Már számtalanszor leírtam a könyvekkel és az olvasással kapcsolatos nézeteimet, többek között azt is, hogy minden olyan könyv, amely a kezünk ügyébe kerül, üzenettel rendelkezik az olvasó számára. Egy kedves könyvtáros ismerősömmel elmélkedtünk a „rossz” könyv sorsunkra gyakorolt szerepén, az ő véleménye az volt, hogy az olvasó által „rossznak” érzett könyvet nem kell elolvasni. Hiszen annyi más könyv van még, amiben viszont ott a lehetőség, hogy jó, hasonlóan, mint amikor az ember egy rossz étellel találkozik. Azt a levest, ami rosszul esik, nem esszük meg, hogy még rosszabbul legyünk tőle, miközben ott gőzölög az ínycsiklandozó második fogás, ami finomnak néz ki. Kétségtelen, hogy ez a nézet is megállja a helyét, és érdemes megfogadni. De az olyan elvetemült olvasóknak, mint amilyen én is vagyok, a rossz könyvekkel is meg kell küzdeniük, mert fontos üzenete lehet, ami építheti jellemünket. Én így voltam Göncz Árpád Sarusok című könyvével, ami életem egyik legnehezebb könyve volt, de a börtönben töltött napok ábrázolására a mai napig emlékszem, és olyan egyedi hangulatot ismertem meg a kötet végére, amit kár lett volna kihagyni. Hasonló volt a helyzet Martin Kay Eastern című művével is. Egyet már most elmondhatok, Martin műve egyáltalán nem tartozik abba a bizonyos „rossz könyv” kategóriába, egyedi hangulatával és a western műfaját megidéző egyedi elemeivel kellemes csalódás volt, annak ellenére, hogy az egyedi íz és közeg nem kimondottan a Young Adults könyvek sajátja. Valahogy mostanában a tiniknek szóló „szerelmetes” - régi polgári nevén ifjúsági - regény mind egy kaptafára gyártott, fogyasztói társadalomnak szánt műremek. Ez nem is meglepő, hisz a könyvkiadás is a piaci igényekhez alkalmazkodik, és tény és való, hogy az elmúlt években nagy volt a kereslet az ilyen jellegű könyvekre. Az Eastern olvasása közben éreztem először, hogy ez a történet nem kifejezetten az én korosztályomnak szól, de mégis jól éreztem magam a kaland során, és kellemes élményekkel és emlékekkel telve tettem vissza a könyvespolcra ezt az igazán kézbeváló könyvet.
A Titánokkal vívott háború után a Föld teljesen megváltozott, egy porrá lett világgá vált, ahol farkastörvények uralkodnak. E jövőbeli világ hírhedt törvényen kívülije Yuko, a fiatal árva lány, akit csak személyes bosszúja hajt előre. Eltökélten űzi Corbent, a zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen a családját ért sérelmekért. Egy nem várt segítőtársra akad fegyverropogással teli kalandjai során Vajk az életunt Pest Budai kalandor személyében, aki nem mellesleg a lány halott nővérének szívszerelme. Kettejük célja sok mindenben különbözik, de valahogy mégis közösen kerülnek szembe a szokványosnak egyáltalán nem mondható eseményekkel.
Martin Kay könyve egy igazi gyönyörűség, már ami a kivitelezést illeti. Egy puhafedeles ragasztott könyvet rejtett a csomag, aminek - tudva, hogy mi van benne - nagy élmény volt a kicsomagolása, az ajándékba kapott plakát pedig különösen lelkesítően hatott. A borítón és a könyv gerincén elhelyezett dombornyomás igazán zseniális húzás volt, mostanában nem is találkoztam ilyen borítóval. Remélem, 2019 a dombornyomott könyvek éve lesz, hiányzik ez a régi, de ugyanakkor nagyon stílusos technika a mai könyvekről. A gerinc felső részén elhelyezkedő római egyes bizony árulkodik arról, hogy várható egy folytatás. A kötethez kellemes édeskés tintaillat társul, ami így a hideg téli napokra kellemes, igazi, takaróba bugyolált egész napos olvasásra csábít. De ami igazán különlegessé teszi ezt a könyvet, az nem a borító vagy a dombornyomás, és nem is kifejezetten a fiataloknak szóló pörgős történet, hanem a kötetben fellelhető illusztráció. Igazából én azok közé az olvasók közé tartozom, akik nem szeretik az illusztrált köteteket. Mert az ilyen olvasmányoknál bizony fennáll a veszélye, hogy nem arra viszi a képzeletet, amerre az a szöveg olvasása során alaphelyzetben menne. Az Eastern esetében nem erről van szó. Ebben a posztapokaliptikus westernben annyira egyben van az illusztráció a leíró résszel és a szöveg hangulatával, hogy pár képnél komolyan elgondolkodtam, hogy melyik volt előbb.
