Eltűnt Mátyás király, kiderül az igazság? Sok mindenre számítottam ezzel a regénnyel kapcsolatban, de arra nem, hogy odáig fajulnak a benne felvázolt események, hogy ez a kérdés kerül a középpontba. Mert ami első látásra egy habos-babos lányregénynek tűnik (három tűzről pattant teremtés kalandjai a középkori Magyarországon), abból bizony viharsebesen egy olyan izgalmas kalandregény kerekedik, hogy szegény olvasó komolyan aggódik a király testi épségéért, holott nagyon jól tudja, hogy nem ilyen módon ért véget az uralkodása. Mégsem róla szól ez a kiváló történet elsősorban, hanem három barátnőről, akiknek a sorsa összefonódik, és akik mindent megtesznek, hogy megállják a helyüket a fenekestül felfordult életükben. A sorozat első részét sajnos nem olvastam, de mivel az elején összefoglalásra kerülnek a korábbi események, ezért nem volt probléma az összefüggések megértése. Az én érdeklődésemet az előző felvonásról, a Boszorkánykörről írt áradozó kritikák keltették fel, valamint a jól eltalált borító (Csikász Katalin munkája) és cím, kíváncsian vetettem bele magam a kalandokba, amelyek egy olyan korban játszódnak, amely nem kerül elő túl sok történelmi regényben, pedig Mátyás király kora nagyon érdekes, élmény volt elmerülni a lapokon valóra vált történelemben. A regény legnagyobb erénye, az izgalmasan kanyarított történeten, és a jól megírt karaktereken túl az, hogy olyan emberien mutatja be a korszak életét, mind a köznép, mind a nemesek tekintétében, hogy úgy érezzük, mi is ott sétálunk a tokaji vár udvarán és izgatottan várjuk a híreket az országos ügyekről  és természetesen a főszereplők személyes sorsáról is. Kellemes meglepetés ez a könyv, megérdemelné, hogy több szó essen róla, mert ha nem is mérföldkő a műfaj történetében, de tökéletes szórakozást tud nyújtani egy kellemes tavaszi napon, pont annyira romantikus, amennyire kell, kalandok a köbön, mi kell még?

Rózsa boldogan éli mindennapjait a tokaji várban szobalányként, aztán egy nap teljes fordulatot vesz az élete, kiderül ugyanis, hogy ő nem paraszti ivadék, hanem a Szapolyai család tagja, így hirtelen nemes kisasszony lesz belőle. Első dolga, hogy barátnőit, Terkát és Pankát maga mellé vegye a várba, nem is tudja, hogy milyen veszedelemtől menti meg őket, hiszen a gyilkos Gerő megszökik az erdélyi bányából, ahol büntetését tölti, és bosszút esküdve visszatér a faluba. Mindeközben Mátyás király is eltűnik, és ahol a katonák kudarcot vallanak, ott már csak a női furgang tud segíteni....

Érdekes, hogy mennyivel másként ír egy nő történelmi kalandregényt, mint egy férfi, itt nem a csatákon van a hangsúly (bár akcióban sincs hiány), hanem a lelki folyamatokon, amelyeken karakterek átmennek. Mégsem volt nagyon lányos az összhatás, inkább egy feminista történelmi regénynek mondanám, hiszen Rózsa simán kenterbe veri a nagyurakat a józan paraszti eszével és az egyenes, tiszta jellemével. Habár rettentően nagy a szakadék korábbi élete és új társadalmi rangja között, ő mégis megtanul mindent, amit egy arisztokrata lánynak tudnia kell, miközben meg tud maradni ugyanannak a csípős nyelvű, életvidám teremtésnek, aki korábban is volt. Hát csoda, ha még még magának Mátyás királynak is megakad rajta a szeme? Nagyon jól kerül felvezetésre az álruhás uralkodó megjelenése, kár, hogy egy hajszálnyival többször kerül emílítésre a hosszú orra, mint amit a történet indokolna, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Sajnos akad egy-két túlírt és hatásvadász jelenet a könyvben, és pindurkát gyorsan sikerül felgöngyölíteni a király elleni összeesküvést, de összességében egy remek regényről van szó, amit kár lenne kihagyni az életünkből.

Dübörög a girl-power a történetben, nemcsak Rózsa tűnik ki az eszével egy olyan korban, amely alapvetően a férfiakról szólt, elvileg a nők helye otthon volt, és nem sok szavuk lehetett közügyekben. Ehhez képest kiderült, hogy még az olyan nagyúr is, mint Szapolyai Imre, milyen sokat adott okos és művelt felesége, Orsolya szavára, és valójában milyen szépen izgatták az asszonyok a háttérben a birtok és a nagypolitika ügyeit. Azonban a közrendű nők élete közel sem volt ilyen egyszerű, nekik kőkeményen szembe kellett nézniük férjük brutalitásával, a család megvetésével, miközben a túlélésért küzdöttek a mindennapok mocsarában. A három főszereplő lány - és barátnőjük, Anna, az erdőben élő füvesasszony - különböző élethelyzetben van, az egyikük egy sokat szenvedett asszony, a másik egy cserfes fiatal lány, a harmadik pedig egy szép, okos és erős nemes kisasszony, de mindannyian bátran szembenéznek a rájuk leselkedő veszélyekkel és megállják a helyüket egy erősen macsó társadalomban.

Az izgalmas kalandok közepette arra is marad idő, hogy rácsodálkozzunk a kor divatjára, lobognak a szoknyák, összecsapnak a régi és a modern korok irányzatai, a fiatal hölgyek merész ruhakölteményein megbotránkoznak az idősebb dámák, hevesen dobognak a leányszívek egy-egy jóképűbb fiatalember láttán, mégsem kerülnek túlsúlyba a kicsit talán bulvárosabb részek, inkább csak háttérként szolgálnak a történelmi kor bemutatásához. Bepillantást nyerhetünk a főúri familiák világába, amelyeknél ugyanolyan fontos a család, mint az egyszerű emberek között, csak náluk a nagypolitika is szerepet játszik, hiszen komoly vagyonok múlnak azon, hogy a család feje helyes döntést hozzon abban a tekintetben, hogy melyik oldalra áll a folyamatos hatalmi harcokban. Sok érdekességet megtudhatunk a Szapolyai családról - amely ugyanolyan gyorsan lépett le a történelem színpadáról, amilyen sebességgel emelkedett a főurak közé -, még akkor is, ha a történelmi hűség másodlagos az izgalmas sztorival szemben. A szerző érezhetően utánajárt a korszaknak, a történet nyelvezete úgy korhű, hogy nem tűnik porosnak. Nagyon jó könyv volt, kíváncsian várom a folytatást, amely remélem, minél előbb megjelenik.

9/10

A könyvet a Gold Book kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.