Minden idők legnagyobb hősszerelmesének ragyogó mosolya mögött megdöbbentően sok tragédia rejtőzött. A semmiből jött, hogy a filmnek köszönhetően saját korának legnagyobb sztárja és mindenki Palija legyen, majd a háború után kiment Amerikába, ahol azonban nem találta a helyét és hazajött meghalni. Mivel a nagymamám fiatal korában halálosan szerelmes volt Jávorba, ezért gyerekkoromban minden filmjét láttam neki köszönhetően, az abszolút kedvencem a Dankó Pista volt és a Halálos tavasz, az első magyar hangosfilm, A kék bálvány, amelyben ő játszotta a főszerepet, pedig a mai napig legenda mifelénk, mivel Tatán forgatták egyes jeleneteit az Angolparkban. A legismertebb alkotás, amelyben szokásához híven kiválóan hozta az amorózót, a Hyppolit, a lakáj, amelynek a forgatásáról érdekes titkokat ismerhetünk meg ebből a remek könyvből, pl. a szöveg nagy részét a színészek improvizálták, tehát a máig közszájon forgó egysorosok ( pl."hagymát eszek hagymával") nem a forgatókönyvírók leleménye volt, hanem a forgatáson találták ki a szereplők. Nem egy átlag életrajzi könyv, Jávor Pál sorsán keresztül megismerhetjük a korabeli színház és filmvilág szép és rút oldalát, valamint a politikai viszonyokat is, amelyek meghatározták a szenvedélyes művész pályáját. Emberünk Aradon született, és Koppenhágába indult, amikor az első világháború utáni zűrzavaros időkben leszállították a vonatról Budapesten, ahol filmre való körülmények között még aznap felvételt nyert a színi iskolába, és jó ideig vagonban majd a szabad ég alatt aludt, hogy aztán a hangosfilm legnagyobb sztárja legyen, és saját villát vehessen magának. Jókor volt jó helyen, ő mégsem a mozis karrierre volt a legbüszkébb, hanem arra, hogy a Nemzeti Színház tagja lehetett, a színpad mindennél fontosabb volt a számára. Az egykori vidéki bonviván fürdött a sikerben, de a háború őt is utolérte, a sopronkőhidai börtönben tartották fogva a nyilasok, hogy aztán Amerikába meneküljön az új idők elől, amelyben ő már erősen a múltat képviselte. Ott azonban csak pénztelenség és sikertelenség várta, hiába nyíltak meg előtte az amerikai filmipar kapui, a nyelvtudás hiánya miatt hamar kikopott onnan, és az egykori budapesti sztár kénytelen volt telefonközpontosként tevékenykedni, hogy ne halljon éhen. Felesége tiltakozása ellenére hazajött, azonban akkor már halálos beteg volt, és már csak néhány év jutott neki itthon, hogy még egyszer megfürödjön a közönség szeretetében. Kiváló könyv, nemcsak teljes pályaképet kapunk belőle Jávor Pálról, hanem a kort is megismerhetjük, amelyben élt.

Jermann Pál törvénytelen gyerekként született 1902-ben Aradon, ami rányomta a bélyegét egész életére, dacára annak, hogy öccsei megszületése után jóval idősebb édesapja elvette feleségül az édesanyját. A kisfiú hamar a mozi szerelmese lett, bár akkor még nem remélhette, hogy egyszer ő is filmvásznon fogja összetörni a női szíveket. A nyughatatlan fiú hirtelen elhatározással hagyta hátra családját, hogy aztán Budapesten kezdjen új életet...

