Az 5 legjobb "ódivatú" sorozat
2018. július 18. írta: 20legendd

Az 5 legjobb "ódivatú" sorozat

Most már több éve annak, hogy John Landgraf, az FX csatorna fejese először beszélt a 'Peak TV' jelenségről, miszerint a televíziós sorozatgyártás olyan minőségben és volumenben fejlődik, hogy nyugodtan lehet beszélni a formátum csúcsairól. Manapság már azok a platformok is tűnnek a legrelevánsabbnak, amelyek mertek újítani a piacon, mind az alkotói szabadság, mind pedig húzónevek tekintetében - nem véletlen, hogy a friss Emmy nevezések listáját az HBO, a Netflix és az FX vezeti. Egyre több a sorozat, ehhez pedig nyilván a tartalomnak is igazodnia kell valamilyen szinten - ha ki akarsz tűnni a növekvő tömegből, olyat kell alkotni, ami minél inkább különbözik a többitől, és kevésbé univerzális üzeneteket hordoz. Többek között ez is vezetett odáig, hogy napjainkban alig találunk olyan presztízs sorozatot, ami nem egy niche szegmenst szemezett ki magának, melyből hangulatilag csak alig-alig akar kilépni.

oldtv1.jpg

Ennek hatására az az egykori status quo borult fel, hogy egy sorozat minden további nélkül lehet tematikailag szerteágazó, hiszen az idő és a formátum leginkább azt engedi meg nekik a filmekkel szemben: azt, hogy epizódról epizódra minél több területet járjanak be, minél változatosabb öszképpel operáljanak. Persze, nem feltétlenül rossz dolog az, ha valami csupán 1-2 réteggel foglalkozik, de azzal igazán mélyre hatóan (lsd: The Leftovers, The Handmaid's Tale, stb...) Ugyanakkor mégis szembetűnően hiányoznak a palettáról az olyan dolgok, amelyek nem korlátozzák le magukat egy-egy témára - akarnak és tudnak is több mezőben játszani, érzelmek széles skáláját kiváltani a nézőből úgy, hogy az egyes epizódok előtt még fogalma sincs arról, most éppen melyik arcát fogja megmutatni a sorozat.

Jóllehet, ha nagyon szeretnénk, most is találhatunk olyan címeket, amelyek megfelelnek a fenti leírásnak. Ilyen például a The Good Place, bizonyos értelemben az Orange Is The New Black is, de most vegyük szemügyre azokat a szériákat, amelyeket ma már minden valószínűséggel ódivatú dinoszauruszoknak neveznénk a jelen sorozatos trendjeit figyelembe véve:

5. Veronica Mars

oldtv_vm.png

Kezdjünk is rögtön egy hagyományos, epizódikus, nyomozós krimivel... ami persze közelről sem nevezhető hagyományosnak. Tekintve, hogy ez esetben a detektív zsenink nem más, mint egy pimasz, de belevaló szőke tinilány, aki legjobb barátnője gyilkosát próbálja kézre keríteni, ha már a rendőrség képtelen volt rá. A 2004-ben elstartoló, 3 évadot megélt széria repertoárja rendkívül széles volt, ugyanis egy kicsit sem lepődhettünk meg olyan húzásokon, hogy amíg az egyik epizódban emberöléssel foglalkoztak, addig a következőben már elveszett dolgozatok után nyomoztak főhőseink. És akármennyire is megbújt mindig a háttérben a gyilkosság árnya, távolról sem lehetett a Veronica Marst egy nagyon melankólikus műnek nevezni. Erről gondoskodtak Rob Thomas zseniálisan megírt, párbeszédekbe és szituációkba is begyűrűző poénjai, valamint Kristen Bell, aki tökéletesen, nem kevés szarkazmussal keltette életre címszereplőnket, megannyi szuper mellékszereplő társaságában persze. Az összképbe még az sem zavar be, hogy a 20-22 részes (!!!) évadoknak csak egy kis szelete foglalkozik a fő szállal, és sok különálló esetet kell végignéznünk ahhoz, hogy válaszokat kapjunk. Hogy ezt bánjuk-e? Dehogyis! Ezek a legjobbak.

