Kéne már egy jó filmkritikus-flamewar...
2018. május 09. írta: danialves

Kéne már egy jó filmkritikus-flamewar...

Nemrég jelent meg ez a cikk, amire akarva sem tudnék úgy hivatkozni, hogy nagy port kavart, ugyanis azt leszámítva, hogy jól irányzott célzásait néhányan természetesen készségesen magukra vették, és a maguk módján reagáltak is. Éppen az zavar, hogy nem kavart nagy port, eddig ugyanis a hasonló vitaindítók legalább az óvodás szintű szájkaratéig eljutottak, most azonban az érintettek ca. 120 főt számláló Facebook-csoportjában egy kis semleges élcelődéssel pillanatok alatt elült a dolog. Persze érteni vélem, hogy az érdemi reakció hiánya azt a konszenzust jelképezi, hogy a cikk nem volt alkalmas valódi diskurzus kezdeményezésére (és eleve tényleg inkább publicisztika, mint vitaindító, amolyan nyílt levél, amiről nyilvánvaló, hogy mindenki másnak szól, mint a címzettnek), azonban számomra ez az ügy újabb jele annak, hogy a filmkritikus közeg bármiről hajlandó vitát folytatni, csak saját szakmájáról nem. Csalódást fogok azonban okozni, ezúttal ugyanis (szokásomtól eltérően) nem a flame tüzét akarom táplálni (bár nem lepődnék meg, ha azért sikerülne...), hanem igyekeznék egy-két előremutató gondolatot megfogalmazni azzal kapcsolatban, hogy miért a lehetetlennel határos vitát folytatni a filmkritikáról szakmai berkekben - és hogy miért kéne mégis.thisifine.jpeg

Kezdjük ott, hogy amikor tudtommal legutóbb ilyesmire kísérlet történt, akkor olyan magvas gondolatok hagyták el a hazai Fipresci-elnök Báron György száját, mint hogy "a blogokon és cseteken (sic!) bármit lehet írni, bezzeg az Indexen meg az Origón nem írhatnak hülyeséget, mert ott van főszerkesztő". (Remélem, ezt az álláspontját az Origo Filmklub komplett lecserélődése óta is tartja...) Egyébként érdemes megnézni a teljes videót is, mert például kiderül, hogy mekkora különbség van a hazai és a külföldi szakemberek világlátása között, vagy mert már az egyik résztvevőnek is feltűnik, hogy meglehetősen egyoldalúan sikerült összeválogatni a vendégeket.

Ilyenkor jönnek az alább olvasható, kínos szösszenetek, amely ex cathedra próbálják megfejteni a 30 alattiak hóbortjait, de a valódi probléma ezzel az, hogy a filmkritikus-társadalom megszervezését magukra vállaló figuráknak láthatóan fogalmuk sincs, hogy mi az, amit meg kívánnak szervezni, hiszen pl. az internetes tartalomgyártást nem hogy bevonni nem sikerül ebbe a közösségbe, de még csak megérteni sem. Azaz éppen saját elöljáróiktól várhatják a legkevésbé a filmkritikusok, hogy tesznek valamit a szakma fejlődéséért, adaptációjáért.

filmvilag.jpgfilmvilag2.jpg

Az 56 éves Szíjártó Imre lehet, hogy nagyon otthon van a mozgóképoktatás módszertanában, de a filmblogokat (vagy egyáltalán a spoiler fogalmát és írásmódját...) egyelőre nem igazán sikerült megértenie.

Pedig a fő kihívás éppen az, hogy ma már egyre inkább YouTube-kritikusokat fogyasztó közönség számára nem hogy a Filmvilág, de lassacskán a komplett print sajtó marginálissá válik, így a szakmai szempontból meghatározó szereplők, és a közönségkedvencek tábora között egyre kevesebb az átjárás - nincs egy magyar Roger Ebert, aki széles közönség számára is érthetően, de mégis szigorú szakmai standardek mentén alkotna kritikákat. (Szirmai Gergő egyébként szerintem lehetett volna, ha filmkritikát és nem show-t akar csinálni műsorában.) Ezzel a  valódi, minőségi filmkritika fokozatosan veszti el a lehetőségét arra, hogy lehorgonyozzon a fiatalabb generációk tengerén, mielőtt a Dancsó-féle jópofizás és a Puzsér-féle üvöltve megmondás hullámai összecsapnak a feje fölött. (Pl. az is megérne egy külön diskurzust, hogy az olvasottabb hazai kritikusok miért nem nyitnak a videós formátumok felé.) Ez pedig nemcsak önmagában sajnálatos, hanem mert emiatt az egyébként kiváló hazai kritikusok sem kapják meg a nekik járó megbecsülést a közönség részéről (meg persze en bloc a szakma sem), népszerűséget is csak akkor, ha történetesen egy hatalmas forgalmat generáló portál hajlandó alkalmazni őket.

Azaz sem felülről, sem alulról nem kap támogatást egy filmkritikus, de más szempontból is hálátlan szakma ez: például, hogy a forgalmazók szótárában gyakorlatilag az "ingyenreklám" szó szerepel a "filmes újságírás" helyén. Az teljesen egyértelmű, hogy a filmkritika hatása elhanyagolható, a moziba járók töredéke olvas egyáltalán kritikát, nem hogy még hallgasson is rá (több kutatás is van arról itthon is, hogy sokkal nagyobb szerepe van a nézői szájreklámnak), így a filmkritika intézménye amolyan szükséges rossz a forgalmazók számára, hiszen azzal ők is tisztában vannak, hogy az újságírók nem puszta jóindulatból foglalkoznak az egyébként hírverést generáló előzetesekkel és egyéb marketinganyagokkal, hanem mert őket történetesen érdekli a film. De ez a "szükséges rossz"-szemlélet teljes mértékben áthatja a filmkritikus-forgalmazó viszonyt, a kommunikációtól (vagyis annak hiányától) a "többsebességes" sajtólistákon át a szakmai igényesség teljes hiányáig (értsd: a forgalmazókat cseppet sem érdekli, hogy milyen színvonalú médiumokat, milyen hozzáállású szerzőket támogatnak akárcsak egy megosztással).

És következőként tárgyalhatnám a filmkritikus mint újságíró megbecsültségét, de aligha kell magyaráznom, hogy 2018 Magyarországán egy (valódi) újságíró napról napra azzal kell, hogy szembesüljön, hogy sem piaci, sem kulturális szempontból nincs perspektíva abban, amit csinál. A Népszabadsággal, Magyar Nemzettel, Origóval nemcsak sajtótermékek, hanem egyben filmrovatok is odalettek, az egyre népesebb filmkritikusi tábornak pedig egyre kevesebb lehetősége van arra, hogy valóban hivatásszerűen gyakorolja ezt a tevékenységet.

Azaz lényegében oda jutottunk, hogy a (hazai) filmkritikus egyedül saját kollégáitól számíthat megbecsülésre, e helyett azzal kell, hogy szembesüljön, hogy még innen is támadások érik - nem csoda, ha a legtöbb szakmai jellegű vita ennyire érzelmi síkon játszódik le, véglegesen elzárva az érdemi diskurzus lehetőségét. Ráadásul ezeket eleve kivétel nélkül kívülállók kezdeményezik, hiszen a hivatásos filmes újságírók körében hallgatólagos megnemtámadási egyezmény van érvényben amolyan "legalább mi tartsunk össze"-alapon. Ehhez képest pl. az Egyesült Államokban a legolvasottabb szerzők számára sem ciki a kollégákat cikizni, nem ódzkodnak a nyilvános szembenállástól, hiszen mindenkinek érdeke, hogy jól láthatóan elhatárolódjanak pl. Rex Reedtől, aki rendszeresen orbitális marhaságokkal írja tele kritikáit. Itthon meg látszólag szeme sem rebben a szakmának, hogy hazánk egyik legnépszerűbb filmes véleményformálója szerint Ryan Gosling 2001 és 2011 között nem szerepelt filmben

A frontok, ha nyílnak is, szigorúan súlytalan szereplőkkel szemben nyílnak, szakmai vita helyett így inkább elitista kirohanások formáját öltve. (Félreértés ne essék, ezekre is szükség van, de elég álszent szakmán kívülieket, mérhetetlen olvasottságú blogokat ostorozni, miközben ugyanez a szakmai szigor a köztiszteletben álló kollégák felé már nem érvényes.) Például a kormánypropagandistává alakult Origo filmrovat elég bőkezűen kapta az ívet az elmúlt hónapokban, viszont az a vita megint csak sugdolózva, négy-hatszemközt folyt le, hogy elfogadható-e, ha valaki a Filmklub íróinak megüresedett helyeire jelentkezik. Pedig a nyilvánvaló szarvashibák gúnyolása helyett a filmkritikusok sokkal jobban tudták volna védeni saját presztízsüket, ha valamilyen (nyílt) formában leszögezik, hogy semmilyen körülmények között nem csatlakoznak egy olyan szerkesztőséghez, amelyben a legalapvetőbb újságírói elvek sem érvényesülnek.

És szerintem a szakma színvonalának megtartásához tényleg arra lenne szükség, hogy nyílt vita folyjon ilyen kérdésekről - de ne zárt ajtók mögött, hanem az olvasókat ha nem is teljesen bevonva, de legalábbis feléjük is kommunikálva (ezért is teszem most ezeket a gondolataimat is közzé). Persze ezeket nem is kissé nagyképű publicisztikákban, egy mondatban tíz orgánumot beskatulyázva vagy konkrét sérelmekre reagálva kéne megejteni, de nem is sajtóvetítéseken egymás háta mögött sugdolózni, Facebookon meg élcelődéssel / egymást simogatásával / popcornnal a kézben csendesen szurkolva elütni a vita élét. Mert azt folyosói pletykákból még én is tudom, hogy bizonyos orgánumok stílusa, hangvétele, színvonala elég erőteljesen zavarja az ilyen hisztikből látványosan kimaradó kollégákat is, már csak azért is, mert az olvasók az egy-egy népszerűbb médiumnál tapasztaltakat a filmkritika egészére kivetítik. Egy-egy szerencsétlen cikk (főleg, ha még ráadásul széles közönséghez is jut el) az egész szakma hitelét csorbítja, és mivel a lenéző közhellyel érve "ma már bárki írhat kritikát", jobb híján maguknak a szakmabelieknek kéne lenniük a gatekeepereknek, akik fellépnek a különböző vadhajtások ellen. Ellenkező esetben az a veszély fenyegeti őket, ami a taxisok esetében is, akiket egy ország tart kollektíve hiénáknak, mert az áremelések kiharcolásával foglalkoztak a szabálytalanul játszó szereplők kizárása helyett.

De mivel nekem kívülállóként engem ebben nem terhel felelősség, a következményekkel nem kell törődjek, különösképpen hibáztatni sem tudom azokat, akik nem vállalják fel ezt a kétségkívül az elszigetelődés, elmérgesedő csatározások veszélyével fenyegető küzdelmet. Úgyhogy zárásképpen annyit kérnék csak, ha filmkritikusnak tartod magad és van véleményed ezzel az írással kapcsolatban (pro vagy kontra), azt nyilvánosan oszd meg, ha pedig nem vagy filmkritikus, akkor kérd ki a kedvenc filmkritikusaid véleményét azokról a dolgokról, amik téged zavarnak, foglalkoztatnak a szakmával kapcsolatban.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5713898194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alec Cawthorne 2018.05.09. 10:56:34

Az egyik célzást, igen, magamra vettem, mert nem is lehetett volna félreérteni. Nekem szólt. Hogy jól irányzott volt-e, afelől erős kétségeim vannak. Különösebben nem kedvelem, amikor valaki kiragad egy félmondatot egy írásomból, megfosztja azt eredeti kontextusától, és kénye-kedve szerint amolyan bunkósbotként használja ellenem. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. A szerző sajnos csupán egy frusztrált görcsember, aki képtelen tolerálni az ellenvéleményt (hosszasan válaszoltam neki, számos ellenérvet felsorakoztatva, megokolva, miért kártékony, amit csinál, de neki csak annyi jött le belőle, hogy elküldtem melegebb éghajlatra és hogy fényezem magam). Hisztikirálynő ne álljon bloggernek. :)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.05.09. 11:29:40

@Alec Cawthorne: Jól irányzott alatt én pont azt értem, hogy félreérthetetlenül egy bizonyos vitának és személynek szólt (ez a Facebook-poszt alatt kommentben be is vallja Pavlics), és ezt én is különösen szerencsétlennek (fogalmazzunk így) tartom abban az írásban, hogy filmkritikai fejtegetés címén helyenként látványosan ilyen konkrét sérelmeket akar megtorolni. (Ezt gyorsan bele is fűztem a posztba.)

Egyébként nem tudtam, hogy te voltál ennek a címzettje, de ha már így alakult, én örülök, hogy itt vagy, mert sokat gondolkodtam a te néhány évvel ezelőtti cikkeiden is, és hogy megemlítsem-e őket és az általuk kiváltott reakciókat. Ugyanis azokban pont azt tartottam remeknek, hogy végre ki lettek mondva ezek a dolgok, vállalva a következményeket, de mai szemmel nézve lehet, hogy jobban átment volna ott is az üzenet, ha nem egy konkrét idézettel kezdődik az első cikk, és ennek nyomán nem rögtön egy Geekz szerkesztőségi erődemonstrációval indul az erről folytatott vita. De az érdekelne, hogy te ezeknek az írásaidnak a motivációját, hatását hogy látod ma?

kaamir 2018.05.09. 11:43:44

Mióta az Origo filmrovatot kicsinálták, nem nagyon olvasok hazai kritikát (kivéve, amiket hébe-hóba én írok, ha, ha). A Geekz-t szeretem, bár régen ott is jobb volt a minőség, amíg nem egy ember vitte az egészet. Az IGN-en vannak még egész értékelhető kritikák, de amúgy az oldal kb. egy Marvel promó-site. Illetve én Szirmait is szoktam nézni, ha épp normális filmről van szó, elég jó gondolatai vannak. Aztán kb. ennyi.

Amúgy meglátásom szerint a tendencia ugyanaz, mint az USA-ban: egyre felkészületlenebb és unalmasabb, ötlettelenebb emberek válnak mértékadóvá, akik igazából nem kritikát írnak, hanem leírják, ami a tömeg szerint elvárható a film kapcsán. Elég megnézni, mi történik az aktuális Marvel/SW divatcikk kapcsán: egymást túllicitálva megy a felszopás (Ennek nagymestere mondjuk Kovács Gellért Filmszerész), markáns ellenvéleményt senki nem mer megfogalmazni (illetve de, Puzsér, bár ne tenné.)

