Számomra döbbenetes, hogy a feminista szó milyen szitokszó modern korunkban. A jogaikért karakánul kiálló hölgyekről rengeteg téveszme terjeng, miszerint pl. férfigyűlölők, nem hordanak melltartót és rózsaszínt. Egyik sem igaz, régen elmúltak már a melltartóégetős idők, a rózsaszínt miért ne viselné, akinek jól áll a szín, a férfiakkal pedig semmi bajuk sincs. Egyszerűen csak arról van szó, hogy felnőtt egy olyan női generáció, akinek már természetes, hogy egyetemre jár, saját karriert épít, és egyenjogú kapcsolatban szeretne élni. A metoo mozgalomnak megvannak a maga vadhajtásai, azonban erőteljesen jelzi, hogy szintet lépett a női jogokért vívott küzdelem, amelyet nem is olyan régen a szüfrazsettek indítottak el. Ezeknek a bátor és erős hölgyeknek köszönhetjük mi, lányok, hogy szavazati jogunk és törvény előtti egyenlőségünk van, azonban ahogyan változtak az idők, egyre inkább öntudatra ébredtek a nők, döntögetik a tabukat és az üvegplafont. Elsőre talán meglepőnek tűnik, hogy ezzel a komoly témával a Menő Könyvek foglalkozik, amely a tinikre és a 20-as korosztályra koncentrál, de ha jobban belegondolunk, nem nekem, a 42 éves, érett nőnek kell elmagyarázni, hogy mi is az a feminizmus, hanem nekik. És pont ilyen rövid, de velős szövegekkel, amelyeket híres emberek követtek el, akiknek a véleményére érdemes adni (az eredeti angol kiadást kiegészítették olyan ismert magyar nők írásaival, mint pl. D. Tóth Kriszta, Rácz Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina), lehet a legjobban hatni rájuk, és idejekorán beletáplálni a fejükbe, hogy mit is jelent a fogalom, hogyan lehet hozzá értelmesen közelíteni, mennyire sokrétű a téma, és egy folyamatos fejlődést jelent, ahogyan az ember lánya előrehalad az életében. Változó színvonalúak az írások (erősen érződik, hogy ki az, aki hivatásszerűen foglalkozik a műfajjal), és néha kicsit harsányak, de azt gondolom, hogy egy fontos könyvről van szó, amelyből a célcsoport tökéletesen megértheti a feminizmus lényegét.

Valószínűleg Keira Knightley Katalin hercegnőre tett megjegyzései lesznek a legismertebbek a felhozatalból (mert azt kapta fel a sajtó), pedig ennél ezerszer sokszínűbb a paletta, Bridget Jones-tól a menstruáción át Emma Watson könyves listájáig. Az én kedvencem Claire Horn írása volt, amelyben röviden és közérthetően összefoglalta a feminizmus történetét a szüfrazsettektől napjainkig, illetve D. Tóth Kriszta haikuja ("férfi és nő, nő/ és férfi nem egyforma,/ egyenlő csupán").

A szerkesztő jó (marketing) érzékkel a könyv elejére tette D. Tóth Kriszta rövid, de velős írását, amelynek a lényege: "Nem árkot ásni kell, hanem egymás mellé állni; férfiaknak és nőknek". Mert szerintem jelenleg tényleg ez a feminizmus egyik legnagyobb kérdésköre: hogyan éljen együtt egy modern, okos, erős nő egy férfival, akik közül sokan  valahol érthetően utálják, hogy a nőknek elvárásaik vannak velük szemben, amelyeknek hangot is adnak. Nem, nem pénzt akarnak (na persze van olyan is, de az a pasi, aki ilyenre pazarolja az idejét, az meg is érdemli), hanem odafigyelést, a terhek megosztását, és azt, hogy szellemi partnerek is legyenek. Ehhez nagyon érett személyiségnek kell lenni, a férfiaknak is haladniuk kell a korral, ami lássuk be, nem könnyű, nem véletlen, hogy ennyi a nyűglődés azzal, hogy nem találnak egymásra a párok, abban a korban, amikor a technikának köszönhetően látszólag egyáltalán nem probléma a társkeresés. Márpedig egy igazi társat találni nagyon is nehéz, és szinte teljesen biztosan nem a Tinderen fogjuk megtalálni, hanem a saját fejlődésünk során magunk körül kialakított baráti társaságunkban, vagy annak köszönhetően.

A könyv legnagyobb erénye a sokszínűsége, a legkülönbözőbb korú és foglalkozású nők írják meg a véleményüket a témáról, nyilván az olvasótól függ, hogy mi ragadja meg a legjobban a figyelmét ezekből a rövid írásokból, amelyeket lassan, több részletben érdemes elolvasni, hogy ülepedjen a mondanivaló. Van itt mindenféle vélemény, érdekes hogy mennyire másként éli meg a nőiességét egy afrikai lány, akinek kiskorában megcsonkították a nemi szervét, és azért harcol, hogy a többieknek ezt ne kelljen átélnie, mint pl. Keira Knightley, aki a szüléséről írt egy meglehetősen ütős cikket. A leszbikusok, a transzvesztiták is hallatják a hangjukat a hírességek mellett, nem mindig szépirodalmi hangnemben, de őszintén. A magyar szerzők is színvonalas írásokkal járultak hozzá a kötethez, nekem egyedül Kemény Zsófi stílusa nem jött be, de ez eddig is így volt, és nem is én vagyok a célcsoport, vagyis nem nekem kell, hogy tetsszen. Azt gondolom, hogy a magyar szerkesztők értő kézzel nyúltak hozzá a magyar kiadáshoz, jól válogatták ki a hazai írókat, és a fordítás is színvonalas lett.

Ugyanakkor a gyengesége is ugyanez, hiszen nem egyforma minőségűek az írások, van, amelyik felett az ember lánya hosszan ül és gondolkodik azon, amit olvasott, és van olyan, amelyikre néhány perc múlva nem is emlékszik. De hát a téma is ilyen, sokfélék vagyunk mi nők, ezért az is, hogy mit jelent számunkra a feminizmus, gondolatébresztőnek azonban tökéletes ez a kiadvány, amely az én ízlésemnek egy picit rózsaszínű lett, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Összességében egy fontos könyvnek gondolom, amelynek helye van a piacon, igenis kell egy olyan cikksorozat, amelynek hatására végiggondoljuk a saját véleményünket a témáról, miután végigolvastuk a többiekét, és amit a lányaink kezébe adhatunk, hogy elindulhasson egy párbeszéd, mert a feminizmusnak nem az a lényege, hogy erőből letaroljon mindent maga körül, hanem az, hogy mindenki jobban érezze magát a bőrében általa (igen, még a hozzánk tartozó férfiemberek is, mert ez közös kaland, nem szóló buli, mindkét félnek tennie kell azért, hogy működjön, ez pedig intelligens kommunikáció nélkül nem fog menni). Jó, hogy van nekünk ez a könyv, kellett.

8/10

A könyvet a Menő Könyvek jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.