A nagy kékség / Le grand bleu (1988)
2014. augusztus 05. írta: FilmBaráth

A nagy kékség / Le grand bleu (1988)

a nagy kékség.jpgNagyon büszkék vagyunk arra, hogy meghódítottuk a világűrt, arról azonban sokkal kevesebb szó esik, hogy milyen keveset tudunk a tenger mélyéről. Vonz és taszít bennünket az örök csend világa, amely annyira különbözik rohanó, stresszes életünktől, megnyugtat, békét ad, nagyon könnyen a rabjává lehet válni. Luc Besson csodálatos filmje két egymástól teljesen különböző, oxigénpalack nélkül merülő búvár sorsán keresztül mutatja be, milyen halálosan szép tud lenni a nagy kékség, és mennyire fontos a barátság, az élet és a halál pedig viszonylagos fogalmak.

Enzo Molinari (Jean Reno) és Jacques Mayol (Jean Marc Barr) gyerekkoruk óta barátok, mindketten a tenger szerelmesei, légzőkészülék nélküli könnyűbúvárok. Enzo a világbajnok, az élet császára, Jacques vele szemben visszahúzódó, magányos alkat, aki jobban érzi magát a delfinek, mint az emberek között. Azonban egy  nap Peruban (!) találkozik újságíróval, Johana Baker-rel (Rosanna Arquette), akivel egymásba szeretnek. De jön a világbajnokság, amely tragikus fordulatot vesz és Jacques-nak el kell döntenie, hogy a földi vagy vízi életet választja..

Luc Besson szülei búvároktatók voltak, akikkel gyermekkorában bejárta a világot, tengerbiológusnak készült, a delfinek voltak a mániái. Azonban 17 évesen búvárbalesetet szenvedett, fel kellett adnia ez irányú álmait, a mozi világa viszont nyert egy egyedi látásmódú alkotót, aki ugyan mára már belekényelmesedett a sikerbe, de kivételes tehetsége vitathatatlan. Saját élményei alapján született a film, amelyből én a 168 perces rendezői változatot láttam, de nem tűnt hosszúnak a játékidő, bár volt egy-két üresjárat, összességében egy kivételesen szépen fényképezett, katartikus erejű műhöz volt szerencsém (túl fiatalon láttam a filmet, akkor nem értettem, már nem is emlékeztem rá, ezért sikerült rácsodálkoznom arra, hogy milyen zseniális alkotásról van szó).

Alapvetően az elvágyódásról szól a film, de nem az emberi társadalom rútságát mutatja be, hanem azt, hogy van egy másik világ, amely tisztább, szebb mint az, amelyben élünk, ezért hiába az evilági sikerek, szerelmek, mégis ott lel békére a két főszereplő, Enzo és Jacques. Megismerünk egy különleges sportot, bepillantást nyerhetünk a tenger világába szívet-lelket rázóan gyönyörű képek során keresztül, és mindeközben két tragikusan szép emberi sors is a szemünk elé tárul. A két főszereplő gyerekkori barátok, holott különbözőbbek már nem is lehetnénk, mégis összeköti őket a tenger végtelen szeretete (ahogy Enzo mondja az egyik jelenetben: "a tenger az enyém", Jacques pedig inkább tartozik abba a közegbe, mint a felszíni élethez). Habár itt a képeké a főszerep, mégsem érezzük úgy, hogy dokumentumfilmhez van szerencsénk, mivel a forgatókönyv jól sikerült, a karakterek jól meg lettek írva, megkedveljük a szereplőket, érdekel bennünket a sorsuk, a végére pedig célszerű bekészíteni a 100-as zsepit. Minden jeleneten érződik a tenger illata, pedig igen különböző helyeken járunk, de még Peruban sem tudunk szabadulni tőle, de egy idő után nem is akarunk, mert teljesen magával ragad a történet, együtt lebegünk a végtelenben a szereplőkkel.

Nagyon sok mindenről szól a film: barátságról, ártatlanságról, szerelemről, a búvárok gyönyörű és kegyetlen világáról, még a hosszú játékidő is kevés arra, hogy befogadjuk ezt a rengeteg hatást, én néztem volna még, annyira sikerült túllépni téren és időn, ha valaki nem szeretett bele a búvárkodásba, most fog. Lassan folydogál a történet, az eleje kicsit túlságosan is, de olyan iszonyatosan erősek a képek és a jelenetek, hogy ezt egy cseppet sem bánjuk. A jól vezetett drámában akad humor is, Enzo életigenlő stílusa és Jacques nem evilági lénye jól kiegészíti egymást, Johana alakja sem halvány, felszínes újságíróból mély érzelmekre képes ember lesz, aki képes arra, hogy elengedje élete szerelmét, az ezt bemutató jelenet katartikusan szép, de a záróképet semmi sem múlhatja felül. Fantasztikus képek égnek a retinánkba, a vágások kiválóak, a zene földöntúlian gyönyörű.

