A Manmon egy baromi jó kis könyv a társadalmi igazságtalanságról, a mélyszegénységben élők kizsákmányolásáról, a kasztrendszer működéséről és a felnőtté válásról. Izgalmas, pörgős, alig lehet letenni; tökéletes ifjúsági olvasmány, de felnőttek is ugyanúgy élvezhetik. A végére egy picit összeesik a cselekmény (a főszereplővel párhuzamosan), de az alapkoncepció és annak kibontása bravúros, a szereplők szerethetők, a mondanivaló pedig nem szájbarágósan, hanem finoman csepegtetve, több oldalról körüljárva jut el az olvasóhoz.

Egy alternatív világban járunk, ahol az emberek mérete a vagyonuk nagyságával arányos. Az aprószegények akkorák, mint egy patkány, a milliárdosok magassága a felhőkarcolókéhoz hasonló. Warner és nővére, Prayer nyomorban élnek, egészen aprók, így minden nap az életben maradásért küzdenek olyan körülmények között, amelyeket a gazdagok el sem tudnak képzelni: menekülniük kell a macskák elől, bármikor eltaposhatja őket valaki, miközben számukra nincsenek kórházak vagy iskolák sem, mert a tanárok, orvosok nem férnének be az épületeikbe. Az egyetlen reményük, hogy valahogy felnagyíttatják magukat, úgyhogy nekivágnak, hogy szerencsét próbáljanak.

A történetet Warner meséli el, aki a kezdetekkor 14 éves kamasz, a cselekmény pedig kb. 8 évet ölel fel. Warner E/1-es narrációjának stílusa egyedi, őszinte és humoros a sok kiszólással, a fordítás remek, nyelvileg igazi csemege a regény. Warner egyből a szívünkbe lopja magát, teljesen átlagos srác, akinek viszont van egy különleges képessége: irányítani tudja nem csak a saját, hanem mások álmait is. Gyönyörű dolgokat tud teremteni Álomban, miközben Élnivagyhalniban a túlélésért küzd. Nagyon elgondolkodtató, hogy az ember a tehetségét jóra és rosszra is használhatja – és ez néha egyáltalán nem az ő döntése, hanem a körülmények hozzák. Warnernek hatalmas szíve van, és mindenkin segíteni akar, aztán lassan rádöbben, hogy a világ nem így működik.

A könyv amellett, hogy veszélyekkel és fordulatokkal teli kalandregény, tükröt tart a mai társadalmi berendezkedés, az egyre nagyobb társadalmi szakadék és a nagygazdagok világa elé is. Megjelenik a piramisjáték, a könnyű meggazdagodást ígérő átverések, a rengeteg mód, ahogy a hiszékeny és kétségbeesett nincsteleneket megpróbálják kihasználni. Ahogy Warner és Prayer lehetőséget kap tanulni, az szépen példázza, hogy az integráció nem megy varázsütésre, ráadásul mindig egyéb (gazdasági, politikai) érdekek is mozognak a háttérben. „Tizennégy évesen nem könnyű megtanulni olvasni. Az ember beveszi a fejébe a betűket, de olyan, mintha hangyákat akarna összefogdosni egy bögrébe. (…) amíg újabb hangyák utánnéz (sic!), addig a régiek kimásznak és elszélednek.” Megjelenik a sikerorientált tanulás kritikája is: tablettákat kell szedni, hogy jobban működjön az agy, de azoktól az ember kényszeres lesz, nem baj, arra jön egy másik tabletta, amitől ellazul, viszont paranoiás lesz, nem baj, arra jön egy másik tabletta, ami csökkenti a szorongást, és így tovább.

A szegények segítését pedig lehetne ugyan kampányfogásként használni, de akkor mit szólnának a szupergazdagok, akiktől munkahelyek, gazdasági folyamatok stb. függnek. Egyházkritika és a vallási fanatizmus elítélése is bőven van a regényben, a kölyöksittel pedig látjuk az igazságszolgáltatás igazságtalanságát és az embertelen körülményeket, ahogy a börtön kiöli a lelkét mindenkinek. És mennyire megrázó lehet két mondat egy olyan sráctól, aki Álomban vízfákat, bálnabuszokat, hangyavonatokat teremt, halrajokból készít ruhát, és berendez egy szobát egy nagymacska szívében: „Egy éven át semmit sem álmodtam. A kölyöksitten nem lehet ehhez elég jól aludni.”

Az egyetlen bajom a könyvvel igazából a borító; nekem egyáltalán nem tetszik, sőt, tartok tőle, hogy elriasztja az olvasókat, pedig ez egy nagyon klassz, olvasmányos, fontos kérdéseket felvető regény. Középiskolásoknak kifejezetten ajánlanám, rengeteget lehetne beszélgetni róla, közösen feldolgozni a szociális témákat. A verős, kínzásos részek elég durvák és nagyon életszerűek, de ez is hozzátartozik Warner történetéhez, ebben a világban mindenért meg kell küzdeni, és Warner elég jó az élni akarásban.

9/10

A kötetet a Maxim Könyvkiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.