A 2014-es keltezésű The Last Survivors című amerikai posztapokaliptikus akcióthriller a megjelenése idején néhány kisebb-nagyobb fesztiválsiker után hamar Blu-ray lemezekre, és ezzel együtt a feledés homályába merült - kevesen lehettek, akik egyáltalán hallottatok erről az alkotásról. A mostani cikkemben arra teszek kísérletet, hogy bemutassam ennek a szerintem méltatlanul leírt filmnek az értékeit, nem letagadva a negatívumait sem. Tartsatok velem, hátha gyönygszemre leltek ebben a produkcióban!
A film felütése egy meglepően aktuális problémára hívja fel a figyelmet, jelesül, hogy az emberi tevékenység nyomán Föld ivóvízkészlete vészesen fogyóban van. A The Last Survivors apokalipszisa a szárazság apoklipszisa: a cselekmény helyszínéül szolgáló világszeglet (Oregon állam) elsivatagosodott, lakossága pusztán egy maroknyi ember, akik kis csoportokra szétszóródva, elhagyatott farmokon tengődnek. A túlélés zálogát a kutak jelentik, amelyek azonban lassan, de biztosan kiszáradnak. A szomjhalál mellett a másik fenyegetést az emberek számára a Carson (Jon Gries) nevű "nagybirtokos" és a bandája jelenti. Carson a terület önjelölt uraként a sajátjának tekinti a kutakat és maga kíván dönteni a kutakat használó emberek sorsáról is.
A The Last Survivors főhősnője egy Kendal nevű fiatal lány (Haley Lu Richardson), aki a súlyosan beteg fiút, Deant (Booboo Stewart) ápolgatja, miközben próbál túlélni a forró pokolban, és folyamatosan keresi a kiutat erről a pusztulásra ítélt helyről. A menekülést egy megfelelő alkatrész jelenthetné, aminek a segítségével életet lehelhetne egy repülőbe... mielőtt a szomjúság vagy Carson csapata végezne velük.
Haley Lu Richardson (Split, The Edge of Seventeen) érdekes választás volt a főszerepre. A szimpatikus fiatal hölgy alapvetően jól játszik, ám alacsony termete, babaarca és szabályos alakúra szedett szemöldöke némileg hiteltelenné teszi a mindent túlélő, víz hiányában sohasem fürdő, "kőkemény vadorzó" posztapokaliptikus csaj figuráját, főleg a vérgőzösre vett végjátékban. Tehát az alakítása okés, csak maga a casting (és a smink) volt megkérdőjelezhető döntés. Ezt ellenpontozandó pl. Booboo Stewart csontsovány alakja tökéletes választás volt a végletekig legyengült Dean szerepére. Aki a főszereplőn túl még kicsit kilóg a színészgárdából, az Nicole Arianna Fox. Ő Carson veszedelmes lányát, Brooke-ot alakítja - a vörös bombázó kicsit "tájidegennek" tűnt nekem ebben a közegben. Egyebekben a színészvezetés, az aktorok teljesítménye és a casting okésnak tekinthető.
A film alapvetően a thriller és az akciófilm kategóriájába sorolható be. Ahol feszültségkeltésről van szó, ott Tom Hammock rendező (aki inkább látványtervezőként ismert) jól dolgozik. A Carson emberei elől való bujkálás a film nyújtotta élmény egyik fő összetevőjét adja... de erről majd egy bekezdéssel lejjebb. Az akciójelenetek már nem fekszenek annyira a rendezőnek. Nincs különösebben gond ezen a téren sem, a tűzpárbajok és pengeváltások általában gyorsak, véresek és kemények, de elég kevés van belőlük, és nem túlságosan fantáziadúsak.
Ami számomra a The Last Survivors legérdekesebb aspektusát jelenti, az az apokalipszis utáni emberiség helyzetének és moralitásának viszonylag újító és igen találó bemutatása. Kendal, azaz a hősnő a legtöbb emberhez hasonlóan körülbelül úgy él, mint egy patkány. Az embereknek a nyílt terepen folyton rettegniük kell, csupán elhagyatott házak rejtett odúiban lélegezhetnek fel valamelyest. Menekülnek, bujkálnak, a túlélésük kulcsa a lopakodás, rejtőzés és a leskelődés. Az emberi vívmányokat látszólag megtartó (pappal, észérvekkel, fegyverekkel, stb. rendelkező) "nagyragadozó" Carson-banda szabályosan kifüstöli az odúikból ezeket az emberi patkányokat, annak érdekében, hogy ne dézsmálják meg a sajátjuknak tekintett vízkészletet. Carsonék igazi gyakorlatias emberek, valódi csúcsragadozók: hideg logikával elpusztítják a vetélytársaikat, uralmuk alá hajtják és céljaik szolgálatába állítják a befolyásolható fiatalokat. Nem tűrik a gyengeséget, a saját sebesültjeket is megölik. Carson fő motivációja a túlélés, ám nem a saját túlélése, hanem a vérvonaláé. Persze a kocka egy idő után fordul, és a patkányok kénytelenek szembefordulni a ragadozókkal. A jogos önvédelem eszköze egy katana lesz, amelyet egy régimódi, a hagyományos emberi értekeket valóban tisztelő emberrel temettek el. A kard kiásásra kerül, Kendal pedig kénytelen szakítani a patkány-léttel, és erőszakkal meg ravaszsággal kiállni a valódi értékek mellett Carsonékkal szemben. A film lényegében Kendal útját, átalakulását mutatja be, ahogy menekülő patkányból igazi ragadozóvá válik, aki vérrel és olajjal (újra)keresztelkedve válik e kegyetlen világ egyik utolsó túlélőjévé.
Amiről még nem szóltam a mozi kapcsán, az a külcsíny, azaz az audiovizuális oldala a filmnek. A sivatagos látványvilág a rendező látványtervező-múltjához méltóan igencsak kellemes és hangulatos lett, bár a film - már csak a szerényebb költségvetés okán is - azért nem vonultat fel a legutóbbi Mad Max-filmhez hasonló szemkápráztató megoldásokat. Craig DeLeon zenéje a teljes mértékben funkcionális, "semmi különös" kategóriás filmzene, nem hinném, hogy bárki is elővenné a mozitól elkülönülten.
Összességében a The Last Survivorsról elmondható, hogy mindenképpen érdemes megtekinteni azok számára, akik kedvelik a világvége után játszódó, egyszerre elgondolkodtató és izgalmas történeteket. Jó alapötlettel és megragadó gondolatisággal rendelkező, teljesen működőképes, bár nem hibátlan alkotás lett. Haley Lu Richardson nem biztos, hogy a legjobb választás volt a főszerepre, a filmzene is lehetett volna kicsivel maradandóbb, de egyebekben teljesen korrekt és szerethető film. Ajánlom.
8/10