a nagy kékség2.jpgJean Reno lenyűgöző alakítást nyújt, nagyon erős a jelenléte, mindenkit lemos a vászonról. Megmutatja a felszínen sikeres, elégedett Enzo belső magányát, elvágyódását is. Jean-Marc Barr egyszerű, eszköztelen játéka kiválóan passzol Reno erőteljes alakításához, tökéletesen bemutatja Jacques nem evilágra való karakterét. Rosanna Arquette mindent kihoz a szerepéből, Paul Shenarnak vannak szép pillanatai.

Luc Besson szívét-lelkét beleadta ebbe a filmbe, amely nem véletlenül került kultstátuszba. tökéletesen áthatja a különleges atmoszféra, a rendező érzékletesen mutatja be azt a világot, amelyet rajta kívül kevesen láthattak teljes szépségében és tragikumában. Ő maga Jacques, ott sír a képeken a tenger iránti végtelen szeretet, a delfinek csodálata, a hívogató végtelen mélység pusztító szenvedélye. 

Gyönyörű, katartikus erejű Besson-film, kötelező darab!

9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr776571943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr_utcai_arcos 2014.08.05. 09:29:29

Filmtörténeti alapmű. Kéretik javítani 10/10-re.

Je m'appelle Théo · http://www.theosblog.blog.hu 2014.08.05. 14:27:50

nagyszerű film! az egész millieu, amit teremt és a történet is...fenomenális :)

Globetrotter2014 2014.08.05. 16:28:00

A korszak kevés európai remekműveinek egyike...

2014.08.05. 16:47:18

Jó, hogy írtál róla, nagyon régen láttam, azt hiszem előveszem ismét. Valóban 10/10 a film.

sukka2 2014.08.05. 19:52:08

Szép film és ha már tenger és Luc Besson akkor az Atlantis-t is ajánlom ami Eric Serra zenéjével fantasztikusan jóra sikerült.

Rebelde 2014.08.05. 20:11:32

imádom, a mediterrán esték sorozatban láttam anno először, zseniális

bloghal 2014.08.05. 21:07:37

Jó írás, méltó a filmhez, de:

1. A zene nagyon kimaradt belőle, márpedig Eric Serra a rendező saját zeneszerzője.

2. A film végére nem kell semmiféle 100-as zsepi. Százszor megnéztem, soha meg nem fordult a fejemben, érzéseimben. És egyébként is a rendező nyitva hagyta a dolgot, a búvár vissza is térhetne lentről, semmi végzetszerűségre, utalásra én nem emlékszem.

3. Meg kell emlékezni a 80-as évek szinkron színvonaláról is. Jean Reno dominanciájához nagyban hozzájárult Szilágyi Tibor hangja.

FilmBaráth 2014.08.05. 21:22:53

@sukka2: köszönöm a javaslatot, meg fogom nézni!:-)

FilmBaráth 2014.08.05. 21:26:23

@bloghal: " a zene földöntúlian gyönyörű", vagyis nem maradt ki belőle a zene:-)
Lehet, hogy velem van a gond, de nekem kellett a 100-as zsepi a végére:-)
Én eredetiben néztem a filmet, ezért sajnos nem tudok érdemben reagálni a szinkronra, de Szilágyi Tibort ismerve, biztosan nagyon magas színvonalú volt:-)

Dr_utcai_arcos 2014.08.05. 21:35:49

@bloghal: @FilmBaráth: most kiadom magam, a nagy gorebuzi fanatikust, de bizony nekem is 2x szorul össze a torkom a filmben, az első Enzo jeleneténél a második pedig a végén.Baráth-al értek egyet, szerintem az egybeolvadást akarja jelezni a végén, hogy a "földi" lét mint olyan, az nem való egy olyan léleknek mint ő. Viszont bloghal-nak pedig abban van igaza, hogy a Szilágyi- Rudolf páros a magyar szinkrongyártás egyik gyöngyszemét hozta létre!

bloghal 2014.08.05. 21:42:52

én továbbra is kitartok a happy end-nél, mint a nézőre bízott opciónál. A nő az Életet képviseli a jelenetekben, (mint Éva a Tragédiában), és amikor elengedi Jacques-ot, nem lemondást érzékelek, hanem reménnyel teli elfogadást. Szilágyit azért is említettem, mert a legtöbb filmben ő volt Reno hangja. Az ilyen fajta szimbiózis túlmutat önmagán egy alakítás befogadása során.

