A minden férfira halált hozó, méregkeverő Borgia-lány, aki vérfertőző viszonyt folytatott apjával és testvérével, és olyan orgiákat tartott a Vatikán falai között, hogy még évszázadok múltán is pirulva olvasunk viselt dolgairól. Tényleg ilyen lett volna Lucrezia Borgia, vagy csak apja, VI. Sándor pápa politikai ellenfelei tettek róla, hogy ilyen képet őrizzen meg az utókor a hatalmukra még romjaiban is veszélyes család leánygyermekéről és a romantikus képzelet is jól kiszínezte a tényeket? Sok alkotót megihletett Lucrezia és a Borgiák vérgőzös, erkölcstelen és méregben gazdag uralma, amely a pápa halálával megdöbbentően gyorsan lett semmivé. Politikai kalandorok voltak, átgázoltak mindenen és mindenkin, imádták a luxust, nem fogták vissza vérbő szenvedélyeiket, saját koruknak legnagyobb szupersztárjai voltak, de a hőn áhított dinasztiát nem sikerült összehozniuk, a Borgiák féktelen hatalma csupán néhány évtizedig tartott. A család karizmatikus férfitagjai, VI. Sándor pápa és Cesare neve hallatán nem véletlenül reszkettek Itália városállamainak vezetői, de akit tényleg érdekel, hogy milyen volt Lucrezia élete mellettük, és a legendákon túl milyen személyiség volt, az bátran vágjon bele Maria Bellonci vaskos alkotásának elolvasásába. A könyv kiváló, tudományos igényű életrajz, de elég fárasztó olvasni. Ugyanis rengeteg információt tartalmaz, hihetetlenül átfogó képet kapunk a korszakról, rengeteg szereplővel, hamar bele lehet fáradni a ránk zúduló adatokra, ezzel a könyvvel nem lehet gyorsan haladni. Ráadásul eléggé száraz és részletes, na és persze illúzióromboló (háztartási könyvek dögunalmas adataiból vonja le a kutató szerző a következtetéseit, sehol egy kis méregkeverés vagy izzó szerelmi kaland), ezért elsősorban azoknak ajánlom, akiket érdekel a korszak, és nem nem riadnak vissza egy szépen szövegezett, de mégis tudományos történelmi alkotástól. Ugyanakkor mégsem szakirodalom, mert nincs hozzá forrásmegjelölés, és nagyon zavaró, hogy mindig arra hivatkozik a szerző, hogy eddig nem ismert dokumentumok alapján dolgozott, ez lehet, hogy 1939-ben tényleg így volt, de azóta eltelt néhány évtized, lehet, hogy ezeket az utalásokat célszerű lett volna kihagyni az újra kiadott könyvből. Mindezzel együtt nekem nagyon tetszett ez az alkotás, történelemrajongó szívem repesett az örömtől, hogy ilyen alaposan kivesézésre került Lucrezia Borgia és kora, azonban azt gondolom, hogy inkább rétegkönyv, amelyben nagyot fognak csalódni a romantikus lányregények szerelmesei.

Fattyúnak született, Ferrara hercegasszonyaként halt meg, egész életében elképesztő luxus vette körül, de vajon boldog volt? Megismerte az igazi szerelmet vagy csak apja házassági politikájának áldozata volt? Az aranykalitka is csak kalitka, és a szép Lucrezia Borgia élete bizony korántsem volt olyan izgalmas és kalandos, ahogyan a krónikák alapján hisszük...