 4. Megvilágosultam / Enlightened

oldtv_enlightened.png

Az antihősök hőskorában is kevés szó esett Amy Jellicoe-ról, nemhogy manapság. Az HBO mindössze 18 részt megélt sorozatának főhőséről ugyanakkor még most is érdemes szót ejteni, akit, miután munkahelyén idegösszeomlást szenved el, gyógyközpontba küldenek, hogy aztán néhány hónap után megvilágosodva próbáljon meg visszailleszkedni az egykori életébe. A Megivlágosultam egyszerre tudott végtelenül komikus, majd végtelenül tragikus lenni, és ezt nagyon kevés, többnyire teljesen hétköznapi események bemutatásával érte el. Amikor még egy egyén világának a felborulásához nem kellett olyan eszközökhöz nyúlni, mint a lakosság 3%-ának eltűnése, vagy egy új, poszt-apokaliptikus rendszer kialakítása. A Laura Dern nevével fémjelzett sorozat valamennyi epizódban másképp tudott reflektálni a múlt-jelen kettősére, mintha a főszereplőnk csak építőkockánként próbálná újra felépíteni saját magát egy-egy múltbéli szál elvarrásával. Mindez persze azt eredményezte, hogy nagy perspektívában nézve nem voltak hatalmas tétek a sorozatban, nem volt egy végső cél, amit felé kötelező szerűen haladtunk, de valahogy mégis abszolút képernyőhöz szegező hatása volt ennek a picit komótos történetvezetésnek, és mégis rendre sikerült átérezni az adott helyzet súlyát vagy épp könnyedtségét.

3. Friday Night Lights - Tiszta szívvel foci

oldtv_fnl.png

Ma már aligha lehet olyan menő sorozatot csinálni, ami tök átlagos, kisvárosi emberek, tök átlagos problémáiról szólnak, pedig a Friday Night Lights-ot éppen ez tette lenyűgözővé. Adott Dillon, egy apró, texasi kisváros, melynek életét alapjaiban határozza meg a középiskolai foci. A lakosok nem sok mindben értenek egyet, de arról egyetemes konszenzus van, hogy a csapat meccsein mindenkinek ott kell lennie, és bátorítania kell a srácokat. A focistáknak ekkora figyelem mellett kell jól teljesíteniük nem csak a pályán vagy a suliban, de legtöbbször magánéletükben is, bonyodalmakban pedig senki sem szűkölködik. Na nem mintha a sorozat fókusza csak a játékosokra szűkülne le, hiszen ott van még a tulajdonos, a helyi befektetők, az edző és gyakorlatilag tényleg az egész város. Csak nagyon kevés sorozat tudott ennyi szereplőt egyszerre jól mozgatni, de Peter Bergéknek ez is sallagmentesen sikerült. Oké, volt hogy néhány szereplőt epizódokig nem láttunk érdemben, de ez sem jelentett gondot, hiszen ahogy az életben, úgy Dillon városkájában sem mindenkivel történik minden percben valami érdekes. Ellenben annyira jó karakter lett megalkotva, és maga a közeg is annyira lélegző, hogy a figyelmünk mindig 100%-ban le van kötve, akárkivel is foglalkozzon a széria. 

