Bizonyára mindenki elgondolkodott már azon, hogy mi következik a halál után, és ez a kérdés megmozgatta Michael Schur fantáziáját is. Milyen hatással van a földi életed az utóéletedre? Van olyan, hogy mennyország és pokol? Mi alapján dől el, hogy ki hova kerülne? És egyébként is, mit jelent jónak lenni? A Városfejlesztési osztály egykori készítője tavaly ősszel egy újabb vígjátéksorozattal jelentkezett az NBC-nél, ami már kicsit predesztinálta is a projektet szerintem sokaknál. Való igaz, hogy az utóbbi pár évben elment az idő a tengeren túli országos csatornák mellett, míg a kisebb, de bevállalósabb adók érdekesebb tartalmakat tudtak szerkeszteni, melyek az internet korában egy másik úton tudtak érvényesülni és beszédtémává válni. Mindez tagadhatatlan, de ennek ellenére még most sem feledkezhetünk meg teljesen a tradicionális szolgáltatókról, ahol ha csak elvétve is, de lehet igazi gyöngyszemekre bukkanni, erre pedig tökéletes példa a The Good Place, ami remekül vegyíti a komfortos megoldásokat a frissességgel, ráadásul még gondolkodásra is sarkall.
A pilot elején egy váróteremben vesszük fel a fonalat, ahol Eleanor Shellstrop (Kristen Bell) társaságában a következő üzenet tárul elénk: "Üdv itt! Minden a legnagyobb rendben." Majd egy jól öltözött úriember (Ted Danson) behív minket az irodájába abból célból, hogy főhősünknek elárulja, hogy ő már halott, de aggodalomra nincs ok, hiszen A jó helyre került. Egy olyan természetfeletti világban járunk tehát, ahol az elhunyt embereket egy rendszer vagy "jónak" vagy "rossznak" kategorizál az alapján, hogy az adott egyén milyen életet élt a Földön, külső mércével számolva hány helyes és hány helytelen döntést hozott. Az ember minden lépéséért pozitív vagy negatív pontok járnak, ahol például több, mint 800.000 plusz pontot kapsz, ha véget vetettél egy rabszolgaságnak és közel 43.000 pontot vesztesz, ha népirtást követtél el. Ugyanakkor azzal is nyerhetsz, ha nem felejtetted el valaki szülinapját, de azért is pontlevonás jár, ha rendszeresen használod a "tesó-kód" kifejezést.
A bonyodalom akkor kezdődik, amikor Eleanorról kiderül, hogy valójában közel sem volt jó ember - nem mentett gyerekeket Ukrajnában, mint ahogy azt állítják, ellenben meglehetősen önző, önpusztító és tekintetlen életmódot folytatott, vagyis valamilyen hiba csúszott a rendszerbe. Még szerencse, hogy A jó helyen mindenkinek van egy lelki társa, így jön a képbe Chidi (William Jackson Harper), aki történetesen etikát és filozófiát tanított az egyetemen, melynek köszönhetően Eleanor tőle megtanulhatja, hogyan is kell jónak lenni. Ám ez nem megy egy karikacsapásra, akkor pedig pláne nem, ha körülötted mindenki jó, mint ahogy a jótékony Tahani (Jameela Jamil), vagy a némaságot fogadott buddhista szerzetes Jianyu (Manny Jacinto), akik lépten-nyomon keresztezik főhősünk útját.
