A 2014-es Unfriended-et egy rendkívül kellemes meglepetésként éltem meg. Noha nem azért, mert olyan kiugróan minőségi horror lenne, még a sztorit sem mondanám egy egetrengető valaminek. Viszont a filléres költségvetés kreatív gondolkodásra késztette az alkotókat, akik úgy tudtak egy időnként hangulatos és bravúros filmet letenni az asztalra, hogy tulajdonképpen végig egy csoportos Skype beszélgetés résztvevőit látjuk számítógépen keresztül. Éppen ezért izgatottan vártam az új részt, pláne, hogy ezúttal a Dark Web borzalmai köré épült a történet.

Az alapfelállás ezúttal is hasonló a 4 évvel ezelőtti elődhöz: egy Matias nevű srác vesz egy új laptopot, és barátaival nekiállnak a szokásos csoportbeszélgetésüknek, ám idővel kiderül, hogy a fiú egy olyan géphez jutott hozzá, amihez nem kellett volna...

Az Unfriended világának kifejezetten jót tett, hogy az alkotók kicsit jobban kibővítették azt, mindezt úgy, hogy még mindig a monitorok képét látjuk csak. Ennek ellenére a recept ismét működik, gond nélkül átjön a helyzet komolysága, és bizony feszültségből sincs hiány. A nagyjából fél órás felvezetést kicsit soknak éreztem. Megismerjük az ilyen filmekben megszokott archetipikus karaktereket, de túlzottan nagy érdeklődést ezek a képsorok nem tudtak belőlem kiváltani. Teljesen hétköznapi dolgokról beszélgetnek, viszont onnantól fogva, hogy fény derül Matias laptopjának eredetére, kezdenek beindulni a dolgok. A konkrétumok megnevezését szándékosan mellőzöm, ugyanis akadnak kisebb-nagyobb meglepetések a film során, sőt, a végén egy igencsak tisztességes fordulatot kapunk, ami nem csak az addig látott másfél óra történéseit helyezi más megvilágításba, de még elgondolkodtató is tud lenni.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a film nem rest társadalomkritikát megfogalmazni, és néha az volt az érzésem, hogy a készítők egyfajta görbetükröt tartanak elém. Igen, még mindig egy nullköltségvetésű Unfriended filmről van szó. Az események sodrásában felszínesen ugyan, de betekintést nyerünk a Dark Web elképesztően beteg és baljós világába, és akik laikusként azt hiszik, hogy ez a film egy torz valóságot mutat  be, azt el kell keserítenem: ennél még százszor cifrább dolgok lelhetőek fel az internet legmélyebb bugyraiban. És pont ez az Unfriended: Dark Web egyik legnagyobb ütőkártyája, hogy nem túloz, nem mutat be lehetetlennek tűnő szituációkat, hanem sajnálatos módon napi szinten történnek olyan esetek, amikbe a hőseink is belecsöppennek.

Sajnos azonban nem kevés hiba is érződik az összképen. Egy első filmes rendezőtől egyébként nem volt egy rossz próbálkozás, de azért tetten érhetőek bizonyos amatőr hibák. Ilyen például az, hogy időnként annyi minden zajlik egyszerre a képernyőn, amit kicsit nehéz volt kibogozni. A film ugyanis beleesik abba a hibába, hogy egyszerre mutat 3-4 különböző chat ablakot (amiknek a szövegei kifejezetten fontosak és nem elhanyagolhatóak), közben meg van nyitva pár weboldal, és ha még ez nem lenne elég, a szereplők sokszor egyszerre beszélnek. Persze ez utóbbira rá lehet húzni azt is, hogy ez csak a valóságot adja vissza, mivel a való életben is hajlamosak vagyunk egymás szavába vágni, különösen pánikhelyzetben. Számomra még voltak kérdőjeles, elvarratlan szálak, amik egyébként jelentősek és érdekfeszítőek is voltak, de kicsit az volt az érzésem, mintha ezekről megfeledkeztek volna a forgatókönyv írása során. Határozottan jót tett volna a játékidőnek, ha még legalább 15-20 perccel megtoldják, így lett volna idő a mellékszálak elvarrására is.

Kétségtelen tehát, hogy az Unfriended 2. részének vannak erényei, de felemás érzésekkel álltam fel a film elől. Egyfelől tudott rám hatni, és valóban elgondolkoztam azon, hogy milyen aberrált, durva világban élünk, ugyanakkor hiányérzet is volt bennem, ugyanis pontosabb munkával, egy kicsit alaposabb szkripttel ez lehetett volna egy kiváló alkotás is, így azonban nem tudott kilépni az "egyszer nézős" kategóriából.

Az Unfriended: Dark Web teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

6/10