A három legnagyobb probléma szerintem az alábbi:
- Borzalmasan gyenge íráskészség és helyesírás (a jó kritikus jól ír, minden más ezután jön)
- Eredeti ötletek teljes hiánya (a jó kritikusnak nem kell, hogy a kisujjában legyen a filmtörténelem, de valami olyan kontextust muszáj felvetni, amit még nem írtak le ezerszer előtte)
- Megfelelő infrastruktúra hiánya (nem nagyon van olyan oldal, ami versenyképes fizetés mellett kínálna filmkritikusi állást, ahol fejlődni, tanulni lehetne.)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.05.09. 12:16:41

@kaamir: Ne haragudj, de ezek tipikusan azok a közhelyek, amiket pont azok írnak le, akik nem hogy nincsenek benne a szakmában, de saját bevallásuk szerint sem olvasnak magyar kritikát. Hogy mást ne mondjak, pl. a Végtelen háborúról pont az Indexen jelent meg "markáns ellenvélemény", a Fekete Párducról pedig meg azon a bizonyos "Marvel promó-site"-on. (És most az amerikai helyzetbe bele se menjünk, eleve teljesen máshogy írnak kritikát, de az a terep meg aztán végképp ezerszer sokrétűbb, mint a magyar.)
De ez alapvetően nem a te hibád, pont erre akarom felhívni a figyelmet az írásomban, hogy az átlag olvasó jellemzően kevés számú kritikával fog találkozni, viszont ez alapján az akár 40-50 orgánumot és legalább 200 szerzőt magában foglaló szakmáról kollektíve fog véleményt formálni.

Ettől függetlenül jól látod, amit a végén leírsz, az utolsót legalábbis mindenképpen, a másik kettőhöz annyit fűznék hozzá, hogy szerintem en bloc nincs probléma az íráskészséggel (inkább ha valamin, akkor a szerzők stílusán, a hatásvadászaton lehetne csiszolni), csak itt jelen van egy olyan torzítás, hogy nem feltétlenül a jól író szerzők a legnépszerűbbek. A kontextualizálás pedig azért erősen függ a film jellegétől is, pl. garantálom neked, hogy a Bosszúvágyról 10-ből 10 kritika ugyanazt fogja írni, az anyám!-ról meg 10-ből 10 különböző véleményt találsz, de abban mindenképpen egyetértek, hogy törekedni kéne arra, hogy ne ugyanazt szajkózza mindenki (persze ebben is mértékkel, mert azért át lehet esni azzal is a ló túloldalára, hogy nagyon egyedi akar lenni valaki, ld. Puzsér).

ArriMedes 2018.05.09. 13:37:04

@kaamir:

jó kritikus jól ír, minden más ezután jön"

miért jönne minden más ezután? nyilván egy bizonyos szintű íráskészség nélkül senki sem lehet kritikus, de ezen túl aligha az írói képességek villantásáról szól a dolog.
és hát adódik a kérdés, milyen a jó stílus? ez sem objektív, van akinek a hosszabb, másoknak a rövidebb mondatok jönnek be, van aki imádja a jelzőket, más azt szereti ha kevés van belőlük és így tovább

kaamir 2018.05.09. 13:52:22

@ArriMedes: De bizony az írói készségek villantásáról szól, mert csak az tudja átadni a gondolatait, érzelmeit, benyomásait, aki jól ír. A stílus az más kérdés, az szubjektív, de hogy gördülékenynek kell lenni a szövegnek, gazdag szókinccsel, élvezetes nyelvezettel, az nem kérdés.

kaamir 2018.05.09. 13:58:32

@danialves: Nem tudom, hogy közhelyek-e. Attól még lehet igaz, mert közhely. Én valahol az átlag olvasó és a szakmabeli határán vagyok, mindenesetre az átlagnál lényegesen nagyobb kritika iránti éhséggel (igen, az utóbbi években egyre kevésbé, de erről csak részben a kritikák minősége tehet).

akár 40-50 orgánumot és legalább 200 szerzőt magában foglaló szakmáról kollektíve fog véleményt formálni

Szerintem az a része, amit szakmának, és nem hobbinak lehet tekinteni, ennél sokkal-sokkal szűkebb. A megállapításaim rájuk vonatkoztak, értelemszerűen nem Józsika blogjára.

ArriMedes 2018.05.09. 14:01:22

@kaamir:

gazdag szókincs, gördülékenység, ezeket értem
a gördülékenység biztosan szükségszerű egy összefüggő szövegben, ugyanakkor ámde akár felsorolásszerűen is lehet írni,pontokba szedve, akkor a gördülékenység már nem igazán kritérium
nyilván szegényes szókinccsel nem lehet írni, de a rengeteg jelző, hasonlat, erős érzelmi töltetű kifejezések sem biztos hogy mindenkinek bejönnek, néha nevetségesek, szándékosan nem linkelek példát, nem akarok általam ismeretlen kritikusokat gúnyolni
és még mindig tartom, hogy a nagyon rosszul megírt szöveg kizáró tényező, efelett a tartalom számít, jó tartalom-elég átlagos stílus nálam sokkal többet ér, mint mondjuk remek írászkészség mellé kevés érdemi tartalom, annak egy része is téves

persze itt már példákat kellene adni, ki mely kritikákat tartja jól-rosszul megírtnak, de én ezt inkább elkerülném

TomPowell25 2018.05.09. 14:52:52

@danialves: Annyit azért a védelmemben elmondanék (habár ezek szerint másképp jött le, ez van), hogy semmiféle konkrét sérelmet nem kívántam megtorolni abban az írásban, egyszerűen azokat a jelenségeket írtam ki magamból, amelyek évek óta bosszantanak és vettem ehhez friss, de amúgy sem idegen, vagy újszerűnek ható példákat, pont azért, amiket most te is írsz. Mert ilyen téren van egyfajta kollegiális szolidaritás, amelyben mindenki legyint a másikra, mondván "Jajj, hát a Sixx ilyen!", a "Puzsér meg olyan!" meg hasonlók. Hogy a fenti delikvens egy nyilvános fórumon tett hozzászólását hoztam fel egy ízben példaként, (pontosabban azzal is egy általános jelenségre reagáltam) - és azt is név nélkül tettem, hiszen max annyit tudtam róla, hogy néha itt-ott publikál és ebben nem csak magára ismert, hanem látványosan magára is vette és elküldött a francba - az pedig megint annak a bizonyítéka, hogy nincs érdemi párbeszéd a szakmában (meg általános vitakultúra se nagyon, de nem csak ott).

@kaamir: egyrészt egy kicsit vitatkoznék veled abban, hogy a jó íráskészség után jönne minden más, mivel láttam én már nem egy olyan írást, amely alapján az illető nagyon is tudatosan, szépen fogalmazott, csak a háttértudása nem volt meg hozzá (kb. mint Puzsér élőszóban, aki barokkos körmondatokban beszél a nagy semmiről). Szerintem jelen esetben nem egymás alá, avagy fölé kellene helyezni ezeket a tulajdonságokat, hanem egymás mellé, mert a háttértudás sem ér semmit, ha azt nem tudod érdemben a közönség tudtára adni és ugyanez vica versa. Felejtsük el azt, hogy a kritika mélyreható műelemzésnek kell lennie (ettől függetlenül lehet), mert akkor azt is elfelejtjük, hogy kinek is szól mindez. Szerintem a kritika írás itt kezdődik: "Kinek is írjuk?" Magunknak? A szakmának? Filmelméletis bölcsészeknek? Vagy csak azoknak, akik szeretik a filmeket, szeretnek moziba járni és ezekhez még hozzá lehet venni esetleg valamilyen tematizáltságot is. Ami meg a felszopás részét illeti a Marvel/SW, vagy bármi hasonlót illetően: azt kellene megtanulni, hogy azért mert ilyen esetekben nem értünk egyet a többséggel, attól azok még nem lesznek Disney-bérencek, meg hasonlók. Ha objektív akarunk képet kapni egy filmről, akkor bizony el kell olvasni minden lehetséges kritikát és nézni a közönség reakcióját, úgy kapunk egy egységes képet és még így sem feltétlenül értünk ezzel egyet, én is számtalanszor voltam úgy filmmel, hogy vagy a közönséggel, vagy a szakmával nem értettem egyet, de ezért nem marasztaltam el őket, éles szembenálláskor pedig igyekszem középre helyezkedni és mindkét fél álláspontját megvizsgálni, megérteni. Az pedig önmagában nem érdem, hogyha valaki ellenvéleményt fogalmaz meg azért, mert úgy érzi meg kell fogalmaznia, csak azért, mert valami népszerű és elismert. Rengeteg ilyen véleménnyel találkozom, amelyből átjön ez a szándékosság, hogy szembe kell helyezkedni valamivel, hogy ettől tűnjön individuumnak, ettől hasson relevánsabbnak, és az írást (avagy YouTube-erek esetében a mondandót) ehhez igazítja. Sőt! Gyakorlatilag erre lehet is építeni, hiszen a negatív szalagcím egy méltatott film esetében több kattintást hoz magával, ami meg esetleg több reklámpénzt is jelent. A kritika még mindig vélemény újságírás, ami már nevében is magában hordozza annak a lehetőségét, hogy nem értünk vele egyet, írjanak benne akármit is. Egy filmkritikusnak pedig nagyon nehéz úgy új kontextust felvetnie, ha a kollégákhoz hasonlóan ő is egyszer látta az adott filmet, az első benyomásaira kell hagyatkoznia és azt minél előbb le kell hozni, hiszen közben meg megy a hírverseny. Az utolsó pontoddal viszont ettől függetlenül maximálisan egyetértek.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.05.09. 15:46:25

@kaamir: Jó, csak ezek a közhelyek (de akkor nevezhetném akár közhiedelmeknek is) pont nem igazak, ld. a korábban kifejtett példák. :)

"Szerintem az a része, amit szakmának, és nem hobbinak lehet tekinteni, ennél sokkal-sokkal szűkebb"
Ha ilyen alapon határozod meg, akkor igen, de abból kiindulva, amit te is megállapítottál (hogy kevés lehetőség van ezt főállásban csinálni), én ebbe abszolút beleveszem azokat is, akik ha hobbiként is, de ugyanolyan (ha nem nagyobb...) szakmai profizmussal, hozzáállással stb. csinálják.

"A megállapításaim rájuk vonatkoztak, értelemszerűen nem Józsika blogjára."
És akkor most pl. a kedvenceidként számon tartott Geekz csak akkor lett szakma, amikor a 444re átköltöztek? Vagy ha egy újságíró ír valamit a saját blogjára, akkor az már nem szakma, csak amiért fizetnek neki?

@TomPowell25: Rosszul fogalmaztam, nem azt akartam sugallni, hogy az egész írásnak ez lett volna a célja, de számomra határozottan voltak olyan részei, amiket látszólag inkább ezek a konkrét esetek motiváltak, és azokra volt ez egy leiskolázó reakció. Most ha jól értem, a szóban forgó eset is egy hozzászólást és nem egy vagy több filmkritikát takar, aminek persze értem az attitűdbeli relevanciáját, csak szerintem nem korrekt egy kommentre utalva osztani ki valakit filmkritikából. De azt mindenképpen leszögezném (főleg, ha már nem tettem meg eddig semmilyen fórumon), hogy a cikked céljával, főbb tartalmi pontjaival alapvetően egyetértek, csak szerintem azért is lett ilyen utóélete, mert onnantól kezdve, hogy személyekre, orgánumokra vannak benne konkrét és kevésbé konkrét utalások, ez egy személyeskedő, és nem elméleti vitává válik. Persze, ha meg virágnyelven van fogalmazva, akkor meg senki nem veszi magára, és akkor meg azért nincs foganatja. (Pl. lehet, hogy volt benne olyan, ami nekem (is) szólt, csak így nem jutott el hozzám.) Szóval nem tudom, hogy mi lenne itt az arany középút, de az biztos, hogy ehhez az első lépés az lenne, hogy ez a bizonyos kollegiális szolidaritás megtörjön (mármint azok körében, akik effektíve ebből élnek, akik akár személyes viszonyban is vannak, mert nekünk ilyen értelemben pont olyan könnyű beszélni Sixxről vagy akárkiről, mint az átlag kommentelőnek), a második pedig tényleg mindenképpen az, hogy túllépjünk ezen a "jaj, engem/az én oldalamat fikázzák, inkább összebújok a haverokkal és jót röhögök rajta / elküldöm a szerzőt az anyjába" - jellegű kultúrán. Harmadikként pedig nem ártana valami fórum ennek, mert jelen helyzetben nagyon nincs is, ami facilitálja a szakmabeliek kommunikációja egymás felé.