Ami leginkább szembetűnik elsőre, hogy a forgatási környezetet úgy alkották meg a készítők, hogy az egész kvázi egy álomvilágnak tűnjön, ami mondjuk annyira nem meglepő, ugyanis csak a mennyországban vagyunk. Minden színes és élettel teli, a tereket belengi a játékosság, bolondosság, ami végeredményben ugyancsak igaz a karaktere is. Mindenkinek megvan a maga heppje, amitől valamennyi szereplő elkezdi izgatni a fantáziánkat, és ez nagyon megkönnyíti a nézést. Habár egyébként sem beszélünk egy túlságosan nehéz sorozatról, hiszen mindössze 13 darab, nagyjából 20 perces epizódból áll az első évad, úgyhogy akár 1 nap leforgása alatt is könnyen végezhetünk vele. Ehhez csak hozzátesz az az aranyos, feelgood hangulat, aminek köszönhetően egyszerűen nézeti magát a The Good Place. Persze ebből adódik az is, hogy aki egy teli szájjal röhögős komédiára vágyik, annak mást ajánlanék, még akkor is, ha ilyenre is találnánk példákat egyébként, többek között running gegek formájában is. Az például mindig ki tudott belőlem egy kis nevetést csalni, ha a karakterek káromkodni akartak, de A jó hely automatikusan cenzúrázta a problémás kifejezéseket.
Holy motherforking shirtballs!
Mindazonáltal, hogy alapjaiban véve egy szitkomról beszélünk, a téma és a kivitelezés bőven ad terepet arra, hogy mélyebb dolgokról is el tudjon gondolkozni az ilyesmire fogékony néző a sorozat követése közben, hiszen ahogy már korábban is utaltam rá, viszonylag gyakran előkerül az a kérdés, hogy mi számít abszolút jónak vagy rossznak, és hogy ki szabja meg ezeket. Egyfelől nagyon vicces szituációkba tud torkollni, amikor két eltérő személyiség ilyesmiről vitatkozik, másfelől viszont emiatt tekinthetnénk a The Good Place-t akár filozofikus drámák "unokatestvérének" is, ha szeretnénk, mert valahol ez is ott van a sorozat rétegei között elrejtve. Ettől függetlenül természetesen még nem kell ilyen mélységekig elveszni a műben, az is elég, ha egyszerűen csak élvezni akarjuk a látottakat, vagyis a többlettartalom megjelenése egyáltalán nem megy a humor rovására.
Nem csak ilyen téren mondható azonban frissnek, különlegesnek a sorozat, ami a műfaj jellegzetességeitől elütő elemeket is sikerrel épített be a cselekménybe - cliffhangerek, feszült pillanatok, nagy felfedezések és flashbackek is színesítik az összképet, de egy pillanatra sem esik szét az egység. Érezhető, hogy Schur egy előre jól kitervelt koncepcióval állt elő, ami a gyakorlatba átültetve is jól tudott működni, és amire sikerült felhúzni egy kerek első évadot. Sőt, az utolsó részek még biztosították azt is, hogy a következő etapra se merüljön ki a formula.
Ehhez ugyanakkor az is kellett, hogy maguk a színészek is jól érezzék magukat a kamerák előtt, de szerencsére ezzel sincsen gond. Kristen Bell minden bizonnyal a Veronica Mars óta nem kapott ennyire hozzá illő szerepet, mint ahogy Ted Danson is remekül tudja kamatoztatni a több évtizedes rutinját. Az ismeretlen nevek közül is a legtöbben kiválóan hozzák az elvártakat, ha éppen nem teljesítenek még túl is. Mondjuk a pörgős lendület és a frappáns párbeszédek mindenkinek sokat segítettek.
Minden adott volt tehát ahhoz, hogy egy sikertörténet legyen a The Good Place-ből, és ez félig-meddig így is lett: bár a nézettség egy kicsit megcsappant a szezon végére ilyen szinten, de a világhálón szinte csak pozitív véleményeket lehet fellelni a szériával kapcsolatban, nem is véletlenül. Ez utóbbi miatt jogosan ágyazhattak meg a fináléval a készítők egy esetleges második évadnak, melyet epekedve várok már most, és nagyon szomorú lennék, ha ez mégis elmaradna, hiszen hatalmas élményt adott ez a 13 epizód. Olyan élményt, amellyel kapcsolatban feleslegesnek is tűnik kiemelni a kisebb hibákat (amelyek igazság szerint megvoltak), már csak azért is, mert országos sorozattól, pláne komédiától egyre kevesebb ilyet kapunk.
A The Good Place teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
