Nesbø-kedvelőként azonnal lecsaptam a lehetőségre, amikor a Kossuth Kiadó felajánlotta a szerkesztőség számára a recenziós példányt, és izgatottan kezdtem bele a Harry Hole utáni életbe. Azt fontos az elején leszögezni, hogy Shakespeare halálának 400. évfordulójára készült a könyv (másik 5 társával, amiből 4 magyarul is elérhető), kortárs írók összefogásából. A Macbethen kívül feldolgozásra került a Lear király és A makrancos hölgy is - tehát igyekeztek a szerző életművét jelentősen meghatározó darabokat választani. A történet alapjai, sarokkövei, fordulatai megegyeznek, de sajátos "tálalásban". 

Minden egy sötét, bűnnel és hatalomvággyal átitatott városban kezdődik, ahol a bűnözési ráta az egekben van, a rendőrség pedig a velejéig korrupt. A szálakat egy drogbáró irányítja a háttérből, akinek mindenhol (főleg a rendőrség berkein belül) vannak emberei, és ő indítja el a cselekmény vezérfonalát is. Nyilván aki ismeri a történetet, sejtheti, (tudja) hogyan fognak alakulni az események, azonban talán ez a modernizált verzió egy kicsit máshogy tárja elénk ezt a drámát. 

Három fő szemszögből olvashatjuk a történéseket: Macbeth, a rendőrség különleges egységének vezetője, Duff, az ambiciózus rendőrtiszt, és Hekaté, a drogfüggőség oka, a Láthatatlan kéz. Minden ott kezdődik, hogy az előző (korrupt) rendőrfőnök helyét egy magasan képzett, másik városból érkezett tiszt foglalja el, ez pedig többeknek is szúrja a szemét. Mindenki megpróbálja a maga javára fordítani az eseményeket, ki kevesebb, ki több sikerrel...

A az alaptörténetből kifolyólag valószínűleg nem spoilerezek el túl sok mindent, ha azt mondom, hogy Macbeth megrészegül a rá kiosztott előléptetéstől, és teljes mértékben a jóval idősebb felesége kénye-kedve szerint cselekszik. A csekély előismeretek után egyáltalán nem kiszámítható módon megváltozik, beleőrül a hatalomba, és a végén már nem tudja sem magát, sem az általa beindított gépezetet lekapcsolni. 

Nesbø természetesen jól ábrázolta mind a karaktereket, mind az esős közeget, mind pedig a történeti elemeket, de ezzel természetesen nagyjából nem mondtam semmi újat, hiszen tudjuk róla, hogy nagyon jó író. Az már egy nehezebb kérdés, hogy a rá kiosztott szerepből (azaz, hogy modernizáljon egy klasszikust) mennyit tudott teljesíteni. Nyilván tisztes munkát kaptunk, és személy szerint nekem tetszett is, de egészen biztos vagyok benne, hogy sokak számára nem lett kellően újragondolva a történet. Adottak voltak ugyan a pontok, amiket érintenie kellett, de ha kicsit bátrabban és kevésbé kiszámíthatóan nyúlt volna hozzá az alaphoz, valószínűleg sikerült volna elhallgattatnia a morgókat, így azonban nem olvashatunk maradéktalanul dicsérő kritikákat a könyvről.

Minden esetre, ha tennétek vele egy próbát, csak bátran. Nekem az eredetihez sosem volt kedvem (sajnos nem igazán kedvelem Shakespeare munkáit), de ilyen formában mégiscsak eljutottam hozzá. Lehet, hogyha lennének más hasonló "modernizálós" sorozatok, a többi nagy klasszikust is könnyebben lehetne a fiatalok kezébe adni. Nem azt mondom ezzel, hogy csak kortárs munkákat kell olvasni, de ha a művelődés a cél, valószínűleg a kevésbé olvasáscentrikusoknak is sikerülne felkelteni néha az érdeklődését. 

8/10

A könyvet a Kossuth Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.