TomPowell25 2018.05.09. 16:45:19

@danialves: Már pont válaszolni akartam, mikor tovább olvastam a kommented, és lényegében le is írtad a válaszomat. Ha nem írok példákat, akkor az egész értelmetlen és hatástalan. Egyébként eredetileg sokat vacilláltam is ezen, mert a konkrétumok megnevezésétől, mértékétől tettem függővé, hogy erre a felületre, vagy a Pulira menjen-e ki és mivel ez mégis inkább egy személyes jellegű publicisztika volt, helyesebbnek véltem itt közzé tenni. Sajnos nem hiszem, hogy jelen estben lenne úgy igazán egy érdemi középút, amíg pont az van, amit te is írsz az elején, hogy vagy egy kis élcelődéssel elül a dolog a szakma részéről, vagy heves kirohanások követik, mint a fenti példa is mutatja (a személyeskedést, degradálást nem nevezném érveknek, akármennyire is ezt hangoztatja az illető). Ahogy fentebb is írtam, egy kommentből indultam ki a Marvel-filmek kapcsán, ami frissen élt bennem és annak attitűdje is mindennapos, viszont ez a megjegyzésem ott pont az anonimitás miatt is mentes az igazi konkrétumoktól (név szerint sem ismertem a delikvenst, csak az álnevei révén fórumokról, blogokról), mégis az illető konkrétan magára vette és a továbbiakat figyelmen kívül hagyva nekem esett. Hogy nem voltam kellően elegáns? Lehet és ezt ez esetben vállalom is, de szerintem pont az, hogy erről, a szakma reakciójáról itt beszélünk, vagy hogy egyesek ilyen hevesen reagálnak pont azt bizonyítja, hogy nem is nagyon lehet elegánsnak maradni, ha érdemi eredményt, vagy bármi más változást akarunk. Már ha akarunk, mert jelenleg pont az látszódik, hogy a legtöbbeknek minden úgy jó, ahogy van. (Kb. pont, mint a jelenlegi politikában.) A pontjaiddal egyébként egyetértek, de szerintem az első és a második pontot, a kollegiális szolidaritást és az érdemi párbeszédet pont úgy lehetne elérni, ha a harmadikkal kezdjük, ha kívülről érkezik nyomás. Vagyis tényleg kellene egyfajta fórum, egyfajta médiafelület, amibe a közönséget, az olvasókat is bevonjuk, kérdezzük, párbeszédet folytatunk velük, lehetőleg egyre hangosabban, hogy azt a szakma legfelsőbb rétegei is meghallják, mert önmaguktól nem fogják. Akkor talán érdemi vita is kialakul az egészről. Mert jelenleg is rendre azt látom, hogy a közönség reakcióit, visszajelzéseit lesöpri a szakma. Olyankor persze jogos ez a fajta félresöprés, amikor valaki objektivitásért óbégat, vagy azért, hogy egy kritikát több ember írjon, de amikor tényleg attitűdbeli, vagy minőségbeli visszajelzéseket vesznek félvállról, akkor már nem. Vagyis a változást csak kívülről lehet elérni, de kezdeményezni ezt a változást talán mégiscsak lehetséges. Persze eme kezdeményezés hogyanja számomra sem világos még.

Alec Cawthorne 2018.05.09. 18:42:57

@danialves: Amúgy az is megmosolyogtató, hogy a bejegyzés írója kesereg azon, hogy hová fajult a vitakultúra. Talán nem kéne egy megállapítása miatt csuklóból, mindenféle előismeret nélkül learrogánsparasztozni valakit, és ez is hozzájárulhatna a vitakultúra színvonalának általános javulásához. :) Mellesleg ha valakit, pont engem nem lehet vádolni azzal, hogy ne lennék tisztában a Marvel bizonyos erényeivel. Nagyon trendérzékenyek, ügyesek, tudják, mi kell a közönségnek, és a termékeiket el is tudják adni. Készséggel elismerem bizonyos virtusaikat, ugyanakkor a kész produkcióikról összességében lesújtó a véleményem. Szóval egyrészt nem egyetlen mondat alapján kellene mérleget vonni (annál azért árnyaltabb az álláspontom a filmekről, hogy egy hatéves szellemi színvonalára süllyesztik a nézőt, bár kétségkívül ez is része a véleményemnek), másrészt én a szerző kirohanását tisztán érzelmi indíttatásúnak éreztem, és ez kb. egy dühös Marvel-fanboy színvonala, nem pedig egy érett, higgadt, megfontolt filmkritikusé. És azért az külön vicces, hogy még az ő lelkivilágába gázoltam bele azzal, hogy "elküldtem melegebb éghajlatra" (ami amúgy így, tételesen nem igaz, bár volt hozzá pár keresetlen szavam), miközben ő kezdte az egészet azzal, hogy arrogáns parasztnak nevezett, aki hiába pocsékolta a pénzt főiskolára (a tisztánlátás végett: főiskolára sosem jártam), mert egy tanulatlan bunkó maradt... Így nem lehet érdemi vitát kezdeményezni, diskurzust generálni. Én viszont vettem a fáradságot, és kifejtettem pár gondolatot a bloggernek arról, mi is kell ahhoz, hogy valaki felkészült, stílusos és jó filmkritikus legyen. Egyszóval én szívesen beszélgetek, vitatkozom bárkivel, ha nem úgy szólít meg, hogy egy "arrogáns paraszt" vagyok. Ha így szólít meg, akkor is vitatkozom és beszélgetek vele, csak nem annyira szívesen és nem annyira kedvesen.

Egyébként a felvetett téma fontos és időszerű. Ha már itt tartunk, és megemlítetted, én egyáltalán nem bántam meg, hogy annak idején írtam a szakma néhány mételyéről. Elhiszem, hogy a Geekz néhány szerzőjét érzékenyen érintették a soraim, némelyikük reakciójával viszont képtelen vagyok azonosulni: a mocskolódást választották az érdemi válaszadás, az érveimre való reflektálás helyett. Persze akadtak közöttük, akik képesnek bizonyultak a kulturált eszmecserére, nekik respect. Viszont az a bizonyos cikk korántsem csak a Geekzről szólt, a szakma jelentős hányadával szemben fogalmaztam meg éles bírálatot, csak sokan úgy értékelték, hogy kipécéztem magamnak azt a blogot. Sajnálom, hogy akkor rengeteg méltatlan reakció született, viszont az akkor megfogalmazott gondolataimat ma is aktuálisnak érzem. Egy kerekasztal-beszélgetésben egyébként szívesen benne lennék, de annak tényleg úgy lenne értelme, ha a szakmából minél többen képviseltetnék magukat, és a különböző orgánumtípusokat (blogtól folyóiratig) tekintve is nagy lenne a szórás. Mert egyébként tényleg eléggé kiábrándítónak találom a helyzetet, és erről lehet és kell is beszélni, de már letettem arról, hogy blogbejegyzések segítségével serkentsem a párbeszédet, ugyanis ez lehetetlen vállalkozás.

Alec Cawthorne 2018.05.09. 18:52:53

@TomPowell25: "a személyeskedést, degradálást nem nevezném érveknek, akármennyire is ezt hangoztatja az illető"

Teljesen hamis az állításod, mely szerint szimplán személyeskedtem volna. Az utolsó, neked címzett privát üzenetemben szinte semmi személyeskedés nem volt, a levél 95%-át az tette ki, hogy elég hosszan leírtam, mit gondolok átfogóan a Marvelről, miért káros, hogy kiragadtad kontextusából az ominózus mondatomat, és hogy szerintem milyen háttértudás, szellemi talaj szükséges ahhoz, hogy valakiből felkészült filmkritikus váljék. Ez volt az utolsó üzenetem neked; ha jól emlékszem, múlt péntek délelőtt küldtem el. Gondolom, átment.

Alec Cawthorne 2018.05.09. 19:03:31

Ja, és még valami, TomPowellnek:

"és ebben nem csak magára ismert, hanem látványosan magára is vette és elküldött a francba - az pedig megint annak a bizonyítéka, hogy nincs érdemi párbeszéd a szakmában (meg általános vitakultúra se nagyon, de nem csak ott)."

Ez így durván nagy ferdítés (úgy is mondhatnám: hazugság), én ugyanis érveket sorakoztattam fel, nemcsak személyeskedtem; így hát nem hinném, hogy bármennyire is aláástam volna a vitakultúrát (úgy érzem, a személyeskedő megjegyzéseim tónusa, stílusa is egy vállalható tartományon belül maradt). Attól, hogy többször, több fórumon (itt is és a Facebook-oldaladon is) leírod, hogy meggyilkoltam a vitakultúrát, a hazugság még hazugság marad.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.05.09. 19:06:06

@TomPowell25: Igazából erre a konkrét példára nem tudom, hogy mit mondjak, értem, hogy mi volt vele a szándék, de azt is teljesen átérzem, hogy senki nem szereti, ha egy ilyen félmondatos célzásban van pellengérre állítva. (Én is álltam már bele ilyenbe, amikor viszontláttam egy hárommondatos részletet egy cikkemből egy lekezelő komment kíséretében Twitteren.) Szerintem itt alapvetően az volt a szerencsétlen, hogy elég sok mindenbe belekaptál, aztán nem igazán lehetett mindent kifejteni, hanem kicsit úgy jött le, hogy most A-tól Z-ig mindenki jól ki van osztva.

De kezd ez egy kicsit olyan lenni, hogy meg akarom mondani, hogy hogyan kell filmkritikus-fikázást írni, pedig amit ki akarok hozni ebből, hogy függetlenül a konkrét tartalomtól nekem ennek az utóéletéből az jött le, hogy igazából a nemelegáns megközelítés sem eredményesebb, sőt gyakorlatilag pont ezt fogják az érintettek felhasználni arra, hogy lesöpörjék az asztalról. És számomra az érdemi eredmény nem is feltétlenül az lenne, hogy bizonyos szerzők mások hatására majd jobb belátásra térnek (ezt eleve nehezen is tudom elképzelni), hanem hogy egyáltalán megnyílhat egy párbeszéd. Ki kell mondani a dolgokat, csak ha egyből azzal kezdjük, hogy ez meg az milyen sznob, akkor kicsit fürdővízzel kiborítjuk a gyereket.

"Már ha akarunk, mert jelenleg pont az látszódik, hogy a legtöbbeknek minden úgy jó, ahogy van."
Ebben egész biztos vagyok, hogy nem így van (mármint én is azért beszélek kollegiális szolidaritásról, mert egy-két privát vélemény alapján teljesen egyértelmű, hogy nem azért nincsenek viták, mert mindenki tökéletesnek tartja Mo. összes többi filmkritikusát), de lehet, hogy ezt érted az alatt, hogy "úgy látszódik". Csak feltételezem, senki nem vállalja be, hogy elkönyveljék rossz arcként, aki mindenkibe belemar és mindenkit kioktat.

A fórum kapcsán annyiban igazat adok, hogy pl. semleges témákról, mint a kritika jövője itthon simán lehetne nyilvános (élő) beszélgetéseket is tartani, és ez is fontos lenne a szakma életképessége szempontjából. De szerintem hajlandóság nélkül az egymás felé gyakorolt konstruktív kritika kivitelezhetetlen. Most pl. tegyük fel, hogy ezzel a poszttal teremtettem egy bizonyos fórumot, ehhez képest (egyelőre) megint a "kívülállók" beszélgetnek alatta, és nem azok, akiknek igazán be kéne kapcsolódniuk ebbe.

Alec Cawthorne 2018.05.09. 19:13:50

Bocs a floodért: Az meg, hogy TomPowell Facebook-oldalán ("Megszelídített filmkritikus" - már e név is megérne egy misét) a Geekz főszerkesztője, Rusznyák Csaba ordas hazugságokat állít rólam - miszerint évekig zaklattam volna őt -, szintén megérne egy misét. Mondjuk arra, látom, tényleg jó volt az ominózus bejegyzés, hogy pár embert lelkileg felkavarjon, de ez még nagyon messze van attól, hogy meg tudná szólítani az egész szakmát is. :)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.05.09. 19:32:29

@Alec Cawthorne: @TomPowell25: Inkább címzem mindkettőtöknek, mert úgy érzem, túlságosan is belefolytam, és most az írásom fényében kicsit engem is akartok meggyőzni arról, hogy melyikőtöknek van igaza. De én tényleg nem ebben a kérdésben akarok igazságot tenni, egyrészt nem is ismerem sem az előzményeit, sem azt, hogy mi folyt le privátban, másrészt vitakultúra ide vagy oda, szerintem a filmkritikának akkor sem képezi részét, hogy két, egyébként magát kritikusként aposztrofáló ember mit folytat le kommentben. Ettől függetlenül egymással nyugodtan folytassátok, de nekem hiába címeztek hosszú kommenteket arról, hogy a másik mit írt privátban, nem fogok ítéletet hozni. :)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.05.09. 19:45:11

@Alec Cawthorne: Illetve még annyiban belefolynék, hogy nem szorul Rusznyák a védelmemre, de kár lenne pár félreértés miatt feleslegesen elmérgesíteni viszonyokat, szóval miután "Filmvilágos szerző"-ként szerepelsz a posztban (pedig emlékeim szerint nem vagy az, vagy max. régen megjelent ott pár cikked), nem lehet, hogy valaki tök másra gondol? ("Ha arról van szó, akire gondolok...") Mondjuk akkor is gondolhat másra, ha történetesen Filmvilágos szerző vagy. Csak mert nekem is lett volna nem is egy tippem (részben a te cikkeid alatt tapasztaltak alapján is), hogy ki az, aki képes lenne "sűrű minősítgetések közepette elküldeni a francba, miközben önmagát fényezi", és nem te lettél volna. :D

Szóval szerintem nem hazudik ő, csak valaki másra gondol. Bár inkább hazudjon, mert ha vannak ilyen emberek, akik konkrétan a cyberbullyingig képesek elmenni egy ilyen vita (vagy nem tudom, mi volt köztük a kiváltó ok) miatt, az irtó gáz...

Alec Cawthorne 2018.05.09. 19:55:51

@danialves: Ez egy hosszú történet, szerintem rám gondol, bár nem tudom, honnét tudta meg, hogy én vagyok az a Filmvilágos szerző (nyomoz utánam vagy mi?); igazából pár éve két vagy három alkalommal ellátogattam két blogra, ahol publikált, és gúnyos stílusparódiákat írtam róla (ennek szintén megvolt a maga előzménye). Ezt aposztrofálta ő úgy, hogy éveken át folyamatosan zaklattam. :)

De hogy ON is legyek: nekem is lenne szekérderéknyi cikkötletem ezzel a témával kapcsolatban (szívesen írnék pl. a Kovács Gellért Filmszerészhez, a filmkritika Lakat T. Károlyához hasonló, bulváros ízlésű ítészekről, mozisámánokról, vloggerekről, a Dancsó- és Szirmai-iskoláról), de azt hiszem, mivel a néhány évvel ezelőtti, Amerikai Plánra publikált szövegeim sem a kellő hatást váltották ki (észérvek, konstruktív véleménycsere helyett inkább csak emocionális hátterű csörték bontakoztak ki), így inkább tartózkodnék tőle. :) Pedig tényleg lenne miért ostorozni a szakmát - azon részét is, amely a magját képezi, és a "kívülállókat" is. Be is vallom/bevallottam már több helyen is, hogy én már csak a Filmvilágnál publikálok, illetve hébe-hóba az Amerikai Plánon, ugyanis eluralkodott egy olyasfajta színvonaltalanság az online filmes orgánumok erdejében - tisztelet a kivételnek -, melyhez nem kívánok asszisztálni.

