A mesés India tökéletes helyszín egy történelmi kalandregényhez, egzotikus hangulata felkorbácsolja az érzékeket, hiszen ki ne szeretne belesni egy mogul korabeli hárem, a zenana elfátyolozott falai  mögé, és ne legyünk prűdek hölgyeim, meg tud szaladni a fantáziánk, ha belegondolunk, hogy mit is művelhetnénk egy jóképű indiai herceggel ezen a mindentől elzárt helyen. Nos, a kétrészes regény főhősnője, Louise helyettünk is áldozott a szerelem oltárán Azam herceggel, de mindketten tudták, hogy az idejük véges, hiszen a lánynak haza kell mennie Angliába, és Shirzánként (az ősi perzsák harcos asszonyait hívták így, nőstényoroszlánt jelent a szó) álljon bosszút férjéért és harcoljon fiai örökségéért. Éppen attól volt szép ez a kapcsolat, hogy nem volt jövője, de mindketten erőt meríthettek belőle későbbi harcaikhoz. Mert Louise-nak nehéz sors jutott, a 17. századi angliai történelmi viharok kellős közepébe keveredett, nőként akkor sem volt könnyű szembeszállni a befolyásos ellenségekkel, pláne a férje tragikus halála után. Sodró lendületű történelmi kalandregényhez van szerencsénk, amelyben van minden, akció, szerelem, gyűlölet, nagypolitika, érzelmi viharok és váratlan fordulatok, de az igazi vonzerő India marad, amelyről sok érdekes dolgot tudhatunk meg, akárcsak a korabeli angol történelemről, miközben andalodunk elfelé a romantikus részeken és szurkolunk teljes gőzzel, hogy Louis és családja élete révbe érjen végre. Budai Lotti a saját műfajában kiemelkedő színvonalon alkot, nagyon kíváncsian várom az ősszel megjelenő következő könyvét, biztos vagyok benne, hogy nem fogok csalódni akkor sem.

Louise és férje, William boldogan élnek két fiúkkal, azonban Jeffreys bíró addig mesterkedik ellenük, amíg az események szomorú fordulatot vesznek: a vagyonukat elvesztik, a férjről a feleség úgy tudja, hogy meghalt, de aztán kiderült, hogy Indiába száműzték. Az asszony nem tétovázik sokat, a fiait megbízható barátaira bízza, és egyedül nekivág a hosszú útnak, hogy megtalálja a férjét, és fogalma sincs, milyen kalandok várnak rá…

Történelemrajongóként és racionális közgazdászként eléggé hidegen szoktak hagyni a romantikus regények, de két esetben mindig kivételt teszek: R. Kelényi Angelika és Budai Lotti könyvei nagyon jók, szórakoztatva tanítanak, rengeteg történelmi ismeretet adnak át egy általában kevésbé ismert korszakról, miközben dübörögnek az érzelmek, és olyan gyorsan pörögnek az események, hogy nagyon oda kell figyelni, le ne maradjunk valamiről. Óriási kedvencem India, mindig is lenyűgözött ez az ellentmondásosan gyönyörű ország, ezért nagyon örültem, hogy egy nagyon érdekes időszakban érkezett meg ide Louise, hogy alaposan felforgassa a zenana életét. A mogul uralkodók még hatalmuk teljében vannak, de az angolok már kezdik megvetni a lábukat a felségterületükön, és ezúttal női szemszögből figyelhetjük meg az akkoriban virágzó háremek világát. A szépséges hölgyek aranyketrece valójában igazi viperafészek, ahol szó szerint halálos harc folyik a hatalomért, hiszen ha egy ágyas fiút szül az uralkodónak, óriási befolyásra tehet szert, ugyanakkor az új utódok potenciális veszélyt jelentenek a királyi család tagjaira. A romantika fátylától megfosztva nagyon kegyetlen ez a világ, ahol az erősek túlélnek, a gyengék elbuknak.

A teljesen kívülálló európai hölgy akaratán kívül többször is belekeveredik a zenana aljas fondorlataiba, főleg a hercegnők hatalmi játszmáiba, annak ellenére, hogy férje haláláig eszébe sem jut, hogy éljen a csábító környezet adta lehetőségekkel. Azonban William halála után csak egy nagy érzelem hozhatta vissza az életbe, ezért gátlások nélkül megélte a földi szerelem minden szépségét Azam herceggel, de aztán persze győzött az anyai szeretet,  visszatért a fiaihoz Angliába, és semmitől sem riadt vissza, hogy bosszút álljon családja tönkretevőjén. Nem válogatott az eszközökben, a testét is használta, hogy elcsábítsa, akit kell, én ezért nem tudom elítélni, özvegy volt, nem csalt meg senkit, csak a saját lelkiismeretével kellett szembenéznie tettei miatt. Nem akármi volt a tét a bosszún túl: az országban kialakult állapotok miatt királycserére került sor, és ebben a bonyolult politikai játszmában vállalt oroszlánrészt Lady Elsfield a saját eszközeivel. Aztán persze a legváratlanabb időben újra lesújt a szerelem a fiatalasszonyra, aki hatalmas árat fizet azért, hogy be tudja teljesíteni a bosszúját.

Az utolsó oldalig izgalmas a történet, és szerencsére elmarad a cukormáz, így keserédes lesz a vége, de ez pont így jó, mert a könnyedségén túl meg tudja őrizni a mélységét is a karakterív, hiszen a főszereplő Louise óriási változáson megy keresztül. A szenvedélyes asszony megismeri az igazi szerelem minden szépségét és szenvedését, megerősítik az átélt szenvedések, valódi nőstényoroszlán lesz a fiatal lányból, aki bármire képes, hogy megvédje a gyerekeit és bosszút álljon a férjéért. Amíg az első kötetben ráérősen elidőzünk Indiában, a másodikban felgyorsulnak az események, még sincs minőségi különbség a két rész között, inkább a hangulat lesz sokkal szürkébb attól, hogy India varázslatos színei kifakulnak belőle. Az írónő fényéveket javult előző két alkotásához képest, egyre jobban ír, egyre biztosabban kezeli a karaktereit, a történet íve szépen kerekedik, mindig meg tud lepni a fordulataival, és rengeteg új ismeretre tehettem szert neki köszönhetően a történelem ezen korszakáról. Imádtam Indiát és Louise történetét, jöhetnek októberben a szamurájok!

10/10