2. Mad Men - Reklámőrültek

oldtv_madmen.png

A dinoszauruszok talán legdinoszauruszabbikja. A Mad Menben első ránézésre sem volt sok nézőcsalogató elem: egy középkorú családapa, egy nyakig alkalmiba öltözött reklámügynökség, elnyalt hajú marketing szakemberek és nekik az egy kaptafára szabott, kertvárosi családjuk... mindez a '60-as években! Hogy akkor miért is lett anno akkora siker a Mad Men? Talán azért, mert az egyik első hírnöke volt annak, hogy a kisebb kábelcsatornákhoz is érdemes elvinni a készítőknek a projektjeiket, de ezen túlmenően azért is, mert aligha volt olyan sorozat, ami ennyi mindenről akart beszélni. A középpontban Don Draper áll, aki első ránézésre egy unalmas, kényelmes életet élő, '40-es éveiben jár férfi. Nincs benne semmi érdekes, gondolhatnánk. Csakhogy a felszín alatt olyan démonokkal kell megküzdenie, amit ki sem néznénk belőle. Folyamatosan próbál napirendre jutni magával, de soha sem tud igazán elszakadni a hűtlen gondolataitól, vagy az alkoholtól. Egy olyan folyamatos lelki vívódásnak lehetünk a szemtanúi, ami kisebb-nagyobb viszonylatokban az egész irodára kiterjeszthető: a felszínen mindenki csak teszi a dolgát, de egy embert sem lehet ilyen egyszerűen leírni, mindenkinek vannak ilyen-olyan problémái. Ha a Friday Night Lights esetében kijelentjük, hogy mindenki érdekes és az egész közeg nagyon valóságos, lélegző, akkor ez a Mad Menben látottakra még inkább elmondható. Itt kevésbé oszlik el egyenletesen a játékidő, de ha valakiből csak 5 percet látunk, akkor szinte garantált, hogy azalatt az 5 perc alatt megkedveljük az illetőt. A sorozat drámája azzal együtt is az idők végezetéig helytálló, hogy közben nagyon sok egyéb műfajba kóstol bele - ilyen a humor több ágazata, de akkor sem lepődünk meg annyira, hogy egy évadot egy musical jelenet zár le. Nagyon nehéz néznivalónak tűnik, de valójában olyannyira könnyed sodródni a Mad Men kényelmes tempójával, hogy akár még több évadig elnézte volna a többség, mindenféle unalom nélkül.

1. Sírhant művek - Six Feet Under

oldtv_sfu.png

Elérkeztünk a listánk első helyzettjéhez, aminek egy-egy epizódja ma már nagy valószínűséggel egy több évados sorozat koncepciója lenne. A Sírhant művek főszereplője a Fisher család, melynek mindennapjait belengi a gyász. Ez azonban természetes akkor, ha a család egy temetkezői vállalkozásra épül, így lehetővé téve azt, hogy a széria tabuk nélkül beszéljen az élet egyetlen kötelező velejárójáról: a halálról. Ahogy előttem már többen megfogalmazták, a sorozat azért olyan egyedi, mert úgy nyilatkozik folyamatosan a halálról, hogy közben másról sem szól, csak az életről és az élet ünnepléséről. Már ennyiből is kiderül, hogy a Sírhant művekben mennyi minden benne van, a lehetőséget tárházát pedig csak gyarapítja az a formula, melynek alapja, hogy valamennyi epizód egy-egy halálesettel kezdődik, legyen az szatirikus, szürreális, vagy földhözragattan tragikus. Ez persze nem jelenti azt, hogy közömbösek lennénk a halál, vagy a gyász iránt. Sőt, minden megemlékezés alkalmával egyre inkább megtanuljuk elfogadni és megtanulunk empatizálni a különböző emberi sorsokkal. Szüless akárhogy, gyere bárhonnan és végezd úgy, ahogy, minden elmúlás alkalmával ott van az ember mögött álló történet, annak minden viszontagságával és szépségével együtt. Természetesen van olyan, hogy egyszerűen csak ki akarunk szakadni a mindennapi valóságunkból - amit a sorozat álomszerű, földtől elrugaszkodott jelenetekkel többször meg is tesz - de mégis ezek azok a pillanatok, melyekre életünk vége-felé szívesen emlékszünk vissza. Gondolhatnánk, hogy ilyen univerzálisnak látszó témákat felhasználva a sorozat előbb-utóbb kifogy a mondanivalóból, de ez koránt sincs így - példának okáért a finálé a mai napig jó eséllyel a legjobbra csiszolt darab, amely pár percben tömöríti a sorozat keserédes ábrándozását az élet szívfacsaró fájdalmairól, ám gyönyörűségéről is. Mindezt egy kiváló szereposztásban (Peter Krause, Michael C. Hall, Frances Conroy, Lauren Ambrose, stb...), az Oscar-díjas Amerikai szépség írójának, Alan Ballnak tolljából.