Aztán meg lehetne egy külön cikk a honoráriumokról, arról, hogy hogyan fizetik ki - vagy épp nem fizetik ki - az embereket, csak ez talán még kevésbé lenne érdekes a szélesebb közönségnek, és még inkább belterjes probléma lenne, de tényleg megérne egy misét. :)

TomPowell25 2018.05.09. 20:28:03

@danialves: De aközött azért van némi különbség, ha egy cikkből konkrétan idéznek, ezzel is megnevezve és elhelyezve téged egy koordináta rendszerben és aközött, hogy egy általános jelenségre reagálnak nem konkretizálva senkit egy meg nem nevezett fórumról, amiben történetesen valaki mégis magára ismert.
Nem is az volt a célom, hogy kifejtsem bármelyiket is - mert nyilván mindegyikbe egyenként bele lehetne menni és tudnék is, egy egész cikksorozatot létrehozva az egészből - hanem hogy nagy általánosságban beszéljek mindarról, amit tapasztalok, ami zavar és amit gondolok, (plusz a blogot egyébként is személyesebb hangvételű írások számára hoztam létre), hogy legyen róla egyfajta diskurzus, mert csak utána lehet ezekkel részleteibe menően foglalkozni. Viszont a semlegességet nem támogatom, már csak azért sem, mert hogy beszélünk úgy bármiről is, ha nem érintjük azokat a médiumokat, avagy képviselőket (vagy akár önmagunkat), akiket kell? Nyilván nem szánt szándékkal beleszállni a másikba, de az óvatoskodást is ez esetben ki kell tudni zárni.

Az a baj, hogy jelenleg szerintem ez az egész egy igazi 22-es csapdája. Mert, ha elegánsan fogalmazok, akkor meg azért söprik le, ha meg ennél is durvábban, akkor meg azért, mint ahogy így is megtörtént. Ez vert helyzet. Szerintem nem az az elsődleges kérdés, hogy hogyan közelítjük meg a témát, hanem az, hogy egyáltalán megközelítjük. Mert én még mindig kapok visszajelzéseket a cikket illetően (javarészt pozitívakat) és most itt van a te cikked is - ami már önmagában is egyfajta visszajelzés - aztán lehet, hogy pár nap múlva megint ír valaki egy másik platformra. Tökmindegy, hogy hogyan egyelőre, csak az a lényeg, hogy erről beszéljünk ilyen cikkek, írások, vagy akár videók formájában, a közönség előtt, fórumokon, mert akkor ezek szerint mégis van igény a változásra. Én míg otthon éltem se nagyon tapasztaltam ilyet, vagy csak nem volt eléggé hangos, hogy meghalljam, de te ezekre jobban rálátsz. Egyébként a cikk létrejöttében múltkor pont Zalabának egy törölt FB posztja adta az ihletet (amire nyilván rárakódott még sok egyéb más is), ahol pont ez a jelenség ment le a kommentekben, amit te is felvázoltál: "Ne nyilvánosan folytassuk az ilyen szakmai vitát!" "Miért kell így nyilvánosan beleszállni a másikba?" stb. Nem igazán merünk konfrontálódni (nem feltétlenül csak a szakma egyébként, ez általános honi jelenség), merthogy "Ki mit gondol az egészről és rólunk?" "Jobb a békesség!", ha pedig igen, akkor az tényleg személyeskedésbe meg hasonlókba megy át. (Én már eljutottam arra a szintre, hogy leszarom, hogy ki mennyire utál, vagy szeret, úgyse kedvelhet mindenki, szóval ha kell, beleállok a dolgokba.) Az élő beszélgetés egyébként jó ötlet lenne (esetleg egyszer, ha úgy leszek Mo.-on, akkor össze is hozhatjuk, mert én nagyon szívesen benne vagyok az ilyesmiben), csak ezzel is az a baj, hogy kit érdekelne? Ki menne el rá? Mert önmagában egy ilyen beszélgetés keveseket mozgatna meg. Viszont kísérletet lehetne tenni rá, hogy felmérjük mekkora az igény az ilyesmire.

@Alec Cawthorne: nem kívánok érdemben válaszolni a fenti komment folyamodra a továbbiakban sem - már csak azért sem, mert ezzel a magatartással pont az érdemi párbeszédet lehetetleníted el - csak jelzem, hogy amíg folyamatosan degradálod, hisztikirálynőnek titulálva a másikat meg egyebek (mert ez nyilván tényszerű megállapítás, érvekkel alátámasztva, kicsit sem személyeskedés), miközben a levelezésünkön túl a fenti kommentek mindegyikében engem minősítgetsz és próbálsz lejáratni, ne csodálkozz, ha pont téged tekintenek komolytalannak és hisztikirálynőnek. Nekem nem úgy tűnik mindezek alapján, hogy Rusznyák ordas nagy hazugságokat állított volna, aki szintén nem nevezett a nevén, csak tippelt, hogy kiről lehet szó, de te mégis egyből magadra veszed és kikéred magadnak.:)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.05.09. 20:33:36

@Alec Cawthorne: Tényleg utolsó utáni belefolyásom, de mondjuk ilyen előzmények tükrében én nem csodálom, hogy a Geekz (vagy Rusznyák, amelyik affér előbb volt) úgy érezte, hogy ki lett pécézve és nem észérvekkel reagált...

De azt hiszem, ebből (számomra) az a tanulság, hogy így azért végképp nehéz elkerülni, hogy ne terelődjön személyes síkra a dolog, ha amúgy ezekben a viszonyokban egy jó adag múltbeli sérelem is jelen van, és mindenki rásütheti, hogy "ezt csak azért írja, mert utál engem".

Alec Cawthorne 2018.05.09. 20:42:19

@TomPowell25: 1) Azért a privát üzenetváltásunk során te sem fukarkodtál a "méltató" jelzőkkel velem kapcsolatban. :) 2) Attól, mert személyeskedést is tartalmazott (ezt nem is tagadom, bár DURVÁN túlméretezed ennek a jelentőségét) az üzenetem, kb. 2%-ban, attól a többi 98%-ára, ami viszont érveket tartalmazott, NEM veled, hanem a témába vágó jelenségekkel, problémákkal kapcsolatosan, na, attól erre a 98%-ra már nem is lehet/kell reagálni? Nem, ehelyett mit csinálsz? Személyeskedsz egy jót cikkben (nem privát üzenetben, nyilvános cikkben, ez sem mindegy), aztán dörzsölöd a tenyered a reakció láttán, és a Facebook-faladra kiírod, hogy "jaj, lehurrogták a cikkemet!" Óvodás, pitiáner tevékenység. 3) Azért tudtam rögtön, hogy Rusznyák rám gondol, mert más felületen is folytattam már vele vitákat, és ott is előhozta ezt a mérhetetlen csúsztatáson alapuló teóriáját arról, hogy én éveken keresztül folyamatosan, szisztematikusan zaklattam, "bullyztam" őt. Pedig tudod, kedves TomPowell, egy üzenetében Rusznyák Csaba egyik filmkritikus barátja - aki MINDENKIVEL összeveszik, akivel érintkezésbe kerül - burkoltan azzal fenyegetőzött, hogy megöl engem és még négy embert, aki idegesíti. Szóval hagyjuk inkább ezt a témát, hogy ki zaklat kit, jó? :)

Alec Cawthorne 2018.05.09. 20:45:14

@danialves: Nem tudom, hogy joggal érezte-e úgy, mindazonáltal én észérveket hoztam fel mind a Geekz, mind más orgánumok (Index, Prizma) színvonaltalan munkáját alátámasztandó. Ehhez képest némely reakció kicsit más stílusú volt. :D

Na mindegy, ez a személyeskedős része tényleg méltatlan a dolognak, úgyhogy én a magam részéről be is fejeztem, mert parttalan és felesleges.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.05.09. 21:04:27

@TomPowell25: De azért ha azt írom, hogy "gáz olyan címet adni egy cikknek, hogy valami olyan, mint egy félbehagyott dugás", hiába írom anonim módon, azért nehéz azt mondani, hogy nem egy konkrét személyre vagy cikkre reagálok. De egészen más ennek a lecsapódása úgy is, hogy ennek a dolognak van egy előtörténete, és nemcsak úgy megláttál egy random kommentet. Nem azt mondom, hogy nem szabad konkrét példákat használni, de ebben azért tekintettel kell lenni arra, hogy milyen személyes vonatkozásai lehetne annak a dolognak, mert most mindkettőtök esetében kiderült, hogy bár nem feltétlenül személyes indíttatásból állítottatok pellengérre egy jelenséget, tulajdonképpen mindkét esetben teljes jogosan lehetett akár úgy is értelmezni, hogy személyes ellentét munkál igazából ezek mögött a megnyilvánulások mögött. Nem tudom, emlékszel-e a tavalyi írásomra, ami egy Kovács Gellért-poszt alapján született, ott is egy circlejerkbe torkolló Facebook-bejegyzés lett belőle, aztán ő maga meg a cikkhez fűzött sokadik kommentemre írt sértett válasszal toppant be, pedig az ő online megnyilvánulásainál kevés szelídebb van. Aztán sikerült tök jól megbeszélni a dolgokat (aztán meg jött Puzsér, és jól odaszart a szoba közepére...), de amit mondani akarok, hogy reagáltam egy jelenségre, amiben ő egy jelenségről írt (tehát ahogy én elképzelnék egy ilyen diskurzust), és ez is tök úgy csapódott le rengeteg olvasónak, mintha én valami személyeskedő támadást indítottam volna, pedig előtte soha semmi vitám nem volt vele. Most akkor képzeld el, ha úgy írom meg ezt a cikket, hogy előtte lenyomok vele valami jó kommentháborút az ominózus poszt alatt...

Szóval szerintem azért a forma nem teljesen elhanyagolható (ne menjünk messzebb annál, ahogyan Puzsér pontot tett ennek a túlértékeltség-vitának a végére...), de tökéletesen igazad van abban, hogy kell, hogy legyen róla szó. Igen, az általad említett Zalaba - Sixx "csatát" és a Gellért-féle feloldását én is olvastam, elég nagy szerepet is játszott abban, hogy beleírtam a posztba, hogy de igenis ennek a nyilvánosság előtt és az olvasók bevonásával kell lefolynia. Nekem abszurd, hogy mást sem látok, mint hogy fikázzák Sixx cikkét az olvasók, de a filmkritikusi közönségen belül még arról sem lehet vitát tartani, hogy amúgy kell-e pont a címbe. És most ebből nem azt akarom kihozni, hogy "jaj, el kell ítélni azt a cikket, mert káromkodik benne vagy mert nem érti az Avengerst vagy akármi", felőlem kijöhet ebből az is, hogy ennek abszolút van létjogosultsága és az emiatt panaszkodóknak nincs igazuk (de akkor viszont álljunk ki egységesen mellette, és ne a háta mögött fúrjuk), csak beszéljünk már olyan dolgokról, amik az olvasóink jelentős hányadát zavarja. Igen, tök igazad van abban, hogy ez tulajdonképpen háromirányú dolog, mert meg kéne hallani azt is, hogy az olvasóknak mi a (jogos) baja a filmkritikával.

Élő beszélgetés kapcsán meg még lehet, hogy szavadon foglak. :D Nem tudom egyébként, hogy számítana-e, hogy ki megy el rá (lehet streamelni is facebookra, nem feltétlenül kell, hogy elsüllyedjen azonnal), szerintem itt inkább az lenne a lényeg, hogy megtörténjen.

TomPowell25 2018.05.09. 22:17:50

@danialves: Az Index címét konkrétan meg is neveztem, abba bele is álltam és bele is állok továbbra is, amivel @Alec Cawthorne: és köztem zajlik a haddelhadd, abban nem volt konkrétum, arra értettem. Mert sejtettem, hogy az a része majd valakinek nem fog tetszeni, arra nem, hogy ez kerekedik belőle. Ahogy írtam is, én a jelenségre reagáltam, amit egy kommentből kiindulva (nem is szó szerint idézve) példáztam, ennyi történt. A jelenség ellen keltem ki, nem a személy ellen. Az Indexnél viszont a jelenség, a stílus és a személy ellen is.
Igen, emlékszem arra az írásodra (sőt, bármily meglepő, de még néha eszembe is jutott, amikor írtam a bejegyzésemet), pont az utóhatása miatt. Ismerlek annyira, hogy nem kellett semmilyen rosszat sem feltételezni az eredeti szándékodról, viszont arra is emlékeztem, hogy ez mindezek ellenére bennem sem úgy csapódott le, ahogy annak eredetileg kellett volna. Majd visszakeresem és a kommenteket is újra elolvasom, mert már csak a vitára emlékszem és nem a cikkre (ami megint csak sajnálatos). De érdemes ilyen esetekben egyébként a kritikák kapcsán a kommunikációról is szót ejteni, hogy a kritikus mit kommunikál kifelé nem csupán a filmről, hanem saját magáról, a hozzáállásáról, no meg magáról a kritikáról is. Mert olykor van, hogy ezt tényleg nem lehet koordinálni, befolyásolni (pl. Saul fia kapcsán fellángoló szélsőségek, vagy jelen esetben), de van, amikor igen.

Persze, nem elhanyagolható a forma szerintem se, csak már tényleg nem tudom, hogy milyen lenne az ideális, ha eddig semelyik sem jó, ha tényleg a közöny a hatása a szakma részéről. Mert egyrészt értékelem, hogy Zalaba megosztásra érdemesnek tartotta az írásomat a csoportban, viszont akkor ki is fejthette volna, hogy ő mit gondol róla, miben ért egyet és miben nem. De amúgy is érdekes volt látni, mert egy csomó mindenkinek reagáltam, aztán erre már nem jött érdemi felelet. Én ezt, ahogy fentebb is utaltam rá az olvasók szemszögéből próbálom megközelíteni az egészet, mert egyrészt én is sokat vitázok velük, hogy mi alaptalan, mi pedig jogos elvárás bizonyos esetekben, másrészt viszont én is olvasó vagyok az esetek 99%-ban és nekem is vannak elvárásaim (ahogy azt múltkor a Kszi, Simon írás alapján - bevallom a kelleténél hevesebben - itt is, meg az FB-n is lereagáltam, de utólag a kollégával teljesen normális keretek között átbeszéltük az egészet). Mert megnéztem a fent belinkelt videót és azzal is pont az volt a probléma, hogy a szakma az érdemi közönséget kizárva beszélt olyan dolgokról, amikről vagy fogalmuk sincs és a szakma másik szegmense világosítja fel őket arról, hogy tévednek, vagy nem is tulajdonítanak nagyobb jelentőséget ezeknek, és lényegében a saját elefántcsont tornyukban beszélgetnek el, nagyon sok minden más mellett. (Mondjuk most mi is kicsit ezt tesszük, de azért ennek mégiscsak más a lecsapódása, mint egy fesztiválon közönség előtt beszélni az ilyesmikről.:) )

Nyugodtan szavamon foghatsz, örömmel működöm közre bármi ilyesmiben.:) A streamelés meg jó dolog, mert megmaradhat az utókornak és könnyebb reklámozni is egy ilyen eseményt. Majd lehet, hogy futok pár kört én is, hogy hogyan tudnánk ezt minél jobban kivitelezni, aztán ha otthon vagyok huzamosabb ideig, akkor össze is hozhatjuk.