Ha már hangulatról van szó, kétségtelen, hogy egy igazán stílusos, a western kelléktárát teljes egészében kihasználó írást rejt ez az anime rajzokkal teletűzdelt kötet. A zsáner hangulatát nagyon tetszetősen jeleníti meg a szerző. Erre a hangulatra azért nagyban rásegített az is, hogy Ennio Morricone válogatást hallgattam olvasás közben. Úgy érzem, kedvet csinált ez a kis Young Adult a „komolyabb” western regényekhez, amiben egyáltalán nem vagyok még otthon. Szüleim korosztálya biztosan számos szép emléket dédelget a western hőskorából. Lehet, hogy jobban át kell tanulmányoznom édesanyám könyvespolcát, és keresnem kellene pár úgynevezett indián regényt. A mai fiatalok számára igazi belépő mű lehet ebbe a zsánerbe az Eastern, egy akciódús regény, ami jó pár fegyverraktárt kiürít, mire a végére érünk. Nem spórolnak a tölténnyel az egyszer biztos, és Martin olyan hitelesen jeleníti meg a már említett tűzpárbajokat, hogy az olvasó szinte ott kuporog a tűzvonal kellős közepén. Ez bizony igazán nagy szó, ha figyelembe vesszük, hogy egy első kötetes szerző munkájáról van szó, aki a Twister Media Kiadó [bekezdés] pályázatának nyertes alkotója. Azt nem mondom, hogy elsőre tökéletes írást alkotott – ami lássuk be elég ritka –, de igazán jó kezdés ez a cowboy-kalapban lövöldöző anime kaland.
A történet nagy erőssége pont ez a két, már sokat emlegetett anime beütéssel megjelenített főhős, Yuko és Vajk, bár a történetben megjelenő gonosz karakterek közt is van jó pár emlékezetes alak. Az én személyes kedvencem volt a Kákabélű, egy tipikus hatalmaskodó sunyi pofa, akit az ember addig rugdosna, amíg mozog, és bizony az ilyen alakok esetében még a lélegzetvétel is mozgásnak számít. A férfi főhős, Vajk, egy igazi életunt kalandor, akinek minden mindegy, legalábbis az ember első ránézésre azt hiszi, hogy ő is egy ilyen „ahogy esik, úgy puffan” alkat. Aztán ahogy haladunk előre a történetben, bizony kiderül, hogy ő is húsból, csontból, érzelmekből és sérelmekből álló számkivetett. Tetszett Vajk ki nem mondott magyar származása, ami a férfi nevében és abban a tényben gyökerezik, hogy emberünk a Pest Budai nomádok közül származik. Aztán persze itt van a másik főszereplőnk, a makrancos kis Yuko, egy igazi anime figura, de ugyanakkor van egy olyan gyermeki bája, hogy az ember nem tudja nem szeretni. Nagy mandulaszemű csitri két ódivatú revolverrel és egy katanával. Még most is látom magam előtt a megjelenő izzadságcseppet a tarkóján, viccesen eltorzult arcát és jó pár fekete csíkot a feje fölött. Aki legalább egy animét látott, az tudja, miről beszélek. De a Nakamura lány esetében nem csak egy klisés szereplőt láthatunk, egy igazi gyarló élő személy köszön vissza a könyv lapjain, tele emberi hibákkal, haraggal. Egy olyan igazi, „az egész világ elmehet a fenébe, mert engem megsebzett az élet” fajta, vörös hajú csöpp lány, aki mellesleg igen jól bánik a fegyverekkel, és mindig kivétel nélkül hatalmas szerencséje van.
Itt következik az egyetlen dolog, ami nem tetszett Martin Kay könyvében. A már említett két főszereplő úgy túl van „tápolva”, mintha egybe gyúrták volna Bruce Willis-t és Sylvester Stallone-t, és az így kapott csodatévő mannát elosztották volna a két főhős között. Az események sűrűjében számos olyan helyzetből szabadulnak meg élve, hogy az szinte már rekord. Ezzel csak egy gond van, a harmadik ilyen életveszélyes helyzet után már nem tudtam aggódni a szereplőkért. Hasonló érzés volt, mint amikor a Csillagkapu sorozatban dr. Daniel Jackson sokadik halála után ismét feltámadt, hála az Ősöknek. Martin egyik érdekes eszköze történetének elmesélése közben az, ahogyan az emlékekkel és álmokkal képes az események folyása közben megmagyarázni vagy felvezetni olyan információkat, amiről addig még nem volt szó. A kötet végén elhelyezett piszkos kis csavar - amit már úgy a történet felénél sejteni lehetett - igazán hangulatos befejezést ad az Eastern első kötetének. Az pedig igazi különlegesség, hogy az utolsó két oldal már teljes egészében átmegy képregénybe. Igazán bízom benne, hogy mint ahogy számomra belépő kötetté vált a western irodalom felé, úgy válik irodalmi belépővé Martin Kay számára ez a kaland, s tovább vezeti még jobb és még összetettebb történetek felé a magyar könyves világ eme új, puskaporos füstbe burkolódzó alakját.
7/10
A könyvet a Twister Media kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