Rodrigo Borgia-t 1492-ben választották pápává VI. Sándor néven, és 1503-ig tartó uralma finoman szólva is emlékezetesre sikeredett. A sokat látott Vatikán falai közé ugyanis nemcsak éppen aktuális szeretőjét (Gulia Farnese) költöztette be, hanem bűbájos leánykáját is, akit éppen aktuális politikai érdekei szerint adott férjhez. Habár a pápa nagyon szerette Lucreziát (nem, annyira valószínűleg nem, ahogyan a filmek alapján gondoljuk), mégsem fordult meg a fejében, hogy tekintettel legyen az érzelmeire. Mert az ő dolga az volt, hogy örökösöket szüljön, és olyan férfiúnak nyújtsa a kezét, akinek köszönhetően a család hatalma erősödik. És nem, nem értett a méregkeveréshez, nem ő ölte meg az első két férjét (akiknek a halála annyira megrázta, hogy mindent elkövetett, hogy minél távolabbra kerüljön apja és bátyja közeléből), sőt, őszintén gyászolta őket. Azért ő sem volt szent, becsúszott egy törvénytelen fiú egy rangon aluli szerelemből (a család csendben gondoskodott a gyermek jövőjéről), és ifjú éveiben szerette a szerelmet, de miután hozzáment Este herceghez és Ferrarába költött, maga mögött hagyta a Vatikán feslett erkölcseit, és országának megbecsült hercegasszonya lett, akit mindenki tisztelt. Nem véletlen, hogy a Borgiák bukása után senki sem akart bosszút állni rajta, gyermekágyi lázban halt meg 39 éves korában. Nem olyan izgalmas, mint a legendák, de ilyen volt Lucrezia Borgia élete a valóságban.

Eléggé ellentmondásos volt a viszonya apjával, de főleg bátyjával, Cesaréval, aki két férjét is megölette, sőt, az egyik öccse halála is az ő lelkén szárad, nem véletlenül menekült bele egy rangos házasságba a vatikáni viperafészekből. Mégis ő volt az egyetlen, aki a pápa halála után mindent megtett, hogy megmentse Cesare életét, nyilván esélye sem volt, de legalább megpróbálta. Tisztában volt vele, hogy apja pápai hatalma mekkora áldás és átok az életében, okos nő volt, tisztában volt a saját határaival, és azt is tudta, hogy új otthonában szeretetet nem, csak tiszteletet kaphat, mégis mindent megtett azért, hogy elhagyhassa a Vatikánt, békére vágyott annyi év talmi csillogás után, és meg akart szabadulni első két férjének baljós emlékétől. Nem volt könnyű beilleszkednie a nagy múltú, gőgös Este családba, óriási csatákat vívott apósával, sógornőjével és saját férjével, sok kompromisszumot kellett megkötnie, de végül egy ha nem is boldog, de összességében nyugodt élet várt rá Ferrarában. A Borgia - vér szenvedélyén győzött a politikai érzék, apja mellett megtanulta, hogyan irányítsa a dolgokat a háttérből, így szépen felvirágoztatta a szigorú Este-udvart, férje nyugodtan rábízhatta a kormányzást, amíg ő a háborúit vívta. Mert az a korszak nagyon véres volt, Itália kis városállamai folyamatos hatalmi harcokat vívtak egymás ellen, amelyet áthatottak a dinasztikus érdekek, a kicsinyes bosszúk és a nagy érzelmek.

Történelmi alkotást ilyen sokáig nem olvastam még, de folyamatosan szüneteket kellett tartanom, mert képtelen voltam feldolgozni a rám zúduló adatrengeteget. Habár a szerző mindent megtett, hogy ne legyen száraz a könyv, mégis bele lehet fáradni abba, hogy végigtanulmányozzuk, hogy milyen kelengyével érkezett Ferrarába Lucrezia, vagy milyen háztartási naplóba tett bejegyzésből vonja le azt a következtetést az írónő, hogy a tragikus sorsú Giovanni Borgia, a római infáns nem Lucrezia öccse volt, hanem a fia. Hatalmas tudásanyagot tartalmaz ez a könyv, tényleg mindent megtudunk a korról és a Borgia - lányról, de egy picit olvasóbarátabb szerkesztés ráfért volna a szövegre. Maria Bellonci lehántott minden romantikus mázt Lucreziáról és arról a kegyetlen korról, amelyben élt, és az így kialakult kép sokkal összetettebb, mint amit eddig gondoltunk volna, a tüzes méregkeverő boszorkány helyett egy olyan nőt ismerhetünk meg, aki soha nem lehetett igazán boldog, a családja áldozata volt, de emelt fővel viselte nem könnyű sorsát.

8/10

A könyvet az Európa Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.