A menstruáció az utolsó téma, ami eszembe jutna egy indiai filmről, márpedig Bollywoodban sikerült egy meglepően humoros, ugyanakkor nagyon is komoly életrajzi alkotást összehozni róla. Az ember felvilágosult lánya nem is gondolná, hogy az Indiában élő 500 millió nő 12%-a használ intim betétet, a nagy többség még ma is rongyokkal oldja meg a helyzetet, főleg a falvakban élő szegény asszonyok, akik így rengeteg nőgyógyászati fertőzésnek teszik ki magukat. Meglepő módon egy férfi talált megoldást erre a kifejezetten női gondra, ami nem semmi ebben a prűd országban, ahol az elmaradottabb helyeken a hölgyeknek még ma is a házon kívül kell tölteniük a napjaikat, ha menstruálnak. Emberünk féltette a feleségét, ezért vett neki betétet, azonban túl sokba került, ezért saját maga próbált eszkábálni neki egy olcsóbb verziót. Sok nehéz év után (a családja és felesége is elhagyta, annyira szégyellték, hogy ilyesmivel foglalkozik) végül világhírre tett szert a 2 rúpiáért kapható olcsó betéttel, amelyen nem meggazdagodni akart, hanem segíteni a szegény asszonyoknak, és javítani az életminőségükön. Nem szűkölködik drámai fordulatokban ez a megkapó életrajzi alkotás, azonban ott lüktet benne India hatalmas szíve és minden színe, ezért az összhatás egyáltalán nem tragikus, hanem szórakoztató és kedvesen vicces, amelyet öröm nézni. Semmi ízléstelenre nem kell gondolni, ez India, itt odafigyelnek az erkölcsökre, csupán néhány betétet látunk premier plánban, ennél jóval fontosabb, hogy egy speciális problémára hívja fel a figyelmet, amelyről nem sok szó szokott esni. Alapvetően ez mégis egy életrajzi film, egy férfi harcát láthatjuk a tudatlansággal, a hagyományokkal, saját családjával, aki igazából nem akart mást, csak megóvni felesége egészségét, és amikor mindent elveszített, talpra tudott állni. Akit nemcsak India romantikus arca érdekel, hanem a problémái is, ne hagyja ki ezt a filmet, ahogyan hölgytársaimnak is csak ajánlani tudom, és szeretném megköszönni egy nagyon kedves barátomnak, hogy felhívta rá a figyelmemet, különleges élmény volt végignézni.

Lakshmikant Chauhan (Akshay Kumar) egy kis faluban él, és nagyon szereti a feleségét, Gayatrit (Radhika Apte), ezért úgy dönt, hogy vesz neki egy intim betétet, hogy megóvja a betegségektől. Az asszony azonban egyáltalán nem örül, mert túl sokba kerül, ezért a férfi saját maga eszkábál össze egy saját változatot, amely azonban nem váltja be a hozzá fűzött reményeit. A falu nem érti meg, hogy miért foglalkozik ezzel a témával, és a dolgok odáig fajulnak, hogy a felesége elhagyja, ő pedig elköltözik, de mindent megtesz, hogy tökéletesítse a találmányát. Sok nehézség után váratlan segítséget kap egy tanult fiatal lánytól, akinek a segítségével felfuttatja a vállalkozását. Sok szegény asszonyon segít az olcsó betéttel, ő azonban képtelen elfelejteni a feleségét...