 


 

Futottak még: Sienfeld, Dead Like Me, Louie, Misfits, My So-Called Life, Pushing Daisies

Szerinted valami lemaradt a listáról? Írd meg kommentben!

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr414116105

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kommentes nikk 2018.07.18. 14:23:08

Hát, ízlések és pofonok, nekem ezek totálisan érdektelennek tűnnek, a Sírhantból láttam anno párat, de semennyire nem fogott meg. Egyébként mitől ódivatúak ezek a sorozatok? A Mad Man alig tíz éves, miért dinoszaurusz? Mert a '60-as években játszódik? Akkor a Spartacus ezerrel dinoszauruszabb például :) Azt hittem, hogy Columbo meg ilyenek lesznek, fura a címadás.

báró Csekonics 2018.07.18. 14:45:23

@kommentes nikk: igen, én is ilyenekre számítottam, Columbo, Magnum stb.

David Bowman 2018.07.18. 15:04:43

Hát, a Mad Menben azt a világot néztem, amikor a nők még nők voltak, a férfiak meg férfiak. Aztán ahogy a hippi korszakhoz ért, unalmas is lett.

,, 2018.07.18. 17:54:31

A Mad Man -é minden idők legtökéletesebb endingje. Mai napig visszanézem az utolsó jelenetet, ha olyan kedvem van. Tökéletes.
m.youtube.com/watch?v=GxtZpFl3pPM
Az egész sorozat összeáll azzal, hogy a sok szar után amin keresztülment, Don végül megcsinálta élete fő művét, és a zsenialitása utat tör bármi történjék, imádom:)
A második legtökéletesebb ending a Sírhant műveké:)

különvélemény 2018.07.18. 21:44:47

@,,:

Tehát azért szenvedjek végig x évad y részt, mert a vége milyen faxa?

KékFény6 2018.07.18. 23:42:47

A 20-22 rész/évadban mi a különlegesség? A legtöbb nem előfizetéses csatorna sorozata 20-22 részt tartalmaz évadonként (Castle, Mentalista, régebben X-Akták, Vészhelyzet és még sorolhatnám).

közösperonos átszállás 2018.07.19. 08:00:17

Mad Men WTF?

De most tényleg, mi a kritérium? Legyen vége min. tíz éve? Min. 15?

És eleve, kár top5-ökkel próbálkozni, ha tíz kommentelőt végigkérdezel, összesen 45 sorozatot fogsz hallani. Az én top5-ömben pl. a föntiekből csak a FNL van benne; hármon gondolkoznom kellene, de hogy a Buffy rajta lenne, az kurvaélet.

,, 2018.07.19. 09:02:55

@közösperonos átszállás: a Buffy nálam is top 5:) az Angellel megosztva

Luc Mandelor 2018.07.19. 09:04:09

@,,: egyetértek. Maga a sorozat is zseniális, nagyon sajnáltam, amikor vége lett. A Mad Men az egyik alapsorozat a Sopranos mellett.(meg a Homeland mellett :))

,, 2018.07.19. 09:08:56

@különvélemény: nem mondtam ilyet. nekem nem volt szenvedés, voltak kevésbé jó szálak v epizódok, de összességében végig rajongója voltam
Sőt a minden idők egyik legjobb epizódja díjamat is ide adtam, Shut the door and have a seat, zseniális volt

,, 2018.07.19. 09:10:39

@Luc Mandelor: úú, homeland első évad, mekkora kedvencem az is

Hefe 2018.07.19. 09:48:52

1. A Tenkes kapitanya
2. Bors
3. Princ a katona
4. Egy ora mulva itt vagyok
5. Rozsa Sandor

Első mohikán 2018.07.19. 10:36:50

@Hefe:
6. Orion űrhajó fantasztikus kalandjai
7. A négy páncélos és a kutya
8. A tavasz 17 pillanata
9. Minden lében két kanál
10. Pirx kapitány kalandjai
11. Linda
12. Az öreg bánya titka
:-)

