Az akció fedőneve: adrenalinfröccs. Öveket becsatolni, autót sebességbe tenni és kezdődjön a tánc! Luc Bessonék nem bonyolították túl a dolgot jó néhány évvel ezelőtt, írtak néhány poént egy nótorius gyorshajtó taxisnak és egy balfék rendőrnek, adtak hozzájuk fejenként egy dögös csajt, kaptak egy nem túl eszes felügyelőt, beszereztek néhány Peugeo-t és Mercedes-t, és szabadjára engedték akcióügyben az alapjáraton is eléggé szalajtós kaszkadőröket az aszfalton. Az eredmény: világsiker és jó néhány folytatás, amelyek a nyomába sem értek az eredetinek (na jó, ne túlozzunk, a második még a nézhető kategória, de a többinél már látványosan esett a színvonal). A dolgok odáig fajultak, hogy az ötödik rész most befutott trailere már csak egy csendes ásítást tudott kiváltani belőlem, viszont az ismerős zene még mindig feljebb tudta tolni az adrenalinszintemet, olyannyira, hogy gyorsított ütemben kerítettem elő az első részt, amely hatalmas kedvencem volt annak idején és még most is istenien szórakoztam rajta. A franciák rendesen odatették magukat, pörögtek a kerekek, zakatolt a szájkarate, a szívünkbe zártuk Danielt és Émilient, hogy Gibert felügyelőről ne is beszéljünk, az urak pedig bizonyára emlékeznek még Petrára, a szőke rendőrnőre, a verdákról nem is beszélve. Egy jó kis vígjáték autósüldözés hegyekkel, ennyi és nem több, nem filmtörténeti mérföldkő, mégis akármikor elő lehet venni, ha egy kicsit túl szürkének érezzük a világot, tuti biztosan jobban fogjuk érezni magunkat ettől a benzingőzös adrenalinfröccstől.

Daniel (Sam Naceri) menő pizzafutár, aki végre valóra váltja álmát, taxis lesz, és munkája végzése közben előszeretettel lépi túl sokszorosan a sebességhatárt. Aztán egy nem túl szép napon pont egy zsaru, bizonyos Émilien (Frédéric Diefenthal) az utasa, amikor előadja ezt a műsort, amiért el kellene vennie a jogosítványát, a fiatalember azonban úgy dönt, inkább arra használja fel Daniel szaktudását, hogy elkapja a Mercedes-bandát, akik németek és bankot rabolnak. Az események elég gyorsan elfajulnak...

Szomorú dolog végignézni, ahogyan ifjúkorunk kedvence lassan, de biztosan belekényelmesedik a sikerbe, az addig sistergő tehetség már csak takaréklángon pislákol. Ebbe a körbe tartozik sajnos Luc Besson is, aki ma már rengeteg pénzből is csak egy felejthető  Valeriant tud összehozni, miközben olyan filmeken nőttünk fel, mint A nagy kékség, a Leon, a profi és természetesen a legendás Az ötödik elem. De ne szomorodjunk bele a cikkbe, A taxi idején a francia rendező-forgatókönyvíró-producer még ereje teljében lévő alkotó volt, és csak úgy laza csuklóval megírta ezt a habkönnyű kis semmiséget, amelynek igazából nem volt sok értelme, ellenben annyira cool lett a végeredmény, hogy még most, ennyi év után sem felejtettük el Daniel-éket. Az én kedvencem Gibert felügyelő lett az egész franchise-ban, aki hihetetlenül alkalmatlan volt arra a pozícióra, amit betöltött, de ez olyannyira jól állt neki, mint a védjegyévé vált "az akció fedőneve" szófordulat.

Ebben a filmben nem voltak nagy nevek, és sem Sam Nacieri, sem pedig Frédéric Diefentahl nem lett nemzetközi szintű sztár a sorozatnak köszönhetően, azonban egy karriert mégis beindított: a ma már Oscar-díjas Marion Cotillard-ot első komolyabb filmszerepében láthatjuk benne. A Petrát alakító Emma Wiklund (akitől Gilbert ugye mindig elnézést kér, amikor a németeket szidja) nagyon dekoratív volt, de mivel a színészi képességei nem verdesték az eget, szintén ezzel a karakterrel maradt meg a nézők emlékezetében. Bernard Farcy szerintem simán lejátszotta a vászonról a főszereplőket, de nem kapott annyi jelenetet, mint amennyit megérdemelt volna.

Besson tényleg nem vitte túlzásba a forgatókönyet, írt néhány ütős párbeszédet a főszereplőknek, beleszőtte a kötelező szerelmi szálat (ami Émilen-nél sikerült ütősebbre), de amúgy a zsarufilmek jól bevált sablonjait alkalmazta: végy két teljesen különböző személyiségű karaktert, ereszd össze őket, mehet a duma és az akció. Besson ezt annyival dobta fel, hogy belerakta az autós jeleneteket, dübörögtek a lóerők, büszkén dagadt a gall kebel, miközben a francia kocsik csapatták a németek ellen, csak úgy könnyeden, semmi komolyság. És bejött, annyira, hogy több folytatás is készült (bár szerintem a második rész után be kellett volna fejezni, de a producerek már csak olyanok, hogy nem tudják, mikor kell abbahagyni egy sorozatot anélkül, hogy önmaga paródiájává váljon az évek során), a zenét pedig azonnal felismerjük, ha meghalljuk.

Nem hitvány ez a film még ma sem, a coolságfaktor még mindig az egekben, de azért ma már szembetűnnek azok a hibák, amelyek régen nem (csak néhány példa: hullámzó a film színvonala, a látványos kaszkadőrmutaványok nem mindig tudták ellensúlyozni a sztorin éktelenkedő lyukakat, a női karakterek egysíkúsága. stb) de összességében még mindig olyan szórakoztató a végeredmény, hogy franciás könnyedséggel vonhatunk vállat ezeken, és inkább engedjük, hogy Bessonék elvarázsoljanak bennünket. Mert ki ne szeretné jól meghajtani a járgányt, nem törödve a szabályokkal, bulizni egy jót és közben hűvösre tenni a rosszakat? Vin Dieselék családi vállalkozását ma már nem fenyegeti a sorozat, de egyszeri kikapcsolódásnak még mindig tökéletes választás.

8/10

A Taxi teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.