Egy dolog tudni, hogy milyen hősiesen védte meg Máltát La Valetta a törököktől, és más dolog  ott állni a nagymesterrel a várfokon és tehetetlen dühvel nézni, ahogyan Szent Elmo erődjénél hősi halált halnak a lovagjai, hogy időt nyerjenek neki. Egy dolog tudni, hogy Lepantónál dőlt el, sikerül-e megállítani a török előrenyomulást Európában, és más dolog ott állni a Real fedélzetén Don Juan de Austriával, és nézni, hogyan hal meg rengeteg ember és süllyed el számtalan hajó a kor legnagyobb tengeri ütközetében. Roger Crowley nem véletlenül származik hajós dinasztiából, olyan szenvedéllyel tud írni a tengerészetről, hogy az olvasó úgy érzi, ő is részese az eseményeknek. Nemcsak a nagy csatákat kísérhetjük figyelemmel az oldalakon, hanem átláthatjuk a nagypolitikai összefüggéseket is, megismerhetjük a korszak jelentős szereplőit az uralkodóktól kezdve az admirálisokon és kapitányokon keresztül egészen a borzalmas sorsú rabszolgákig, akik a hajókon eveztek, leláncolva és éhesen. Hatalmas ívű összefoglalót kapunk az 1521-től 1580-ig tartó időszakról, amelyet alapvetően a keresztény és az iszlám világ harca határozott meg.  1521-ben a legendás Nagy Szulejmán (aki a tévésorozat miatt mostanában nagyon divatban van) az uralkodását azzal kezdte, hogy fényes győzelmet aratott Ródosznál az ispotályos lovagok felett, és hosszú uralkodása után (1566-ban halt meg Szigetvárnál, egy-két nappal Zrínyi előtt)  már nem kellett megérnie, hogy dicstelen utódja, Szelim mindent elveszít 1571-ben Lepantónál. A két csata között rengeteg minden történt, a keresztény világnak nagyon kemény pofonokat kellett kapnia, hogy a végső, mindent eldöntő ütközetre össze tudjon fogni a törökök ellen, a Szent Liga rengeteg vér és hősi halál árán állt össze, és még a csata előtt is kellett Famagusta tragédiája, hogy teljes szívvel együtt tudjanak harcolni. A történelem által írt sok évtizedes tengeri csatákról olyan remekül ír a szerző, hogy az olvasó levegőt nem mer venni, nehogy lemaradjon valamiről, és együtt dobog a szíve a hősökkel, Lepantónál pedig teljes gőzzel szurkol, hogy ne a törökök nyerjenek, miközben pontosan tudja, hogy ez nem fog megtörténni. Lenyűgöző történelmi tabló, amelyet olyannyira sikerült élettel megtöltenie az írónak, hogy együtt vívunk meg minden csatát a résztvevőkkel.

1521  - Ródosz, 1538 - Préveza, 1560 - Dzserba, 1565 - Málta, 1570 - Nicosia, 1571 - Famagusta és Lepanto. Ma már poros sorok a történelemkönyvekben, de az akkori években itt zajlottak a legnagyobb csaták a keresztények és a törökök között, amelyek megrázták a korszak embereit, legyenek uralkodók, nemesek, közemberek vagy rabszolgák, mert tudták, hogy Európa sorsa ezeken a helyen fordul meg…

Az igazi Barbarossa kapitány ágyban, párnák között halt meg és a mauzóleuma még ma is ott áll a Boszporusz partján. Kalandor volt és kalóz, hogy aztán korának legnagyobb török admirálisa legyen, akitől az egész keresztény világ rettegett, ő vezette diadalra a török flottát 1538-ban Prévezánál és csúfosan megverte az első Szent Ligát. 1565-ben La Valetta nagymester Máltán hősies küzdelemben megálljt parancsolt a törököknek, de V. Pius pápa vasakarata (és a Vatikán pénze) kellett ahhoz, hogy összeálljon a Szent Liga, amely egyesítette a spanyolokat és az olaszokat, hogy a kor legnagyobb admirálisaival a fedélzetükön elinduljanak a hajók, az ifjú és daliás Don Juan de Austria irányítása alatt. A nevezetes csata tartogat meglepetéseket, azzal kezdve, hogy mindkét hajóhad vezetése jól meglepődött, hogy egymásba botlottak, azon túl, hogy Don Juan ifjonti hévvel döntött a támadás mellett, egészen addig, hogy milyen tömegmészárlás zajlott le aznap a tengeren. Roger Crowley úgy vezet végig bennünket az évtizeden és az ütközeteken, hogy egyetlen pillanatra sem unatkozunk, megértünk minden összefüggést, szinte életre kel a szemünk előtt a történelem.

Nagy Szulejmán hódító alkat volt, nem véletlen, hogy az ő uralma alatt veszítettek el szinte minden fontos tengeri csatát a keresztények, ráadásul fő ellenfele, V. Károly spanyol király sem állt sokszor a helyzet magaslatán. Fia, a szerény képességekkel megáldott Szelim már nem tudta olyan karizmatikusan irányítani a birodalmát, mint ambiciózus édesapja – akit élete végére megtörtek a családi tragédiák -, és az ő igazi ellenfele nem a túlságosan óvatos Fülöp spanyol király volt, hanem a tetterős V. Pius pápa, aki pontosan tudta, hogy mi forog kockán Lepantónál és nem kímélt időt, energiát és pénzt, hogy tető alá hozza a Szent Ligát (amely aztán viharsebesen szét is esett, de történelmi szerepét betöltötte ebben az ütközetben). A király törvénytelen féltestvére, Don Juan de Austria megfogadta a bölcs tanácsokat (a győztes taktikát pl. Don Garcia de Toledo írta meg neki levélben), de mégis a szívére hallgatott és nem az eszére, amikor kiadta a parancsot a támadásra. Ki gondolta volna, hogy ez a szépreményű ifjú, akit fényes győzelme után egész Európa ünnepelt, néhány év múlva elfeledve, megkeseredve hal meg tífuszban?

Az uralkodókon és az admirálisokon kívül megismerhetjük a rabszolgák borzalmas életét is, akik mozgásban tartották a török hajóhadakat, de azoknak a névleg szabad embereknek sem volt jobb a sorsuk, akik a keresztény  gályákon szolgáltak. Megdöbbentő szembesülni azzal, hogy mennyire nem ért semmit az emberélet akkoriban a tengereken, és még a keresztény lovagok sem csináltak problémát abból, hogy részt vegyenek a rabszolga kereskedelemben. A korabeli tengerészet sötét oldala volt ez, hiszen hiába a jól megépített csatahajó, a remek taktika, a rátermett vezető, ha nincs, aki az evezőket húzza. A mellbevágó embertelenség mellett azért jó néhány nemesi gesztus is belefért a nagy csatákba, és meglepő módon nem csak a keresztényi oldalon. A vérforraló csaták után kicsit talán száraznak tűnik a könyv végén található összefoglaló, amely belehelyezi a korszakba a magyar eseményeket, de annál szakszerűbb, sok új információval gazdagít bennünket. Nemcsak a történelem szerelmeseinek ajánlom ezt a kiváló könyvet, hanem mindenkinek, akit érdekel a korszak és szereti a nagy tengeri csatákat.

10/10

A könyvet a Park Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.