Rusznyák Csaba 2018.05.10. 11:16:00

@Alec Cawthorne: Nem TUDTAM, hogy rólad van szó a posztban, amire reagáltam FB-on, csupán SEJTETTEM, mert a leírt magatartásformák tökéletesen passzoltak rád. Gyorsan magadra is ismertél, ki hitte volna.

De ironikus ez a "nyomoz utánam?" megjegyzés pont tőled. Csak a tények:
- nyilvános/fórumos vitáink után állandó belém szállás privátban (nem egyszer orbitálisan alpári stílusban)
- bloghus/444-es Geekzen, Könyvesblogon stb. állandó trollkodó/vagdalkozó posztolás a cikkeim alatt különböző álneveken (saját nevet vagy általam ismert nicknevet sosem használva - "stílusparódia", persze)
- lejárató kommentelés különböző oldalakon az én saját, teljes polgári nevemet használva
- közös (fórumos) ismerőseink kitartó, agresszív ellenem szítása

Nem "egy-két" alkalomról van szó (az csak annyi, amennyit szóvá tettem neked, és persze azt már te sem mered tagadni - de sokkal több van, amiről tudok, csak elegánsan átléptem), és igen, ez évekig tartott (megjegyzem, jóval az említett plános cikk és vita előtt kezdődött - mely vitában én egyáltalán nem vettem részt, ettől függetlenül annak kapcsán is utánam (is) jöttél privátban). Beszédes az is, hogy ellenem az a nagy érved, hogy van egy ismerősöm (nem, nem barátom), aki ÁLLÍTÓLAG megfenyegetett téged.

Amit TomPowellnek írtam, őszinte figyelmeztetés volt egy messziről (sosem találkoztunk személyesen, következtetéseket csak a fent leírtak alapján tudok levonni) labilisnak tűnő emberről, aki éveken át rögeszmésen torolgatja meg online a vélt sérelmeit. Most is csak ezért szóltam hozzá.

Tóth Nándor Tamás 2018.05.10. 18:21:14

Hát ez asszem flamewar lett :D

Mindenesetre mi a Filmtekercsnél nagyjából 4 éve tartunk cikkírószemináriumokat, ahol egy kritikát kritizálunk többen. Négy év és olyan 40 alkalom után már körvonalazódik, hogy mi a jó kritika, legalábbis mi, kollektíven, szerkesztőségileg mit tartunk annak (magunk között ki is osztjuk immár két éve a legjobb kritika Arany Tekercs díját).
Én azt szoktam mondani, hogy úgy vagyok a jó kritikával, mint a pornóval: ha látom, felismerem. De ez nem elég, objektív, de legalább egy kicsit egzakt határok kellenének, hogy az olvasó is meg tudja különböztetni az élménybeszámolót a kritikától - azt hiszem, az idősebb vagy akadémiai közeg ezt a megkülönböztetést nevezi tévesen blogos és nyomtatott sajtónak. Ez nyilvánvalóan téves, 99 okot tudok mondani, hogy miért hibás, de egyet tudok, amiért jogos, és ez a határidő-lapzárta-szerkesztő kombinációjából fakad. Hiába próbálunk mindent megtenni ellene, nálunk is mennek ki gyengébb cikkek, mert muszáj, szorít a határidő, az élesebb verseny. Ez a fesztivál-cikkeinkben látszik a leginkább, ahok egyszerűen nincs idő dolgozni rajta, ki kell mennie szinte azonnal (de még így is megnézi legalább egy szerkesztő). Vagyis: egy honlap nem egyenlő egy cikkel, egy szar kritika nem azt jelenti, hogy szar a szerző és az újság. Én sokáig dolgoztam nyomtatott havilapnál, és tök más, mint az online. Mindenre több idő van, van korrektor, a főszerkesztő máshogy áll hozzá. Ezeket nem tudom, hogyan tudnánk adaptálni magunkra.

Alec Cawthorne 2018.05.10. 19:40:04

@Rusznyák Csaba: Alávaló és hazug vagy. Persze, persze, csak "sejtetted", hogy rám vonatkozik... ez egy olyan olcsó, nevetséges szöveg, ami még tőled is gáz. :) "A Filmvilág egyik publicistájáról" volt szó a szövegben, semmi egyéb utalás nem volt a megemlített személy kilétére, de te egyből rám ismertél, én jutottam eszedbe. Tök véletlenül. És én üldözlek téged... nem veszed észre, hogy saját magadat hitelteleníted? Erre a felületre is tök véletlenül tévedtél, ugye?

"nyilvános/fórumos vitáink után állandó belém szállás privátban (nem egyszer orbitálisan alpári stílusban)"

Amit te kb. ugyanolyan alpári, ha nem még alpáribb stílusban csináltál, sokszor nem is privátban, hanem közösben szállva belém, provokálva az összetűzést a kioktató, lesajnáló, felsőbbséges, brutálisan nagyképű stílusoddal, amolyan kiskirályként viselkedve

"- bloghus/444-es Geekzen, Könyvesblogon stb. állandó trollkodó/vagdalkozó posztolás a cikkeim alatt különböző álneveken (saját nevet vagy általam ismert nicknevet sosem használva - "stílusparódia", persze)"

Pár (kb. 3-4) évvel ezelőtt történt ilyen, három alkalommal. Ez neked "állandó"? Hol élsz te, ember? Igen, azt a három alkalmat vállalom (akkor is a Kritikus Tömeg nevű nyilvános fórumon tanúsított viselkedésed és a cikkeid, Geekzes szövegeid alávaló hangneme - egyik alkalommal például a saját olvasóidat nevezted "szerencsétlen puhapöcsöknek" - sarkallt az attitűdöd kiparodizálására), de könyörgöm, ne terjessz rólam ilyen vállalhatatlan, arcátlan hazugságokat, hogy "ÁLLANDÓAN" zaklattalak. Ennyire muszáj hordoznod magadban évekkel ezelőtti sérelmeket (mondom, 3 alkalmat és nem többet)? Miért kell bizonyos igazságmag köré szemrebbenés nélkül ekkora hazugságtengert kreálni? Ez már a pofátlanság netovábbja és kizárólag a befeketítésemre megy ki a játék.
"lejárató kommentelés különböző oldalakon az én saját, teljes polgári nevemet használva"
Én nem emlékszem, hogy valaha is a teljes polgári nevedet használtam volna, olyan nevet igen, ami utal rád, de ez megint azon a 3 alkalmon belül van.
"közös (fórumos) ismerőseink kitartó, agresszív ellenem szítása"
Ez megint csak valótlan állítás. Lehet, hogy a te kis párhuzamos valóságodban így van, vagy az üldözési mániád mondatja ezt veled, esetleg csak valaki félretájékoztatott, de akkor most egyértelművé teszem ismét: nem, soha nem szítottam senkit ellened. Az igaz, hogy van egy baráti társaság, akikkel időnként posztolgatjuk egymásnak a cikkeidet, hogy szórakoztassuk vele egymást, mert tényleg jók a cikkeid bizonyos szempontból, ezt most komolyan mondom. Derülni lehet a prosztó, narcisztikus, öntelt stílusodon, és ezt most bizonyos értelemben dicséretnek szánom. Az "annyira rossz, hogy már jó" kategóriába tartoznak ezek a kritikák. És hogy nehogy megerősítsem a már amúgy is meglévő üldözési mániádat: melletted még jó pár szerzőt szoktunk ilyen gonosz, csúnya módon "kipécézni". Szerintem ebben nincs semmi rossz, sőt még inkább örülnöd is kéne, hogy szórakoztatsz másokat. De én ellened hangolni soha nem szoktam senkit, mi csak nevetni szoktunk rajtad.

"Nem "egy-két" alkalomról van szó (az csak annyi, amennyit szóvá tettem neked, és persze azt már te sem mered tagadni - de sokkal több van, amiről tudok, csak elegánsan átléptem"

Akkor jó, mert én viszont nem tudok többről. :D Üldözési mánia, hazugsággyártás level 100. Ez már rossz hírnév keltése, Csaba. Miért hazudsz tudatosan? Hm?

Alec Cawthorne 2018.05.10. 19:40:37

@Rusznyák Csaba:

"(megjegyzem, jóval az említett plános cikk és vita előtt kezdődött - mely vitában én egyáltalán nem vettem részt, ettől függetlenül annak kapcsán is utánam (is) jöttél privátban)"

Az ellenségeskedésünk kezdődött korábban, de attól még, amit leírtál, az 3 alkalmat jelentett. Miközben te és ronin07 barátod számtalanszor beszélgettetek rólam a hátam mögött, én meg ezt hallottam vissza. :) És igen, megfenyegetett engem, és még a fent említett baráti társaság másik tagját is. Te is tudod, hogy ronin07 közveszélyes elmebeteg (tökmindegy, hogy te ismerősödnek vagy barátodnak nevezed-e, ő a barátjának tart téged), és ha már így alakult, megragadnám az alkalmat, légyszives kérd meg a pszichopata barátodat, hogy ne foglalkozzon velem másoknak szánt üzeneteiben (sokat megkaptam másodkézből az elmúlt időszakban), mert én már ezer éve elfelejtettem, hogy a világon van, rajtad meg, mint már írtam, hosszú ideje csak nevetni szoktunk barátokkal, ismerősökkel, semmilyen más reakciót nem váltasz ki belőlünk, semmilyen módon nem mozgatsz meg minket, nem hangolunk ellened senkit, csak megmosolygunk, felfogtad végre, ember? És légyszives ne szállj belém se Facebook-on, se máshol, ne terjessz rólam hazugságokat, egyáltalán semmire ne reagálj velem kapcsolatosan, én is ezt teszem, rendben? Nincs kedvem a hozzád hasonló narcisztikus, személyiségzavaros (na, ha valaki labilis, az pont rohadtul te vagy), hatalmas mellényű kommenthuszárok virtuális pátyolgatásához.

Tényleg nincs kedvem a továbbiakban akár egy sort is a veled való vitára pazarolni, úgyhogy még egyszer elismétlem, hogy megértsd: NE terjessz hazugságokat velem kapcsolatban, NE ólálkodj utánam, NE próbálj lejáratni valótlan állításokkal a hátam mögött a Facebookon, NE reagálj egyáltalán semmire a virtuális világban, amit írok. Ugyanerre az ignorálásra számíthatsz részemről is, a te irányodban.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.05.10. 20:08:28

@Tóth Nándor Tamás: De ha megnézed az említett videót, nem a nyomtatott és az online sajtó van szembeállítva, hanem az online-on belül is van egy ilyen "ma már bárki írhat filmkritikát" lenézés. Amit nem igazán tudok mire vélni, és szeretném azt hinni, hogy nem azért, mert túlságosan magamra veszem.

De szerintem az egy tök jó dolog, hogy ennyi munkát fektettek egymás cikkeibe, én talán kicsit át is ugrottam ezt a lépést az írásban, mert automatikusan feltételeztem, hogy ez a kommunikáció valahogy site-ok között és először nem belül kéne, hogy menjen. Mert ha valami hátulütője van a web 2.0-nak, az ez, hogy mindenki gyakorlatilag magányos farkasként kezdi csinálni (vagy olyanokkal, akiknek pont ugyanannyi tapasztalatuk van, mint neki), aztán így nehéz előrelépni szakmailag is. És mivel azért elég sok profi szerző is ilyen háttérrel bír, ez a "mindent egyedül kell megoldanom és mindent tudok is egyedül" szemlélet szerintem elég könnyen továbbgyűrűzik. (De pl. itt jön elő az is, hogy a CineFesten mindig van Fipresci kritikusi workshop fiataloknak külföldi kritikusokkal, de pl. hazai résztvevőkkel ilyet megint nem sikerül szervezni.)

De amúgy nyilván nincs "objektíve" jó kritika, de azért bizonyos szakmai standerdek szerintem megállapíthatók, vagy legalábbis vitára bocsáthatók lennének.

Rusznyák Csaba 2018.05.10. 20:17:14

@Alec Cawthorne: :D Hogy ne legyen közünk egymáshoz a virtuális térben, az sosem rajtam múlt. Emlékszel, hogy az újabb és újabb és újabb zargatásaid olyan ÁLLANDÓAK és ÉVEKEN ÁT TARTÓAK voltak (én sose kerestelek, sose írtam rólad semmit sehol - eddig az egy alkalomig), hogy többször megjegyeztem, annyira a megrögződéseddé váltam, hogy már nem is tudsz élni nélkülem? Félig persze viccből, de... Csináljak ezekről pár screenshotot mindenki okulására? Nyilván azzal is tisztában vagy, hogy az ellenem uszítást sem az ujjamból szoptam, hanem közös ismerősök jelezték felém... stb. stb. Tagadás, tagadás, tagadás, persze ezek annyira vállalhatatlan dolgok, hogy valószínűleg én is tagadnám őket, ha valaha ilyesmire vetemedtem volna.
A viszonthallásra.

TomPowell25 2018.05.10. 20:39:19

@Tóth Nándor Tamás: szerintem is tök jó ez, amit írsz, mi is igyekszünk arra törekedni, hogy egymás cikkeit véleményezzük, értékeljük, de részben idő hiány révén ez eléggé akadozva megy csak, de (online felületként) csapatépítő találkákat, foglalkozásokat ha tudunk, igyekszünk tartani minden hónapban (vagy minden másodikban) és ilyenkor szakmailag is sok mindent átbeszélünk, de néha még ezt is kevésnek érzem.

