Az emberbe bele van kódolva, hogy fél a haláltól, az ismeretlentől, a fájdalomtól. Biztos mindenki elgondolkozott már azon, hogy hogyan és mikor fog meghalni; Chloe Benjamin könyve csavar egyet a kérdésen, és azt járja körül, hogyan befolyásolja valakinek az életét az, ha pontosan tudja a halála időpontját. A kérdésfelvetés és az ötlet érdekes, a megvalósítás kicsit döcög, de mindenképpen elgondolkodtató és a saját életünkre is kiterjeszthető helyzeteket, megoldásokat, utakat mutat be a regény.
A történet 1969-ben kezdődik New Yorkban, amikor a Gold-gyerekek tudomást szereznek róla, hogy egy titokzatos nő, egy vándormédium érkezett a városba, aki bárkinek meg tudja jósolni a halála napját. Elmennek hozzá, és amit megtudnak, meghatározza a további sorsukat, a további életüket. A legkisebb fiú, Simon San Franciscóba szökik, hogy megtalálja a szabadságot és a szerelmet; az álmodozó Klara Las Vegasba kerül bűvészként; Daniel katonaorvosként próbál értelmet találni az életében; Varya pedig, a legidősebb nővér az élettartam-meghosszabbítást kutatja.
A legnagyobb problémám a regénnyel az, hogy nem igazán kedveltem meg egyik karaktert sem, ami abból is adódhat, hogy nem vettem észre senkinél különösebb jellemfejlődést. Mind a négyen nagyon önző módon viselkednek egészen a legvégéig; ez Simon esetében a legszórakoztatóbb, aki valóban megéli az életét, élvezi minden pillanatát, de semmi mással nem foglalkozik, csak a saját vágyaival. Klara folyamatosan a saját fejében létezik, sem a szerelem, sem a gyermeke születése nem tudja kimozdítani, Daniel pedig a mélypont, amellett, hogy totálisan unalmas és egysíkú az élete, a saját igazát bizonyító egyfajta elvakult küldetéstudat miatt fut a vesztébe. Varyánál észlelhető csak változás, aki külső események hatására lassan ráébred, hogy ha nem csak saját magával foglalkozik, elkezdhet élni is, nem csak létezni.
A történetben rejlő lehetőségek kiaknázatlansága azért is szomorú, mert nagyon érdekes felvetés, hogy az ember életére milyen hatással lehet, ha tudja a halála időpontját. A sors és az önálló döntések közötti ellentétet tudatosan és okosan kezeli az írónő, viszont nem megy mélyebbre, és ennek valószínűleg a családregény-forma sem használ. Talán érdemesebb lett volna egyetlen szemszöget alaposan végigvinni, bemutatni a félelmeket, a motivációkat, a döntési helyzeteket, mint négy fejezetre szabdalni a négy sorsot. Én ráadásul végig próbáltam megtippelni, hogy ki hogyan fog meghalni (a meleg táncosként a ’80-as évek elején San Franciscóban élő Simon esetében ez nem volt túl nehéz, valljuk be), mert valahogy ez van a fókuszban, miközben rengeteg érdekes társadalmi probléma jelenik meg a regényben a homoszexualitástól az alkoholizmuson, öngyilkosságon és kényszeres tisztaságmánián keresztül a kulturális sokféleségig és a vallási kérdésekig (zsidó, hindu, néger szereplő is van).
A regény ráadásul mintegy négy évtizeden keresztül követi végig a testvérek életét; ezalatt rengeteg fontos esemény, változás, fordulat következik be a nagyvilágban és konkrétan Amerikában is. Ezek érintőlegesen megjelennek, de csak úgy, mint egyes mellékszereplők (Raj, Ruby, Eddie O’Donoghue stb.), akik kitöltik a kevésbé érdekes részeket. A kötet dinamikája sokszor megtörik, pedig végig ott lebeg a végzet és az a bizonyos dátum a karakterek feje fölött, mégsem sikerül mindegyiküknek jól kihasználni a kapott időt.
8/10
A kötetet a Maxim Könyvkiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