ArriMedes 2018.07.19. 17:16:26

@közösperonos átszállás:

na ez egy hozzád méltó komment volt, csak eszterházy meg a gyurcsány védelmezésekor ügyesebb legyél, hátha nem segít ki áronszatyi
van ám első három bekezdés is, ami éppen nem vendégszöveg:)))

közösperonos átszállás 2018.07.19. 20:53:28

@ArriMedes: Parancsolsz? :-)

(Bár megtalálni vélem az elgurult gyógyszeredet. :-) )

Szóval, van koherens kritérium, mitől "ódivatú" egyszerre a Mad Men ÉS a Veronica Mars?

20legendd · www.smokingbarrels.blog.hu 2018.07.20. 09:27:44

Lehet, hogy nem jött át, de a listának pont az volt a célja, hogy a "TV aranykorszakának" sorozatait állítsa szembe napjaink trendjeivel - a legtöbb minden egy niche témának próbál a mélyére ásni, kevés epizódos évadok, egy erős fő gondolati menet, homogenitás az epizódokban, stb... Ezért is tettem idézőjelek közé az ódivatú szót. Itt nem retro sorozatokról van szó. A 2000-es évek közepe felé érezehető volt egy nagy szintugrás a sorozatokban - nekem most ez volt a támpont.

@kommentes nikk: nem azért dinoszaurusz, mert a '60-as években játszódik, hanem azért, mert hol találsz manapság olyan sorozatot, ami ennyi mindenről akar beszélni? Ráadásul ennyire kényelmes keretek között?

@Tesztelo.hu: felsoroltál te is sok mindent, de azokról a sorozatokról ma sem beszél senki. A Veronica Mars pedig ma már abszolút kult státuszban van. Ha jobban belegondolok, én kevés olyanról tudok, aminek ekkora epizódszámmal ez sikerült (persze, vannak még ilyenek, de érted...)

@közösperonos átszállás: a kritériumokról fent írtam, bár ezek elég szabadon értelmezhetőek. Továbbra is tartom, hogy mai sorozatokkal szemben a Mad Men kifejezetten ódivatú (ami persze nem negatív jelző itt). És, mint minden lista, ez is szubjektív :) Én személy szerint a Buffyt nem tartom olyan kiemelkedő címnek, de megértem, ha te igen. Szerintem az 5-ös lista is elég volt arra, hogy szemléltessem a témát, felesleges lett volna 10-esre bővíteni.

közösperonos átszállás 2018.07.20. 15:09:19

@20legendd: "A 2000-es évek közepe felé érezehető volt egy nagy szintugrás a sorozatokban - nekem most ez volt a támpont."

Pont ezért nem értem.

VM: 2004-2007 (szerintem ez oké)
Enlightened: 2011-2013 (bőven 2005 utáni)
FNL: 2006-2011
Mad Men: 2007-2015 (ne vicceljünk, 2015 most volt)
Six Feet Under: 2001-2005

Nem szintlépés volt az szerintem, hanem az a lehetőség, hogy kommersz sorozatot is lehet a hagyományos formulák át-átugrálásával úgy forgatni, hogy mérhető nézettsége lesz. (Persze a megemelkedett költségvetés sem hátrány.) A Boston Legal is világbajnok pl., de egyértelműen még "hagyományos" sorozat. A Mad men viszont, hát ööö.

"Én személy szerint a Buffyt nem tartom olyan kiemelkedő címnek"

Az annak illusztrálása volt, mennyire szubjektív akár a "jó", akár az "ódivatú" (és azok a rész végi WTF-jelenetek -- a "kiemelkedő" pont jó szó rá szerintem, mert magasan az átlag fölött van, még akkor is, ha az ember személy szerint épp hány is az egésztől).

20legendd · www.smokingbarrels.blog.hu 2018.07.23. 11:51:49

@közösperonos átszállás: veled ellenéttben én nem szigorú évszámokhoz kötöm ezeket. A Mad Men meg szerintem igenis kilógott már a vége felé a mezőnyből, ha a sorozatos trendeket nézzük.
süti beállítások módosítása