerekkori bálványa, a híres bűvész, Robert-Houdin előtt. Az Amerikába történő bevándorláskor ő maga azonban az Echrich Weiss nevet kapta, és nagyon küzdelmesre sikeredtek a fiatal évei. Sokat kellett dolgoznia, hogy segíteni tudjon a családjának, ráadásul édesapja korán meghalt, ő pedig kötelességének tekintette, hogy gondoskodjon édesanyjáról. Később, amikor megtehette, meg is tett mindent, hogy ne legyenek anyagi gondjai, addig azonban még hosszú volt az út. A fiatalember eladóként kezdte pályáját egy lakatosműhelyben, miközben sportolt (későbbi sikereinek alapja rendkívüli fizikuma volt) és eltökélten képezte magát a bűvész szakmában. Kezdetben fillérekért dolgozott sokadrangú társulatoknál, azonban alaposan kitanulta a szakmát, megtanult bánni a közönséggel, kihozni a legtöbbet saját magából és menedzselni önmagát.
Az utóbbi volt a döntő abban, hogy hírnévre tett szert, hiszen akkor figyelt fel rá a közönség igazán, amikor látványosan megszökött rendőrségi fogdákból. A siker nem jött könnyen, ezért nagyon is megbecsülte, nem felejtette el, honnan jött, amikor már gazdag ember volt, mindig segített, ahol tudott, különösen a gyereknek. Imádta a szakmáját, nagyon sok energiát fordított arra, hogy kidolgozza a számait, olyannyira, hogy még ma is van köztük olyan, amiről fogalma sincs senkinek, hogyan csinálta. Sok titkára azonban fény derül ebből a könyvből, megtudhatjuk, hogyan szabadult ki a föld alól, a vizeskannából és megannyi extrém helyről. Nos, Houdininek egyáltalán nem voltak emberfeletti képességei, azonban tökéletesen felkészült minden kunsztjára, remekül el tudta terelni a közönség figyelmét, és szakmájának mestere lett. A magánéletét is aprólékosan bemutatják a szerzőt, megtudhatjuk, mennyire imádta az édesanyját, hogy fiatalon megismerte feleségét, az érzelmileg eléggé instabil Bess-t, aki mellett élete végéig kitartott, ha nem is volt hozzá mindig hűséges. Testvérei közül egyikük követte a pályáján, akinek halála után Houdini szakmai titkai (amelyek közül megdöbbentően sokat nyilvánosságra hozott még életében) örökre elvesztek.
Azonban a szerzőpáros egyik tagja maga is bűvész, így minden lehetséges információt megszereztek a szakmától, melynek eredményeként lehullt a lepel sok-sok titokról, és arról is, hogy Houdini mögött valójában egy nagyon erős csapat állt, akik segítettek neki tökéletesíteni a trükkjeit és a kivitelezésben is pótolhatatlanok voltak. A bűvészek izgalmas életén túl bepillantást nyerhetünk a kémszakmába is, és azt is megtudhatjuk, hogy a mester mennyit segített a hadseregnek a háború idején. Ami azonban egy kicsit túl nagy hangsúlyt kapott, az a spiritiszták világa, akik ellen Houdini hatalmas harcot vívott, minden lehetséges eszközzel igyekezett leleplezni a csalásaikat, hiszen nála jobban senki sem tudta, hogy amit művelnek, az csak illúzió, semmi más. Szomorúan olvastam nagy kedvencemről, Sir Arthur Conan Doyle-ról, hogy mennyire magába szippantotta ez a nem éppen hótiszta közeg. Nagyon érdekes könyv, amelyet nem csak Houdini rajongóinak ajánlok, hanem mindenkinek, akit érdekel egy különleges ember sorsa.
8/10
A könyvet a Helikon Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
