Ha van olyan képregényfigura, akinek a mozis eredettörténetére már ki volt éhezve a közönség, az Venom. Filmekben leginkább a Tobey Maguire-féle Pókember világból láthattuk, de sokak szerint ezekben a képsorokban leginkább meggyalázták az amúgy igen nagy múltnak örvendő karaktert. Úgyhogy valóban érett már egy tökös Venom-mozi, különösen azokban az időkben, amikor a Marvel kényeztet bennünket a jobbnál jobb filmekkel, ráadásul Tom Hardy-t is sikerült megnyerni főszereplőnek. Kérdés, hogy a korhatár besorolás körül kialakult mizéria és az utóforgatások mennyire nyomták rá a bélyegüket a végeredményre?

Eddie Brock (Tom Hardy) sikeres oknyomozó riporter, aki egy nap veszélyes terepre téved. Tudomására jut, hogy egy gigavállalat feje úgynevezett mesterséges szimbiótákkal kísérletezik, azzal a reménnyel, hogy olyan betegségeket tud orvosolni, mint például a rák. Először csak állatokon próbálkozik a kutatócsoportjával, majd emelik a tétet, és elkezdik embereken is tesztelni a parazitákat. Eddie épp a labor körül szaglászik, amikor egy baleset folytán a  Venom névre hallgató szimbióta benne lel gazdatestre, és megkezdődik számára a visszafordíthatatlannak tűnő átalakulás.

Kezdeném rögtön azzal, hogy elég alacsony elvárásokkal ültem a mozivászon elé. A különböző pletykák és az első külföldi kritikák nem sok jót sejttettek a filmmel kapcsolatban, ezért úgy voltam vele, hogy nem feltétlenül baj, ha nincs értelme a filmnek, de legyenek jók az akciók, csinálják meg Venom karakterét annyira badassre, amennyire a 16-os (kint PG-13-as) besorolás engedi. Ennek a prekoncepciónak pedig többé-kevésbé meg is felel Ruben Fleischer filmje, bár közel sem volt ez zökkenőmentes.

A film elején elkezdtem aggódni, mert úgy éreztem, hogy az alkotók bármennyire is próbálkoznak, nem találják a saját stílusukat. Megkapjuk a már-már szokásosnak mondható Marveles felvezetést, a főszereplő bemutatását, de az egésznek nem volt dinamikája, és ami még nagyobb baj, hogy nem is tudott lekötni. Valahogy egyik karakter sem tűnt hitelesnek (Hardy figurájából mindent kinéztem, csak azt nem, hogy egy relatíve sikeres riporter), és az sem volt teljesen tiszta, hogy ez most egy laza, poénkodós film vagy egy kicsit darkosabb, filozofikusabb hangvételű alkotás akar-e lenni. Persze lehet a két pólust vegyíteni, de az motoszkált bennem, hogy a Venomnak egyik sem igazán áll jól, legalábbis nem abban a stílusban, ahogy azt Fleischerék megpendítették.

Viszont Venom felbukkanásával egy elég pozitív irányt vett a film. Hibák természetesen ilyenkor is voltak szép számmal, de az első, egész alakos megjelenés után valahogy jobban működött a trash-faktor. Ilyenkor pedig még inkább sajnálatos dolog, hogy a film nem kapta meg az R rated besorolást. Vér ugyan nincs, de az akciók többsége így is korrekt, szórakoztató, még akkor is, ha nem mindig lehet pontosan követni az események láncolatát (köszi, remegő kamera). Mindazonáltal ami tényleg felteszi a pontot az i-re, az maga Venom karaktere. Tisztában vagyok vele, hogy a korábban ismert kép Venomról nem feltétlenül olyasmi, mint amit itt kaptunk, de számomra kifejezetten jól működött ez a néhol szarkasztikus, csipkelődő karakter. Messze ő szállítja a film legerősebb pillanatait, legyen szó egy-egy poénos elszólásról vagy azokról a képsorokról, amikor Eddie-vel vívódik.

Szerencsére ehhez Tom Hardy ehhez kiválóan asszisztál, akit sokan szétszedtek, mondván, hogy borzalmas az alakítása, de szerintem sokkal jobban nem lehetett volna hozni ezt a lecsúszott, becsavarodás szélén álló figurát. Negatív oldalként ellenben felhoznám Michelle Williamst, akit én még ilyen rosszul játszani sosem láttam. Igaz nem is volt igazán könnyű dolga, mivel egy elég infantilis, cseppet sem szórakoztató karaktert kellett megformálnia, de még a színésznőnek sem sikerült valamennyire szerethetővé tennie. Williams tulajdonképpen a buta, szőke picsás nézésen kívül nem csinál mást, ami azért is fura, mert tőle azért nem szoktuk meg az ilyesmit.

Ezen felül helyenként orbitálisan kínos a Venom. Tudjátok, amikor te süppedsz egyre lentebb a székben szégyenedben, pedig semmi közöd nem volt a film elkészítéséhez. A Zombielandben például remekül elérte a rendező, hogy ez az őrült hangulat a történet szerves részét képezze, amit a Venomnál is megpróbált meghonosítani, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Néha annyira átgondolatlan, véletlenszerű töltelékjeleneteket láttam, amik után az volt az érzésem, mintha a forgatókönyv bizonyos oldalait összekeverték volna. Minden karakter egy kicsit kattant a maga módján, és sok párbeszéd egyáltalán nem életszerű. Ami azonban bravúros, hogy még ezek ellenére is el tudott szórakoztatni a film, pedig azért ezek nem kis hibák. Van az egésznek egy bűnös élvezet beütése, végig húztam kicsit a számat, nem tetszésemet kifejezve, ugyanakkor lekötött, kikapcsolt, és helyenként felspannolt az, amit a vásznon láttam.

Ehhez azért nagyban hozzájárult az elképesztően jó filmzene, ami nem kis mértékben alapozta meg a hangulatot, illetve maguknak a szimbiótáknak a kidolgozottsága. Venom például veszettül jól néz ki, van jelenléte, van karizmája, és elhisszük róla, hogy ez valóban egy olyan lény, aki végtelen számú segget szét tud rúgni. Nem ez lesz a Marvel mozik legfényesebben ragyogó gyémántja, de messze nem olyan vészes, mint amilyen rossz híre ment, Lehetett volna sokkal-sokkal pocsékabb is, így azt tudom rá mondani, hogy egynek teljesen rendben volt.

A Venom adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

7/10