Ami meg a határidőt illeti: ezt én is sokszor tapasztalom elsősorban a kritikáknál, de akár egy szimpla mezei hírnél is, hogy minél gyorsabban, minél hamarabb kint kell lennie, előbb mindenki másnál, nincs idő normálisan megírni, átrágni. Nem egyszer voltam úgy filmmel, hogy a sajtóvetítés után nem éreztem magamban erőt az érdemi recenzió megírásához, mert még emészteni szerettem volna, de hát ott van az a fránya hírverseny is ilyenkor, plusz egy idő után a közlés kényszer még az effajta fásultságot is felülírja, ami meg szintén nem mindig előnyös.

Alec Cawthorne 2018.05.10. 20:56:51

@Rusznyák Csaba: Nyugodtan küldj privát üzenetben screenshotot (ide kitenni szerintem nem volna elegáns, én is posztolhatnék egy-két dolgot, de az ilyesmi aztán már végképp nem tartozik a blog olvasóira, meg gondolom, nem is érdekli őket), én minden megnyilvánulásomért vállalom a felelősséget, és továbbra is fenntartom, amiket az előző kommentjeimben írtam. Nem tagadok semmit, csak azt, ami valótlan. Semmi olyasmire nem emlékszem, hogy valaha is bárkit ellened uszítottam volna. Hidd el, rajtam sem múlik, hogy ne legyen közünk egymáshoz a virtuális térben. Szia!

Rusznyák Csaba 2018.05.10. 20:58:50

@danialves: Hogy valami érdemlegeset is hozzászóljak, ha már idekeveredtem...

Szerintem kifejezetten vicces, hogy kb. félévente felbukkan valahol egy írás a magyar filmkritika jelenlegi helyzetéről - ráadásul ezek egy része birtokában van (naná) a bölcsek kövének, és meggyőződése, hogy csak úgy lehet, de legalábbis csak úgy érdemes kritikát írni, ahogy ő jónak látja, vagyis hát nyilván, ahogy ő csinálja (ez mondjuk a fenti cikkre pl. pont nem vonatkozik).

Szerintem meg megvan a helye Szirmai laza kritika-show-jának, Puzsér agresszív megmondásának, a Filmvilág elemzőbb hozzáállásának vagy akár az x+3. blog hosszú fórumhozzászólásra hasonlító írásának is stb. stb. (amikor azt mondom, szerintem megvan a helye, az messze nem jelenti azt, hogy ezeket mind jónak is tartom). Ezek mind másképp viszonyulnak a kritikához, és általában más közönséget céloznak be (ne gondolja senki, hogy ha Szirmai ma lehúzná a rolót, a közönsége holnap átnyergelne a Prizmára). Az meg, hogy mit hívunk szakmailag kritikának, senkit sem érdekel, csak a szakmát. Tetszik, nem tetszik, azon túl van a világ, hogy ezt felülről/belülről szabályozni lehessen. Mert ma már tényleg mindenki írhat kritikát vagy "kritikát".

De az, hogy ma már mindenki írhat kritikát, olyan, mint az, hogy ma már mindenki forgathat filmet - ki is jön minden hónapban egy rakat teljesen nívótlan minimál-költségvetésű horror, ami aztán olyan gyorsan tűnik el a süllyesztőben, hogy mindössze pár hét múlva a készítői sem emlékeznek rá. A piac úgyis letisztázza, mi az, aminek helye van, és mi az, aminek nincs.

Alec Cawthorne 2018.05.10. 21:47:31

@Tóth Nándor Tamás:

"De ez nem elég, objektív, de legalább egy kicsit egzakt határok kellenének, hogy az olvasó is meg tudja különböztetni az élménybeszámolót a kritikától"

Egyetértek, és abban is, hogy a határokat nem a nyomtatott és online sajtó oppozíciója segítségével kéne meghúzni. Egyébként is tulajdonképpen megszűnt Magyarországon a nyomtatott filmes sajtó (a Filmvilág még tartja magát, de rajta kívül kb. csak a VOX meg a Mozimánia maradt), ugyanakkor úgy látom, a blogok megszaporodása mellett egyre inkább előtérbe kerülnek az úgynevezett "vloggerek" is. És bőven nemcsak a Szirmai- és Dancsó-féle iskolára gondolok itt, pl. Dudás Viktor, a VOX egykori főszerkesztője (és leamortizálója) is vloggerkedni kezdett "Filmszakértő" néven, a Facebook-on. Szerintem izgalmas kérdés, hogy ők pl. filmkritikusnak számítanak-e? És úgy gondolom, az elhatárolás szempontja nemcsak az lehet, hogy milyen jól ír, mennyire tájékozott valaki, mennyire professzionális "infrastruktúrát" használ a szövegei megjelentetéséhez (hivatalos filmes portálnál publikál-e vagy saját "zugblogján"). Persze nyilván valamennyire ezek is fontosak, bár egy részük (íráskészség, felkészültség, mélység, intenzitás, élesség) nyilván szubjektív kategória. De szerintem sokkal fontosabb szempont, hogy milyen attitűdöt képviselnek. Hogy a szakmai jellegű vélemény- és ízlésformálást avagy a bulváros, "lájtos", de szórakoztató vonalat képviselik-e. Szirmai, Dancsó és a Filmszakértő Dudás nyilvánvalóan az utóbbi kategóriába tartozik, de Puzsér is sokkal inkább megmondóember, véleményvezér, mint kritikus (a velős, tömör állásfoglalásai mögül egyébként is ordítóan hiányzik a szakmaiság, én pl. nem emlékszem, hogy egy filmet valaha is elemzett volna pl. formanyelvi, stilisztikai szempontból, vagyis kicsit mélyebben, alaposabban, mint egy mezei néző). És akkor ott vannak a Filmszerészhez hasonló mozisámánok (a Filmszerész szerintem tényleg a filmkritika Lakat T. Károlya/Coelhója), akik szintén nem feltétlenül a szakmai hozzáértésükkel tűnnek ki, inkább a lelkeddel kommunikálnak, bombasztikus, szórakoztató stílusban fejezik ki rajongásukat, hatalmas szeretetüket egy-egy film iránt, viszont szépen, kerekre formált mondatokban. Erre a szép nagy halmazra alkalmasint ki kéne találni egy új terminológiát, mert ők tényleg nem a klasszikus értelemben vett filmkritikát művelik, hanem annak egy sokkal inkább közönségbarát, bulvárosabb, szórakoztatóbb formáját, és nem a kritika tárgyát, sokkal inkább saját szuverén egyéniségüket, személyiségüket helyezik a középpontba.

És akkor ott vannak a bloggerek. Az is jó kérdés, ők filmkritikusnak nevezhetők-e, és ha igen, mikortól. A blog látogatottsága a mérvadó? Esetleg az, hogy a forgalmazók bombázzák-e már őket sajtóvetítés-értesítésekkel? A barátok, Facebookos feliratkozók, látogatók visszajelzései? Én is csináltam blogot, egy idő után bizonyos forgalmazóktól el is kezdtünk kapni sajtóvetítésekre meghívókat etc., de mégsem éreztem, hogy "fú, én most nagyon a szakma része lennék". Inkább afféle személyes vállalkozásként tekintettem/tekintek a blogomra. Büszke vagyok rá, mert tehetséges emberek (barátaim, ismerőseim) jó cikkeket írtak oda, sőt többen olyan szerzők vagyunk/voltunk, akik amúgy is benne vagyunk a szakmában (több "hivatalos", nagy orgánumnál publikáltunk/publikálunk), de mégis úgy éreztem, hogy most épp "csak" blogger vagyok, nem pedig "hivatásos" filmes szerző.

Egyébként is nagyon csínján kell bánni a "filmkritikus" megjelöléssel, ugyanis nagyon kevesen vannak, akik tényleg meg tudnak ebből élni Magyarországon, akik életvitelszerűen űzik ezt a tevékenységet, és az érte kapott pénz egzisztenciális biztonságot nyújt számukra. A többség inkább csak úgy "benne van" a szakmában, de általában véve nekem az a tapasztalatom, hogy ha az illető egyszerre 4-5 lapnak is ír, a tevékenységéért kapott honorárium még akkor sem elég (bőven nem) a tisztes megélhetéshez, szóval még akkor is csak hobbi, és nem megélhetési forrás számára a filmkritika.

Egyébként pedig - akár vlogger, akár blogger, akár a Filmvilág vagy a Metropolis szerzője az ember - azt gondolom, hogy ez is egy szakma, aminek vannak bizonyos alapjai. Ezeket el kell sajátítani. Nem kell feltétlenül filmszakra járni, de van egy háttértudás, ami nélkül az ember véleményformálóként szerényebb kompetenciával bír majd: nem árt, ha az illető ismeri az egyetemes filmtörténet fontosabb fejezeteit, a filmelmélet irányzatait, tudja, mi az az olasz neoralizmus, a cseh groteszk kisrealizmus vagy a Budapesti Iskola; tudja, ki az a Jean Mitry vagy Balázs Béla etc. És nem azért, mert ez "csúnya, kötelező tananyag" lenne, hanem mert ez lenne a tudásanyag alapja, ennek birtokában tud magabiztosan hozzányúlni filmekhez, ez kellene legyen az alap, ami után elmélyítheti a tudását valami felé, irányt szabhat a műveltségének. De úgy érzem, ez az alapműveltség sokaknál nincs meg. Pedig tényleg nem kell hozzá filmszakot végezni.

TomPowell25 2018.05.10. 21:53:15

@Rusznyák Csaba: Abban alapvetően egyetértek veled, hogy ezeknek a különböző stílusoknak, vagy azok képviselőinek van helye a mai média palettáján és hogy amúgy is a közönség dönt róluk. Viszont mégis kellene egyfajta keretrendszer, egyfajta visszajelzés, nyílt párbeszéd, pont azért, hogy egyfajta minőségre törekedjen mindenki a legnézettebb youtuberektől kezdve az átlagos szak-újságírókon át az egyszeri kis bloggerig, nem beszélve az olvasóról/nézőről. Mert pl. egy Szirmain és egy Puzséron is azt látni (és most csak két szélsőséges példát mondtam, de még ott van a kismillió egyéb blog), hogy egy idő után akármit mondhatnak, akárhogy megnyilvánulhatnak, akármilyen tárgybeli tévedéseket megfogalmazhatnak, nem érdekli őket, a közönség azt készséggel elhiszi, a "szakma" egyéb képviselői pedig legyintenek minderre, vagy tudomást sem vesznek róla (vagy keseregnek). És akik ezt elhiszik, gondolkodás nélkül elfogadják ezt, vagy csak szimplán ezt a "megmondóember" státuszt veszik fel, őket követve, azok ugyanekkora elánnal osztanak ki téged, engem, akárkit a saját cikke alatt fogalomzavartól küszködve, összezavarodva, hibás elvárásokra, ismeretekre alapozva az állításaikat, pl. a kritika legyen objektív, stb. (Te is, én is folytattál már le kommentekben hasonló vitát, amit tök jó lenne, ha elkerülhetnénk, nem fárasztva magunkat és másokat sem és ennek egyik módja - az oktatás esélytelen megreformálása mellett - az egyfajta szakmai minimum felállítása lenne, aminek első lépése az erről való nyilvános párbeszéd.)
Ez szerintem egy eléggé szerte ágazó kérdéskör, amire nyilván nem lehetne teljes mértékig jó választ találni sohasem (pláne nem egyedül), hiszen irgalmatlan tempóban változik a világ és ezzel nem lehet érdemben lépést tartani, válaszokat találni. A hagyományos újságírók ellenérzéseket táplálnak a bloggerek irányába, a bloggerek meg a vloggerek felé, ha pedig beüt valami új és népszerű formátum, akkor meg már a vloggerek is fognak feléjük, miközben kategóriánként és összességében is megy az egymás irányába történő fújás. Pont azért is, amit te is írsz, mert mindenki azt hiszi, hogy ott van a zsebében a bölcsek köve, miközben pedig manapság akárki írhat filmekről, ami szintén megnehezíti az egészet. Vagyis amit @danialves: is ír, hogy kéne az, hogy a szakma hallassa a hangját, de mindezt úgy, hogy odafigyel a fogyasztói igényekre, elvárásokra, nem pedig éldegél a saját kis elefántcsont tornyában, mert jelenleg ez a helyzet. Persze, ez rohadtul nehéz (sőt, talán utópisztikusan kivitelezhetetlen) pláne úgy, hogy a kritikusok jó része nincsen hozzászokva ahhoz, hogy esetleg a szerkesztőjén kívül bármilyen más visszajelzést kapjon és hogy ezeket (a rendszerint arctalan kommenteket) kezelje. Vagyis igazad van abban, hogy a piac letisztázza az egészet, de az sem mindegy, hogy milyen az a piac, pláne hogyha egy nyugati piaccal hasonlítjuk össze.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.05.10. 21:53:33

@Rusznyák Csaba: Félreértés ne essék, én nem ilyen elitista határvonást szeretnék, hogy felülről legyen meghatározva meg "szabályozva", hogy ezt meg azt ne nevezzünk kritikának, meg szereplőket kigolyózni a palettáról. Hanem azt, hogy ha te (vagy akárki) nem tart jónak valamit, azt akkor mondja is el, és ne csak az Origo nyolcadikos szintű fogalmazásairól, hanem kb. mindenről, és egyáltalán legyen ennek valami fóruma. Nem kell pl. Dancsót sem kiátkozni, de szerintem fontos lenne mondjuk a tizenéves korosztállyal arról beszélni, hogy mit lehetne nyújtani filmelemzés címén azon felül, hogy kiállok, és viccesen fikázok valamit. De lehet, hogy ez is rossz példa, mert ez is megint azt sugallja, hogy van kritika és van megvetendő nemkritika, pedig amit ki akarok hozni ebből, hogy szerintem filmkritikusok között is lehetne vitát folytatni arról, hogy ki mit tart jónak (és ebbe akár az olvasókat is bevonni), és mindenki épülhetne a visszajelzésekből.

És (a filmes analógiánál maradva) én itt nem is a minimál-költségvetésű horroroktól tartok, hanem a Transformersek meg a Halálos irambanok térhódításától. De ebben sem a fogyasztói igényeket akarom felülírni, hanem egyfajta belső igényességet megteremteni az "alkotók" részéről.