Jávor Pált nem a drámai mélységeiért szerette a közönség, azért lehetett mindenki Palija, mert ő volt magyarosch virtus megtestesítője, ő maga volt a szenvedély, szeretett és tudott is mulatni, a nők szerelmesek voltak belé, a férfiak pedig olyanok szerettek volna lenni, mint ő. Élete tragédiája volt, hogy összekeverték a filmszerepeivel, mindenki a hősszerelmest akarta látni benne, miközben a valóban viharos legényévei után ő már régen békés polgári életet élt feleségével imádott pasaréti villájában. Nagyon fontos volt neki, hogy a Nemzeti Színház tagja (azt sohasem tudta lemosni magáról, hogy nem a színészi képességei miatt lett az, hanem a filmekkel szerzett népszerűsége kellett a vezetőségnek, hogy minél többen jöjjenek el az előadásokra), és nagyon rosszul viselte, hogy rá akarták kényszeríteni, váljon el zsidó feleségétől (ezt nem tette meg, inkább azt a megoldást választották, hogy Olga kikeresztelkedett és újra megesküdtek). Sohasem foglalkozott politikával, ő tényleg a színpadért és a filmért élt, azonban a háború vége felé már a népszerűsége sem menthette meg attól, hogy börtönbe kerüljön, és mivel sohasem tudott színlelni és helyezkedni, nem találta a helyét az új körülmények között, ezért meghozta azt a döntést, hogy elhagyja az országot. Hűséges felesége vele tartott (nagyon nem volt mellette könnyű sorsa, az első szép szerelmes évek után komoly nehézségek árán tudta csak kordában tartani Jávor démonait), azonban az álomgyár egyáltalán nem ölelte keblére, ő sem tudott alkalmazkodni az új helyzethez, alig várta, hogy hazajöhessen. Ismét színpadra léphetett és a villáját is visszakapta, de a halálos betegséget már nem tudta legyőzni.

Jávor sohasem vetette meg az italt, szerette a nőket, ifjabb éveiben nem nagyon tudta és akarta fékezni az indulatait, így többször előfordult vele, hogy párbajozott, amin természetesen élvezettel csámcsogott a korabeli sajtó. A sors iróniája, hogy pont akkor kezdte játszani a filmeken ezt a figurát, amikor a magánéletben éppen leghiggadt, elvette feleségül élete szerelmét, Olgát, aki elvált asszony volt, és két gyereket vitt a házasságba. Ki gondolta volna, hogy a nők bálványa erősen rövidlátó volt, de hiúsági okokból a nyilvánosság előtt nem hordta a szemüvegét. Nem volt túlságosan művelt ember, amit hatalmas könyvtárral kompenzált, felületes volt és nem túlságosan jó emberismerő, ezt sokan ki is használták. Igazi úr volt, még a pokolban, a háború legsötétebb napjaiban, illetve az amerikai nyomorban is megőrizte a tartását. Nem tett lakatot a szájára, ebből persze rengeteg konfliktusa származott, de igazán senki sem tudott rá haragudni, hiszen ő volt a Jávor Pali, akit mindenki szeretett.

Nem könnyű fenntartani az olvasó érdeklődését több, mint 400 oldalon keresztül, azonban az idősíkok váltogatásával remekül megoldotta ezt a problémát a szerző. Stílszerűen olyan az összhatás, mintha egy filmet néznénk, a múlt, a jelen és a jövő valami egészen egyedi módon folyik össze ebben az életrajzi alkotásban, amelynek köszönhetően a maga teljességében ismerhetjük meg egy régen letűnt kor filmbálványának regényes és tragikus sorsát. A külvilágnak mutatott vidám mosoly mögött rengeteg elfojtás és lelki gyötrelem bújt meg, a hősszerelmes póz egy mély érzésű, ámbátor befolyásolható embert rejtett, aki mindent elért az életben, hogy aztán mindent el is veszítsen. A régi filmeket nézve nem is gondolnánk, milyen sokszínű személyiség volt ez a rendkívül jóképű és karizmatikus férfi, akit a szerepei alapján egysíkú színésznek tarthatunk, pedig valószínűleg sokkal több volt benne, mint amennyit meg tudott mutatni magából. A hírneve ára a komoly művészet háttérbe szorítása volt, a karizmája azonban még ma is hatni tud a filmvászonról, ő egy igazi egyéniség volt, az egyszeri és megismételhetetlen Jávor Pali.

9/10

A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.