Minden évnek megvan a maga aktuális tini zsánerfilmje, ami általában könyvadaptáció is egyben. 2019-ben ez a Két lépés távolság, amelynek valószínűleg már a megjelenés előtt elkeltek a megfilmesítés jogai és a magyar fordítás a mozikba kerüléssel szinte egy időben érkezhetett. A kíváncsiságomat éppen ez a hype keltette fel, hiszen alig 5 éve a remek Csillagainkban a hiba mesélt halálos beteg tinikről, ez a történet pedig hasonló témát dolgoz fel.

A történet röviden: a 17 éves Stella élete sokadik kórházi kezelését kezdi meg éppen. Cisztás fibrózissal küzd, ami azt jelenti, hogy a tüdeje beteg, előbb-utóbb, de inkább előbb új tüdőre van szüksége. Mivel a lány a betegségét nem tudja irányítani, ezért minden mást megszállottan igyekszik: listákat ír, tervezi a gyógykezelése minden momentumát, YouTube csatornáján beszél a betegségéről, szeretné mások figyelmét is felhívni az ügyre. A kórház új betege, a szintén CF-s Will a lány tökéletes ellentéte. Az anyja kórházról kórházra cipeli, a legújabb kísérletekbe vásárol számára helyet, de a fiú bezárva, halálraítéltnek érzi magát. Nem tervezi a jövőt, azt szeretné még szabadon eltölteni, ami még hátravan, főleg, hogy egy baktériumos fertőzés miatt esélye sincs a szervátültetésre. Alig várja, hogy betöltse a tizennyolcat és megszabadítsa magát a fojtogató kórházaktól. Csak Stella hatására kezdi más szemszögből nézni a dolgokat, és hamar közel kerülnek egymáshoz, együtt csinálják végig a kezeléseket, de közel menniük egymáshoz lehetetlen: a fokozott fertőzésveszély miatt a CF-esek nem érintkezhetnek egymással, meg kell tartaniuk a három lépés távolságot. 

A „beteg tinik szerelmesek lesznek” téma tehát nem ismeretlen a YA irodalomban, 2014-ben a csapból is John Green és a Csillagainkban a hiba folyt. Ha a könyvek mellett a filmeket is megnézzük, akkor már kifejezetten lerágott csont hatását keltheti, láttunk már mindenféle verziót. A  legutolsó, ami az eszembe jut, az 2017-es Minden, minden. A Két lépés távolságnál már az első fejezetek után éreztem, hogy ez most mégis valami más: Stella és Will nem csak egy új, felturbózott Hazel és Gus. Más a múltjuk, mások a motivációik (az élni akaráson túl), másféle problémákkal kell szembenézniük. A súlyos téma ellenére rövidke könyvben nincsenek mellékvágányok, vagy felesleges részek, igazi letehetetlen olvasmány.

Stella egy belevaló főszereplő, akit nagyon könnyű megszeretni. Próbál pozitív lenni a betegsége és a családi problémák ellenére, két lábbal áll a földön. Kritikus vagyok a fejlődéstörténetekkel kapcsolatban, de az övé teljesen rendben van. Nem tartogat túl sok meglepetést, de van egy kidolgozott íve és az egy-két váratlan csavar benne abszolút a regény csúcspontjai.  Az eredeti angol nyelvű borítót be is teszem ide, ez a virágos tüdő rajz ugyanis ott van Stella ágya fölött, még a nővére rajzolta neki és fontos tartalommal bír. Will már kicsit más: őt is persze megszeretjük rögtön a legelején és megkezdjük az aggódást a sorsáért, de a kamaszok dackorszakánál nem nagyon megy mélyebbre nála az írónő. Csak amikor törődni kezd Stellával, kap több réteget a karaktere.

A téma alapján tipikusan be lehet skatulyázni egy sírós könyvnek, én is hüppögtem felette egy sort, de az életigenlés a regény szerves része. Ebből a szempontból meg van az egyensúly, a mellékszereplők itt kapják talán a legtöbb szerepet (betegtárs, barátok, orvosok, családtagok). A könyv vége viszont nem sikerült a legjobbra, az én szájízemnek túl giccses volt már egy-két mozzanat, kíváncsi vagyok, hogy a filmben hogyan oldották meg.

Amit még mindenképp meg kell említenem: üdítő volt olyan könyvet olvasni, amiről elhittem, hogy tényleg mai fiatalokról szól, akik használják a mindennapokban a technikai eszközöket. Ez elsőre furcsának hangozhat, de nagyon könnyű ezen elcsúszni, mikor a szereplők problémáit megoldaná a zsebükben tartott telefon, de mégsem használják soha, vagy hogy ha el akarja hitetni az adott író, hogy az ő szereplői maximum hivatalos hangzású SMS-eket váltanak egymással, mondjuk havonta egyszer, zenét csak CD-ről hallgatnak, a számítógépüket csak e-mail küldésre használják, stb.. A magyar Szent Johanna Gimi sorozat például szép emléket állít az msn korszaknak a 2010-es évek elején. Sorozatokban még inkább furcsának hathat egy technika nélkül megoldott történet. Ezért is volt akkora sikere a norvég SKAM-nek, ami már kifejezetten kihasználta a közösségi oldalak adta lehetőségeket. És a Két lépés távolság is ilyen: kezdve Stella YouTube csatornájától a Skype-on át a google használatáig, hiszen ki nem keresett volna rá valamikor arra, hogy mije miért fájhat, mi rá a gyógymód? A CF-es betegeknek a világot jelenti az internet.

Végezetül a könyv olvasásakor arra is megkaptam a választ, miért készülhetett belőle ilyen gyorsan film: abszolút filmszerűnek vannak megírva a jelenetek, olyannyira, hogy utána is kerestem, hogy biztosan nem a forgatókönyvből készült regényről van-e szó, de (szerencsére) nem. Alig egy nap alatt kiolvastam a könyvet és most már nagyon kíváncsi vagyok a filmre!

8/10

A könyvet a Maxim Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.