Rusznyák Csaba 2018.05.10. 22:32:41

@TomPowell25 @danialves:

"odafigyel a fogyasztói igényekre"
Szép gondolat, de hadd kérdezzek valamit: mik a fogyasztói igények?:) Amennyire én látom, van kétféle kritikaolvasó.

Az 1. számú kritikaolvasó azt tartja jó kritikának, amelyiknek egyetért a végközvetkeztetésével. Ha a kritika dicsér egy filmet, ami tetszett neki, akkor az egy jó kritika, tök mindegy, hogy egyébként mennyire van ügyesen felépítve, mekkora háttértudás áll mögötte, mennyire következetes az érvelése stb. Ezt az olvasót egyáltalán nem érdekli, hogy elemzésről, élménybeszámolóról vagy vlog-show-ról van szó, nem ismeri a szakmai szempontokat, és ami a legfontosabb, nem is tanítható meg rájuk, mert nem érdeklik őt.

A 2. számú kritikaolvasó azt tartja jó kritikának, amelyik ügyesen van felépítve, áll mögötte háttértudás, következetes az érvelése stb - akkor is azt tartja jónak, ha a végkövetkeztetésével nem ért egyet, mert élvezi, hogy jó a szöveg, továbbá (nem utolsó szempont) nyitott az ellenvéleményre, kíváncsi, miért lát valaki másképp egy filmet, mint ő. Ez az olvasó meg eleve meg tud különböztetni egy hangoskodó műmájert egy felkészült kritikustól.

Az egyiket nem lehet "nevelni", a másikat nem is kell.

És a végén úgyis mindig oda lyukadunk ki, hogy bármilyen jól hangzik ez a "vonjuk be az olvasót" szöveg, minden filmkritikával kapcsolatos értekezés teljességgel belterjes, és csak nekünk magunknak szól.

Ezzel kapcsolatban persze megint csak szép gondolat, hogy el kéne érni, hogy mindenki "egyfajta minőségre törekedjen", de megint csak: hogyan és kik határoznák meg, mi ez a minőség? Vö.: "A hagyományos újságírók ellenérzéseket táplálnak a bloggerek irányába, a bloggerek...", de ezen túl is: Álljak oda a 400 ezres rajongóbázist magának semmiből felépítő Szirmai elé, hogy figyelj, öreg, ez így kevés, felszínes, szakmaiatlan, vedd már észre magad? Az, hogy megvan róla a véleményem, egy dolog. Az, hogy nyilvánosan fejbe baszom a bölcsek kövével, már egy egészen más dolog. (Megj.: finoman szólva nem rajongok Szirmaiért, de rengeteg őt majmoló vloggert láttam már - ezeket általában fél perc után ki kellett nyomnom, mert egészen rettenetes szekunder szégyengörcs állt belém. Ilyet Szirmainál minden egyéb ellenérzésem dacára sem éltem át soha, és ez igenis egy komoly minőségi különbség, még ha egy olyan stíluson/műfajon belül jelenik is meg, ami nekem cakk-pakk nem tetszik.)

Egyszerűen el kell fogadni, hogy a tömeg mindig Szirmait/Puzsért fog fogyasztani, nem pedig Filmvilágot/Prizmát (mint ahogy a tömeg mindig Michael Bayt/Marvelt fog nézni, nem pedig Lynne Ramsay-t/indie drámát). De ettől én még nem érzem úgy, hogy kevesebbet érne, amit csinálok.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.05.10. 23:29:27

@Rusznyák Csaba: Ezért is fogalmaztam úgy korábban, hogy a "jogos" igényekre kell odafigyelni, persze ez ugyanúgy erősen szubjektív, hogy mit aposztrofálunk a különböző visszajelzésekből jogosnak, de szerintem kicsit sarkítasz, mert egyrészt szerintem sokakat lehet nevelni - igen, kicsit adottság is, de nem gondolom, hogy a 2. számú olvasók mind ilyen hozzáállással születtek, szerintem ez is hellyel-közzel fejleszthető dolog, mint a filmes látásmód (sőt akár azzal összefüggésben is fejlődhet). Másrészt attól, hogy a 2. számú olvasót "nem kell nevelni", még lehetnek neki ellenérzései az adott írás stílusával, attitűdjével, akármijével szemben. Most eszembe jutott például egy a kritikusi felkészültséggel csak szőrmentén összefüggő, de az olvasók számára elég kardinális dolog, a spoiler: nyilván van olyan (1. számú) olvasó, akinek minden az, de a 2. számúak közül is sokan nehezményezhetik ezt adott esetben, és amikor már 50-en írják ugyanazt, akkor lehet, hogy érdemes elgondolkodni a jogosságán. Vagy legalábbis azon, hogy ez 50 olyan ember, aki legközelebb valószínűleg nem jön vissza, jogosan panaszkodtak-e vagy sem. És ez megint egy olyan dolog, aminek lehet szakmai vitája anélkül, hogy bárki személy szerint "fejbe lenne baszva a bölcsek kövével".

Én alapvetően emiatt gondolom azt, hogy ebben a tényleg erősen befelé irányított diskurzusban az olvasóknak is helye van, és szerintem eleve kicsit degradáló volna azt állítani, hogy valaki vagy hülye a kritikához, vagy nem is kéne egyáltalán, hogy bármi baja legyen vele (legalábbis a te felosztásodból nekem ez jön le). De ha már piacról beszélünk, az eleve mindennek a halála, amikor a nagyokosok az irodában jól kitalálják egymás között, hogy mi az, amit a fogyasztónak meg kéne vennie, aztán meg vannak lepve, hogy a fogyasztónak az nem kell, mert őt senki nem kérdezte meg erről.

Sőt, szerintem ez a népszerűségi szembeállítás is bőven árnyalható lenne, pl. ha Szirmai a vloggerek között tényleg igényesnek számító munkával lett a legnépszerűbb, akkor valószínűleg ebben a formátumnak is volt szerepe, és a közönségét nem pusztán az érdekelte, hogy a saját véleményét hallja vissza egy mélyebb hangon. (De ha már így felvetetted, pl. az is megérne egy bővebb diskurzust, hogy értéktelennek nevezhető-e a vlog en bloc, miért megy ez jóval igényesebben az amerikaiaknak, miért nincs itthon mondjuk videóesszé stb.) De ugyanezeken az olvasói motivációkon végig lehetne menni Puzsér, a Filmvilág és a Prizma kapcsán is, pl. nekem pont Alec Cawthorne egyik ominózus cikke alatt volt egy nem túl gyümölcsöző beszélgetésem az egyik filmvilágos szerzővel, ahol megpróbáltam (sikertelenül) felhívni a figyelmét arra, hogy az online felület kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy a magazinból kiemelt fél éves cikkek frissítve legyenek. Szóval ha 2018-ban egy filmes orgánum ennyit (se) tud kiaknázni az internetből, akkor azért a népszerű(tlen)ségükre ne csak az legyen már a magyarázat, hogy igénytelenek az emberek.

Szóval szerintem attól, hogy bizonyos trendekkel, jelenségekkel nem lehet szembeszállni (és nem lehet embereket meggyőzni arról, hogy mostantól alkossanak teljesen máshogy kritikát), azért nem 100%-osan kőbe vésett dolgok ezek, és mindig van lehetőség formálni, formálódni, fejlődni.

Rusznyák Csaba 2018.05.11. 00:43:24

@danialves: "kicsit degradáló volna azt állítani, hogy valaki vagy hülye a kritikához, vagy nem is kéne egyáltalán, hogy bármi baja legyen vele (legalábbis a te felosztásodból nekem ez jön le)"
Akkor rosszul jött le:) Azt állítottam, hogy az egyik érzelmi, a másik pedig intellektuális alapon ítél meg egy kritikát. És az előző csoport (1. számú) sem (vagy legalábbis nem feltétlenül) azért érzelmi alapon ítélkezik, mert hülye, hanem mert egyszerűen nem érdekli ennyire a dolog, mert általában "mezei" filmnézőről van szó, nem filmrajongóról, és már magában a művészetben sincs akkora invesztációja, mint nekünk, nem még az arról folyó diskurzusban. (Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az olvasóink nem feltétlenül mind fekete öves filmbuzik, csak mert rákattintottak egy cikkünkre.)

"De ha már piacról beszélünk, az eleve mindennek a halála, amikor a nagyokosok az irodában jól kitalálják egymás között, hogy mi az, amit a fogyasztónak meg kéne vennie, aztán meg vannak lepve, hogy a fogyasztónak az nem kell, mert őt senki nem kérdezte meg erről."
Ez így van, de hacsak félre nem érettem valamit, pont te propagálod ezt a megközelítést, amikor nevelni akarod az olvasót (vagyis kvázi el akarod dönteni, hogy mit vegyen meg) :)

Szirmai szerintem azért nem jó példa arra, amit írtál ("a közönségét nem pusztán az érdekelte..."), mert nála a showman felülírja a kritikust - mások az elvárások. (És erről egyébként mi beszélhetünk, de ez - ti. a meghatározások, a szakma határai - továbbra is olyan dolog, ami a közönséget egyszerűen nem érdekli.) Mint ahogy Dancsó tinédzser rajongóit is hiába próbálnád nevelni (ahogy arra céloztál), ők ugyanis nem igényes filmkritikát akarnak, hanem vicces-majomkodós audiovizuális élményt fasza filmes utalásokkal. És igazából nincs is ezzel baj. Majd idővel nőnek, érlelődnek, szélesül a látókörük, kitágul az ízlésük, és néhányuk (sokuk?) többé-kevésbé spontán felfedezi magának a komolyabb filmes újságírókat.

Szóval igen, formálódás, fejlődés természetesen van. És igen, nekünk is van benne szerepünk, sőt, felelősségünk is - de nem "direktbe", nem úgy, hogy leülünk elméletben okoskodni, hanem "spontán", úgy, hogy a gyakorlatban tesszük a tényleges dolgunkat (legyünk akár hivatásos, akár hobbiújságírók). Ha valaki ténylegesen ír egy igazán remek cikket, azzal sokkal inkább maga és a minőségi kritika felé terelhet egy olvasót (vagy akár egy kollégát), mint azzal, ha magyarázni kezdi, hogy milyen egy igazán remek cikk.

Filmelemző 2018.05.11. 06:59:39

Aki ma Magyarországon filmelemzésre adja a fejét - akár nagyban, akár kicsiben (like me) mégpedig saját blog elindításával teszi, három dologgal kell, hogy számoljon:

1.) Tökéletesen ki lesz szolgáltatva a huszonéves Indexes szerkesztők döntéseinek, akik akár marginálhatják is posztjait, ami miatt még színvonalas posztoknál sem lesz néhány száznál (esetleg ezernél) magasabb olvasottsága. Elkeserítő, hogy olyanok döntenek írásainkról, akik akkor születtek, mikor mi államvizsgáztunk és valószinűleg semmivel sem értenek jobban a filmekhez mint mi. Nem azt mondom, hogy egy-egy Roger Ebert üljön a szerkesztői székben, de ha már blog műfajban alkotunk, egyforma esély járna minden filmes blognak.

2.) Számolnia kell azzal is, hogy elvétve sem fog pozitiv visszajelzéseket kapni sem más bloggerektől (filmkririkusiktól) sem olvasóktól. És ezt most nem saját tapasztalatból mondom (nálunk sajnos egyáltalan nem jellemző a konmentelés) hanem más blogokon olvasott kitűnő írásokról, melyek alatt nincs egyetlen elismerő hozzászólás sem, pedig a poszt nagyon megérdemelné (vagy csak az en dicsérő mondatom van ott másik nickkel pedig a posztot több ezren olvasták). Egyszerűen "nem divat" ma Magyarországon dicsérni vagy bármiről is elismerően nyilatkozni.

3.) Ha egy-egy film kapcsán véleménye eltér az ismertebb bloggerek - félprofi vagy profi kririkusok - mainstream álláspontjától, akkor megkapja, "hogy ki vagy te, nem is értesz az egészhez" szöveget. Az ismertebb elemzők mérhetetlenük gőgösek és beképzeltek, pedig az az igazság hogy ők is megkapják időnként a még jobbaktól a magukét. Arról nem beszélve, hogy számtalan esetről tudok, amikor egy kis kezdő filmes blogger ötször jobb elemzést ir, mint egy nagyon olvasott és régóta publikáló másik.

A három emlitett dolog miatt rengeteg az olyan blogger, aki egy-két héten vagy honapon belül abbahagyja a blogolást. Miért csinalja ha nem olvassák és soha nem kap elismerést.

Ennyi igy egy szuszra. Senki ne vegyen magára semmit abból, amit irtam. En így látom.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.05.11. 21:30:06

@Rusznyák Csaba:
"azért érzelmi alapon ítélkezik, mert hülye, hanem mert egyszerűen nem érdekli ennyire a dolog, mert általában "mezei" filmnézőről van szó, nem filmrajongóról, és már magában a művészetben sincs akkora invesztációja, mint nekünk, nem még az arról folyó diskurzusban"
Ezt aláírom, de ezt miért foglalja magában azt, hogy nem is lehetne nagyobb invesztációja? Nem kell, hogy filmbuzi legyen belőle, szimplán csak hogy mondjuk megért egy db olyan dolgot, amit a 2. számú is, pl. én írtam erről a "saját véleményemet akarom visszahallani" jelenségről a CinemaSins kapcsán, nem azért, mert olyan nagy felfedezést tettem volna vele, hanem hogy egyáltalán legyen szó ilyen dolgokról, és ez ne csak a belső körökben fusson, mint valami, amit az olvasók eleve képtelenek felfogni. De fogalmazok akkor úgy, hogy azt látom az érvelésedben, hogy adottnak kell venni az olvasókat és a kritikát is, és az olvasók nem képesek a fejlődésre, a kritikát pedig ezért teljesen értelmetlen fejleszteni ezzel relációban - legalábbis addig nem, amíg ennek nincsenek látványos eredményei. De én nem is látványos eredményeket akarok, csak kicsit megtörni az elzárkózást meg a passzivitást.

