I. Erzsébet angol királynőről töménytelen mennyiségű információval rendelkezünk, de a legnagyobb titka mindmáig rejtve maradt. Steve Berry olyan jól megírta ezt a fikciós történetet, hogy még egy hozzám hasonló történelemrajongó is komolyan elgondolkodik rajta, hogy tényleg, lehet, hogy ez a valóság. Mert valóban fogalmunk sincs arról, hogyan is nézett ki valójában Anglia egyik legismertebb uralkodója, miért nem engedte, hogy az orvosok hozzá érjenek, miért öltözött egyedül, hogyan lehetséges, hogy 70 évet élt, miközben a Tudor - család tagjai egyáltalán nem voltak ilyen hosszú életűek?. Miért temették nővérével egy helyre, és miért keverték össze a csontokat? Miért nincs díszes sírja egy ilyen jelentős uralkodónak? Mit titkolt Erzsébet és ki volt ő valójában? És vajon volt-e igazságalapja annak a szokásnak, amelyet Bram Stoker, a Drakula írója jegyzett le, miszerint egy faluban évszázadokon át eljátszották a lakók egy ünnepség keretében, hogy egy fiút hercegnőnek öltöztettek? Lehet, hogy az igazi Erzsébet hercegnő fiatalon meghalt és egy közeli fiú rokona vette át a helyét? Ne legyintsünk azonnal, mire az izgalmas nyomozás végére érünk, biztosan komolyan el fogunk gondolkodni a lehetőségen. A Cotton Malone-sorozat egyik kiemelkedő darabjához van szerencsénk, a szokásosnál is pörgősebb a tempó, érdekesebb a titok, aminek a nyomába eredünk, és az amcsi James Bond kalandjai közepette alapos történelmi tudásra tehetünk szert a Tudorokról. Annak ellenére nem tudtam letenni a könyvet, hogy már korábban olvastam, de évekkel ezelőtt valamiért nem nyűgözött le ennyire a sztori, most viszont visszafojtott lélegzettel vártam, hogy vajon kiderül-e az igazság a királynőről, miközben Cotton Malone családi titkai is napvilágra kerülnek. Kicsit fura volt visszamenni az időben, hiszen a sorozat már jóval előrébb jár, és a rajongók pontosan tudják, hogy mi lesz Cotton fiának, Gary-nek a sorsa, de mindezzel együtt ez egy remek könyv, nemcsak szórakoztató, de rendkívül érdekes dolgokat tudhatunk meg a Tudor-dinasztia viselt dolgairól.

Cotton Malone és a fia, Gary éppen próbálják feldolgozni, hogy valójában nem vér szerinti rokonok, mivel az édesanya, Pam annak idején nem viselte túl jól Cotton félrelépést és volt egy futó viszonya, amely azonban csúnya véget ért a férfi durvasága miatt. Azonban ennek az afférnak a gyümölcse lett Garry, és az időközben szétesett családnak meg kell birkóznia az igazsággal, miközben egy királyi rejtély nyomába ered apa és fia...

Jómagam is jártam Londonban és természetesen végigjártam azokat a történelmi emlékhelyeket, amelyeket a szereplők is, de becsszó meg nem fordult a fejemben, hogy olyan összefüggésekre gondoljak, mint a szerző. Pedig amúgy teljesen logikusak a felvetései, és bár a történet jó része fikció, mégis akad jó néhány olyan valódi rejtély, amelyre kis fantáziával tényleg az általa vázolt sztori lehet a megoldás. Ezt már nyilván sohasem fogjuk megtudni, hiszen 500 év távlatából már minden nyomot eltörölt a történelem, mégis rendkívül izgalmas nyomozás részesei lehetünk, és jókat nosztalgiázhatunk, miközben az angol főváros utcáit rójuk (vagyis rohanjuk végig)  Cotton-nal és a többi szereplővel. Ezúttal a szokottnál jóval erősebb érzelmileg a történet, hiszen kedvenc nyugdíjas titkosügynökünk fia kerül veszélybe, aki ráadásul az igazi apjával is találkozik, de nincs nagyon idő az érzelmek megélésére, mert közben viharos gyorsasággal zajlanak az események.

De mi köze van egy sok száz éves titoknak ahhoz, hogy hazaengednek-e a hatóságok Líbiába egy halálosan beteg terroristát, mi az igazi tétje annak, hogy ne derüljön ki, tényleg az igazi Erzsébet királynő ült-e a trónon vagy egy csaló? Hány ügynöknek kell meghalnia, amíg az amerikai és az angol titkosszolgálat végre egyességre jut egymással? Mi a fontosabb, az, hogy az igazság kiderüljön vagy az a jobb mindenkinek, ha a titok örökre titok marad? A történelmi tények és az írói fantázia olyan jól keverednek ebben a jól megírt, izgalmas kalandregényben, hogy az olvasó rekordgyorsan belefeledkezik a sztoriba, és azon kapja magát, hogy a szereplőkkel együtt próbálja összerakni a kirakós darabkáit, és azon hüledezik, hogy turistaként ő is látta azon dolgok nagyobb részét, amit ők, mégis kellett ez az érdekes felvetés ahhoz, hogy jobban belegondoljon az összefüggésekbe.

A fikción túl nagyon sok kevésbé ismert információra tehetünk szert VII. Henrik, VIII. Henrik,  Erzsébet királynő és a Tudor-dinasztia bonyolult rokoni szálairól. Érdekes, hogy VIII. Henrik nőügyei és viharos uralkodása sokkal közismertebb, mint a dinasztiát alapító édesapjáé, pedig ő nem született uralkodónak, erőszakkal ragadta magához a hatalmat, VIII. Henrik pedig egyáltalán nem készült trónra lépni, csak bátyja halála után lett ő a trónörökös, és fiatal korában nagyon szerette a sportot, többek között a teniszt. Egész életében komoly problémát okozott számára az utódlás, miközben lánya, Erzsébet nem volt hajlandó férjhez menni és gyereket szülni, a trónt pedig I. Jakab skót királyra hagyta (a sors fintora, hogy ő volt Mária skót királynő fia, akit ugye ő maga küldött a vérpadra), ezzel kerülte el a véres polgárháborút, ami a halála után kitört volna. A Tudorok kincse valóban létezett és máig nem találta meg senki, de a történelem pont az ilyen titkok miatt nem unalmas és száraz tudomány, Steve Berry pedig nagyon ért ahhoz, hogy ráirányítsa az olvasók figyelmét az ilyen szaftos sztorikra, miközben tökéletesen szórakoztatja őket, még akkor is, ha néhány könyv után a fordulatok nagy része már kiszámíthatóvá válik. Én még mindig nem tudtam ráunni Cotton Malone-ra és a történelmi rejtélyekre, bőven van még kraft ebben a sorozatban, amelynek vannak jobb és rosszabb darabjai, ez a rész határozottan az előbbi kategóriába tartozik.

9/10