Idillien kezdődik a történet: egy kedves fiatal párt láthatunk, akik láthatóan odavannak egymásért, a férj fejében éppen ezért meg sem fordul. hogy felesége nem támogatja őt abban, hogy segítse őt egészsége megóvásában. Aztán szembesülnie kell azzal, hogy családon belül is mennyire megvetik azért, hogy ezzel a problémával férfi létére előhozakodott, senki sem érti meg, hogy ő csak segíteni akar. Mellbevágó az a tudatlanság, ami ezt a témát övezi Indiában, hiszen azt tartják, hogy szégyen erről beszélni. "Egy nő számára nincs nagyobb betegség, mint a szégyen", mondja a felsége Lakshminak, aki a saját bőrén kénytelen megtapasztalni ezt, mivel mindent elveszít azzal, hogy nem hagy fel a betétkérdéssel. Új életet kezd máshol, nagy adósságot vállal, hogy megépítse saját gépét, amellyel sokkal olcsóbban tudja előállítani a betéteket, mint a nagyvállalatok. Már éppen feladná az álmait, amikor teljesen véletlenül találkozik egy Delhiben élő lánnyal, akire nagy hatást tesz a fiatalember eltökéltsége, és segít neki elindítani az üzletet, ami hamar nagy siker lesz. Természetesen vonzalom is kialakul közöttük, de hát Indiában vagyunk, esélytelen, hogy ne a feleség és az erkölcs győzzön, de legalább volt egy komoly magánéleti konfliktus is a férfi életében, mielőtt megmutatta volna a világnak, hogy milyen értékes ember is ő, és érdemes felnézni rá, mert tűzön-vízen át megvalósította az álmait, és nem adta el pénzért a lelkét.

Néha kicsit szájbarágós a szöveg, és alkalmanként hatásvadász a történet, de összességében egy kedves filmről van szó, igaz, kicsit szokni kell a bollywoodi stílust (a legváratlanabb helyzetekben tudnak dalra fakadni a szereplők), de aki egy kicsit is szereti Indiát, hamar meg fog békélni azzal, hogy az európaitól kicsit eltérő módon mutatják be nekünk ennek a nem hétköznapi férfinak a történetét. Ha túl tudunk lépni a formai dolgokon, nagyon jól fogunk szórakozni a filmen, teljesen fogyasztható az európai közönség számára is, ráadásul a téma is fontos. Szerencsére nem csak a női lét sötétebb oldalával ismerkedhetünk meg, hanem azt is figyelemmel kísérhetjük, milyen szeretetteljes közegben nőnek fel a kislányok, és milyen vidám és színes ünnepség keretében ünneplik meg, hogy felnőttek. Arról sem hallgat a történet, hogy a faluban élő nők mennyit szenvednek a férjüktől és mennyire kiszolgáltatottak nekik. Azonban ezeket a drámai tényeket olyan életvidámsággal tudja bemutatni a film, hogy sokszor azon kapjuk magunkat, szélesen mosolygunk a látottakon, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy felszínes lenne az alkotás, inkább csak a szokatlan indiai stílus miatt érezzük felhőtlenebbnek a történetet, mint talán kellene.

Nem szoktam indiai filmeket nézni, ezért fogalmam sincs, hogy bollywoodi mércével mérve mekkora sztárok játszanak benne, de az biztos, hogy Akshay Kumar hatalmasat alakít benne, gondolom, gondosan tanulmányozta az igazi Padmant (vagyis betétembert, akit valójában Arunachalam Muruganantham-nak hívnak, és tényleg ő találta fel az olcsó intim betétet), de azért inkább a karakterre koncentrált, amelynek meg tudta mutatni minden mélységét. Radhika Apte nem kapott sajnos túl nagy teret arra, hogy bemutassa, hogyan jutott el a feleség addig, hogy megértse a férjét és túl tudjon lépni az életét meghatározó hagyományokon a kedvéért, Sonam Kapoor viszont nagyon dinamikusan mutatta be a modern fiatal lányt, aki ki tudja hozni a legtöbbet Lakshmi-ból.

Tündéri történet, minden tragikuma ellenére, nagyon gyomron tudja találni a nézőt, ha egy ilyen témában találkozik egy másik kultúrával. Messze nem tökéletes alkotás, néha a látvány fontosabb volt a dramaturgiánál, de annyira szerethető az összhatás, hogy tuti biztosan a szívébe zárja a főszereplőt a néző, aki megismerkedhet India ritkán látott arcával is, hiszen erről a témáról nem igazán szokott szó esni. Érdemes kilépni a komfortzónából és megnézni ezt a bájos, de nagyon is értékes alkotást, amelyet biztosan nem fogunk tudni kiverni a fejünkből jó ideig.

8/10

A Padman teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) honlapján.