"Ez így van, de hacsak félre nem érettem valamit, pont te propagálod ezt a megközelítést, amikor nevelni akarod az olvasót"
Ebben szerintem itt pár dolgot összekeverünk, eleve én sem kezelem az olvasókat homogén tömegként. Igen, vannak olyanok, akiket nevelni lehetne (az 1. számú kategória), mert az ő feedbackjük azon alapul, hogy nem igazán értik pl. a kritika funkcióját sem. És vannak olyanok, akikből valódi visszajelzések nyerhetők (a 2. számú kategória), ők lennének azok, akiket érdemes lenne bevonni a diskurzusba. De itt alapvetően arra az érvedre reagáltam, hogy a kritikának nincs szüksége önfejlesztésre, mert a piac majd úgyis megold mindent. Persze, csak egyrészt megfelelő "oktatás" híján a piac is az igénytelenség irányába fog elmozdulni (1. számú csoport), másrészt kommunikáció híján maga is afelé csúszik, mert a valódi fejlesztési javaslatokra (belülről vagy az olvasók felől) nem nyitott. A végeredmény pedig mindkét esetben egy egyre mélyülő szakadék kritikaíró és kritikaolvasó között.

"Mint ahogy Dancsó tinédzser rajongóit is hiába próbálnád nevelni (ahogy arra céloztál), ők ugyanis nem igényes filmkritikát akarnak, hanem vicces-majomkodós audiovizuális élményt fasza filmes utalásokkal."
De szerintem egyáltalán nem igaz, hogy ezeket a dolgokat a közönségük is pont annyira a helyén kezeli, mint te vagy én. Oké, hogy mi azért nézünk Dancsót (ha nézünk), mert ökörködést akarunk látni, de ezrek hivatkoznak arra, hogy "mert a Szirmai megmondta, hogy ez jó/rossz film, és milyen jól megmondta!" Nyilván anekdoktikus példa csak, de a saját baráti körömben is el kellett magyaráznom, hogy ne tekintsenek már filmkritikaként Dancsóra. Nem tinédzserekről, és ha nem is filmbuzi, de filmekre igényes emberekről van szó, és mégsem ökörködésként mutatták, hanem hogy ő majd milyen jól elmagyarázza, hogy miért szar film XY. És nem fedeztek volna fel spontán jobb kritikát, de pl. tökre el voltak ájulva, amikor mutattam nekik egy videóesszét a Star Warsról, hogy ezt így is lehet. Szóval szerintem az invesztációnak nemcsak az a dimenziója van, hogy a fogyasztót nem érdekli az igényes kritika, hanem az is, hogy nincs ambíciója/energiája/rálátása arra, hogy ezt kikutassa magának. (vö. "a manapság minden film szar"-sopánkodók, akik persze arra már nem igényesek, hogy megtalálják maguknak a jó filmeket a palettán). És itt a filmkritika szerintem lehetne katalizátor, hogy azt a bizonyos "spontán" fejlődést felgyorsítsa vagy elősegítse. Ahogy tulajdonképpen katalizátor azok számára is, akiknek nincs idejük évi 300 filmet végignyálazni, de azért ezekből értelemszerűen a legjobbakat szeretnék látni.

"Ha valaki ténylegesen ír egy igazán remek cikket, azzal sokkal inkább maga és a minőségi kritika felé terelhet egy olvasót (vagy akár egy kollégát), mint azzal, ha magyarázni kezdi, hogy milyen egy igazán remek cikk."
Ezzel egyetértek, csak a szembeállítással nem, miért zárná ki a kettő egymást? Eleve továbbra sem arra gondolok, hogy akkor holnap 50 ember dobjon ki egy "Szerintem így kell kritikát írni"-publicisztikát, hanem arra, hogy pl. legyen szakmai fórum olyan dolgokról, hogy hogyan lehet például a minőségi kritikára kihasználni videós formátumokat (mert a fiatalok lehet, hogy kinövik Dancsót, de a videó vs. írott kritika már egyáltalán nem biztos, hogy feltehető egy ilyen fejlődési ívre). Ez nem menne senki napi munkája rovására, hátülütője nem hiszem hogy lenne, viszont fejlődni lehetne belőle. Igazából akármennyit is írunk egymásnak, nekem ez nem világos, hogy mi olyan negatív következménnyel / felesleges erőfeszítéssel járnának az én javaslataim, ami miatt ódzkodni kell tőlük, mert jobbára csak arról vitatkozunk, hogy ezek mekkora eredményt fognak hozni (pedig tisztában vagyok vele én is, hogy nem fogják megváltani a világot).

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.05.11. 23:22:52

@Filmelemző: Mondjuk csinálja azért, mert szereti csinálni. ;) Én nem tudom sajnálni azt, akit az elismerés és az olvasottság motivál egy filmkritika (vagy úgy bármi) megírásában, vagy aki egy-két hét után felad valamit, mert nincs benne azonnal sikerélménye. Ráadásul egyrészt ő is jobban jár, mert egyrészt magának is megspórol egy csomó felesleges energiát meg frusztrációt, mert a kettőt egyszerre semmilyen szinten nem fogja megkapni (Mo. legolvasottabb lapjánál is alkothatsz te elképesztően jó írásokat, de egy kétmondatos Star Wars-hírt akkor is többen fognak kattintani), másrészt mindenki másnak is jót tesz, mert a kritikaíráshoz nem árt a szakmai alázat, az meg erőteljesen ellentétes azzal, ha valaki szerint neki az olvasottság és az elismerés alapból jár azért, hogy kiteszi az internetre a gondolatait.

Amúgy 6+ éves pályafutásom alatt én nem igazán tapasztaltam, hogy bárki "ismertebb elemző" magától beszólt volna, legalábbis szemtől szemben biztosan nem. Éppen amiatt pampogok itt, hogy még ennyi kommunikáció sincs a filmkritikában, és mint a mellékelt ábra is mutatja, ez a cikkem is csak azoknak az ingerküszöbét vitte át, akik személyesen is érintettek voltak az említett vitában. De akiket ismerek, azoknál sem tapasztalom, hogy csapatba verődve keresnék, hogy kit oktathatnak ki.

Filmelemző 2018.05.12. 00:50:43

@danialves: Lehet az íróasztal fióknak írni és csak magunknak alkotni, ebben is van biztos öröm (flow élmény) de ne legyünk már annyira képmutatóak. hogy nem ismerjük el: ha alig olvassák, amit írunk, akkor bizony egy idő után csökkenni fog a lelkesedés. Emberek vagyunk, ez a helyzet. Ami a régi és új filmes publikálókat illeti: TÉNY, hogy rengeteg a rövid ideig működő, majd megszűnő filmes blog (kár tagadni, ha valaki nyitott szemmel él) és ennek nagyon is az áll a hátterében, amit előző hozzászólásomban írtam.

HARP3R 2018.05.12. 10:51:44

Maximum 4-5 olyan filmes blog létezik, amelyik rendszeresen, évek óta "működik" és az Indexen is állandóan jelen van. Aztán vegetál még 30-40 olyan blogos oldal, amelyik hektikusan, néha-néha publikál csak és elvétve kerül ki az Indexre. Végül van még másik 30-40, amelyik a megszűnés állapotában leledzik. Tehát már hónapok óta nem rakott ki új dolgot, vagy deklaráltan megszűnt, csak épp a felülete aktív még ki tudja miért. Ez van kábé.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.05.12. 11:20:15

@Filmelemző: Akkor magyarázd már meg azt az anomáliát, hogy én mégsem hagytam abba két hét után, amikor nem olvastak és elismerést sem kaptam érte. :D Ráadásul akkor még Index2 sem volt, beküldeni sem lehetett, hogy az Index-szerkesztőkre foghassam, kb. isteni kegy volt, ha az ember kikerült, nem pedig alapelvárás...

Úgyhogy ha már gőg és beképzeltség, lehet, hogy először a saját házad táján kéne söprögetni, mielőtt képmutatónak nevezel, mert bátorkodom megosztani a tapasztalataimat. Nyilván mindenkinek jól esik, amit csinál, de egyrészt az olvasottság az jellemzően jönni fog (csak nem egy-két hét után), másrészt ha az ember olvasottságból és az elismerésből indul ki, ez akkor is frusztrálni fogja, ha történetesen már ezrek olvassák. Olvasd el nyugodtan pl. a Horror-Mirror búcsúposztját, ahol a szerző leírja, hogy őt napi 2000 olvasóval zavarja, hogy nem jön több és hogy őt nem vette meg senki, mint a Geekzet. Ilyen szempontból még rosszul is járt a népszerűséggel, hiszen egy-két hét helyett éveket ölt bele valamibe, ami végül nem tette boldoggá, mert a 2000. után már nem jött meg a 2001. olvasó, és mert őt nem fedezték fel, meg a PR-osok szarba sem vették.

"TÉNY, hogy rengeteg a rövid ideig működő, majd megszűnő filmes blog (kár tagadni, ha valaki nyitott szemmel él) és ennek nagyon is az áll a hátterében, amit előző hozzászólásomban írtam."
És ezt a TÉNYT én egy percig sem tagadtam, csak hozzátettem, hogy ez így is van jól. ;) (Főleg, hogy ha valaki nyitott szemmel él, azt is látja, hogy a legtöbb ilyen filmes blog ma már arra sem törekszik, hogy valami önálló teljesítménnyel harcoljon ki magának olvasókat, hanem csak előzetesekkel, hírekkel meg mindenféle clickbait tartalommal próbálja meglovagolni az Index-címlap hullámait.)

Filmelemző 2018.05.12. 12:29:53

@danialves: Igazából egyetértek veled kedves danialves, nincs vita köztünk. Te nem adtad fel annak idején, ami dicséretes. Egyelőre még én sem, bár a kezdeti lelkesedés már odalett sajnos az első 3 hónap után. Mindkettem elismerjük, hogy az olvasottság segíti az alkotókedvet. Nálam ez a "segitség" sajnos nincs meg (vagy csak ritkán). A Horror Mirrort sajnáltam annak idején, de megértettem indokait. Valószínűleg velem is ugyanez lesz majd. De egyelőre még küzdök, mint disznó a jégen.

Vödör1 2018.05.14. 12:55:46

@Filmelemző:
off
bocs a közbevetésért, csak rákattintottam a blogodra, és furcsa, hogy az első oldalon mindegyik film/sorozat 7.5 vagy 8 a tízből. Azért nem ennyire kiegyensúlyozottak ezek az alkotások szerintem :)

Rusznyák Csaba 2018.05.14. 13:56:12

@danialves: Úgy érzem, kezdesz szavakat adni a számba:) Vagy csak nagyon szépen elbeszélünk egymás mellett.
"az olvasók nem képesek a fejlődésre"
"a kritikának nincs szüksége önfejlesztésre"
Ilyet nem mondtam. Mi több, pont azt mondtam, hogy az olvasók többnyire spontán fejlődnek, nem utolsósorban pont a kritikaolvasás által. Épp csak abban nem hiszek, hogy van értelme egy belső/felső szerveződésnek, amelyben x számú ember megmondja, hogy szerinte hogyan kell kritikát írni, mert: ki és mi alapján és milyen jogon, ill. továbbra sem értem, hogy ez miért érdekelné a közönséget. Szirmainál maradva, sarkítva: odaállsz elé, és megmondod neki, hogy másképp kéne csinálnia. És? Neki van 400 ezer rajongója. Neked mennyi van? Miért kéne rád hallgatnia? Neki azt a 400 ezer embert kell kiszolgálnia, aki pont olyan videókat néz szívesen, amilyeneket ő csinál.

"De szerintem egyáltalán nem igaz, hogy ezeket a dolgokat a közönségük is pont annyira a helyén kezeli, mint te vagy én."
Ilyet megint csak nem mondtam:) Vagy talán félreérthető voltam. Valóban nem úgy értettem, hogy Dancsó közönsége TUDATOSAN nem kritikát, hanem vicces videót akar - de ettől még tény, hogy nem kritikát, hanem vicces videót akar, esetleg tényleg összemosódik a kettő a fejükben. De az teljesen mindegy, hogy ők minek fogják fel - a kategorizálás, a határok kijelölése, mint már többször mondtam, olyasmi, ami max minket foglalkoztat, az olvasókat nem. És igen, az biztos jó módszer, hogy mutatsz nekik egy jobb videós anyagot - pont erről beszéltem, hogy a kritika MŰVELÉSÉVEL lehet jobb irányba terelni az embereket, nem a kritikáról való BESZÉDDEL (szerintem).

"nekem ez nem világos, hogy mi olyan negatív következménnyel / felesleges erőfeszítéssel járnának az én javaslataim"
Semmilyen negatív következménnyel nem járnak (valószínűleg). Hogy felesleges erőfeszítéssel járnak-e, azt egyedül te tudod eldönteni, hiszen a te erőfeszítésedről van szó. Én nyilván a magam nevében beszéltem: én ahelyett, hogy filmkritikáról írnék, inkább írok egy filmkritikát. Nem érzem úgy, hogy előbbibe nekem megérne erőt-energiát-időt fektetnem, plusz nem is tartom magamat semmiféle autoritásnak vagy példának, főleg nem szeretnénk nyilvános posztokban más kritikusokba/bloggerekbe/akárkikbe beleszállni (nekem az is büdös picit, amikor a kritikusi FB-csoportban elővesznek valami noname-blogos írást, és kollektíve megy rajta a röhögés).

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2018.05.14. 15:20:02

@Rusznyák Csaba: Szerintem elbeszélünk, mert én sem állítok továbbra sem olyat, hogy egy grémiumnak meg kéne határoznia, hogy hogyan kell kritikát írni vagy hogy személyesen, egyesével le kéne iskolázni bizonyos szerzőket belőle. Én sem Szirmait akarom leugatni, hogy csinálhatná jobban is (mert ebből tényleg csak vérig sértett személyeskedések lesznek, és tényleg nincs meg senkinek az autoritása), hanem arról szeretnék beszélni, amit már eddig többször is említettem, hogy pl. a kritikusok en bloc hogyan állnak ehhez a videós kultúrához, hogy miért nincsenek itthon mondjuk videóesszék. Ez nálam abszolút a műveléséhez tartozik a dolognak, mert ha nem csinálja senki (magyar nyelven), akkor nyilván nehéz a közönség (akár spontán) ízlésformálása/formálódása is.

De igazából szerintem az alapvető vitánk abban volt, amire itt reagáltál is:
"Nem érzem úgy, hogy előbbibe nekem megérne erőt-energiát-időt fektetnem, plusz nem is tartom magamat semmiféle autoritásnak vagy példának, főleg nem szeretnénk nyilvános posztokban más kritikusokba/bloggerekbe/akárkikbe beleszállni "
Ez tiszta sor, ezzel nincs is mit vitatkoznom.
süti beállítások módosítása