Boltzmann 2014.08.05. 22:04:44

ez csak a halivúdi szeméten felnőtteknek nem 10/10

természetesen nem a debileknek készült, primitív, nyálas amcsi verziót kell megnézni, hanem a franciát/európait

bloghal 2014.08.05. 22:15:08

@Boltzmann: én az európai verziót láttam. Valamilyen dokufilmben bejátszották az amerikai tényleges happy end-et, ahol Jacques boldogan körözget a delfinnel a víz felszínén, hát rémes is volt valóban.

Nyílméregbéka 2014.08.05. 22:23:00

Hát igen, ha van film ami 10/10, az ez alkotás. Zseniális film, anno 89-ban mikor először láttam, húsz évesen egy kalóz VHS-en francia nyelven, amiből egy kukkot sem értettem, teljesen lenyűgözött, és rongyosra néztem a kazettát....

Jó kis írás egy nagyon jó filmről. A zenéjét azonban tényleg jobban is kiemelhetted volna, mert egészen varázslatos, de így is jár az újabb piros pont! :D

bloghal 2014.08.05. 22:29:55

@Nyílméregbéka: a francia tinédzserek egy műsorban kábítószernek nevezték a filmet. Vajon, ma ?

Nyílméregbéka 2014.08.05. 22:46:23

@bloghal: A mai tinédzserek végig sem néznék. Egy óriásrobot sem verekszik viziszörnyekkel benne, és Jacque sem képregényhős aki Atlantiszról jött és beszél a delfinekkel... :D

Boltzmann 2014.08.05. 22:53:27

100as zsepi nem kell. Nekem talán egy, ha amúgy is olyan hangulatban talál meg a film.

Az igazán megrázó jelent valójában az, amikor Jacques előveszi a delfin fényképét, hogy neki ő a családja.

Ha nem nyilvánvaló (mert a halivúdi szájbacsócsáláshoz van szokva kedves közönség), hogy miért, segítek:

1. éppen azért, mert nem valami nyilvánvalóan tragikusról (Enzo halála) van szó
2. mert itt válik teljesen nyílttá egy pillanatra Jacques valódi, belső világa

roqfort 2014.08.06. 09:07:18

Ez a film nekem is életem egyik nagy élménye. Nem hiszem h igazán értettem még, olyan korban láttam, mégis teljesen elvarázsolt. Mély nyomott hagyott bennem, sokáig álmodtam róla, és már el is felejtettem a történetet amikor egyszer megláttam a címét valahol. Azonnal újra éltem az egészet:-). Még egy ilyen filmélményem volt, Pink Floyd: A fal.

Leonce 2014.08.10. 12:11:13

Nálam a No2, a valaha létező legjobb filmek rangsorában.

Leonce 2014.08.10. 12:18:15

Nem is tudom hogyan jutott épp most eszedbe a film Filmbaráth, de köszi, hogy elővetted. Csak sajnálni tudom azokat, akik lemaradnak róla.
És ami a legjobban tetszik az írásodból:

"Alapvetően az elvágyódásról szól a film, de nem az emberi társadalom rútságát mutatja be, hanem azt, hogy van egy másik világ, amely tisztább, szebb mint az, amelyben élünk, ezért hiába az evilági sikerek, szerelmek, mégis ott lel békére a két főszereplő..."

Hát igen.

FilmBaráth 2014.08.10. 13:32:46

@Leonce: Elárulod, hogy mi a No1?:_9
Örülök, hogy tetszett a kritika:-)

Leonce 2014.08.10. 14:41:26

@FilmBaráth: Az én No1-m: 2001 -Űrodüsszeia

:) Erről írtál már valamit? (Én nem találtam meg.)

FilmBaráth 2014.08.10. 15:10:25

@Leonce: Még nem, de előbb-utóbb fogok:-)

Dr_utcai_arcos 2014.08.11. 00:00:06

@FilmBaráth: Huhú...amit arra majd tőlem kapni fogsz :P :P. (Borzalmas az a film, többször gondoltam rá alatta, hogy kimegyek az utcára és random elkezdek embereket ölni...A bevezető rész a monolit megjelenéséig tökéletes!!! A filmes történelem egyik legzseniálisabb kezdése. De amikor az az egy órás futó fényfolyam megy a vásznon, ááááááááááá. A második rész OK.( Roy Scheider egy Isten.)Végignéztem, mert úgy voltam vele, addig nem mondhatok róla semmit amíg nem végzek vele, -talán vagy 5x futottam neki-, de elég volt egyszer. Bőven elég.

convar · http://docs.google.com/document/d/1C9jtT9NLDNv_80m_U9Pv5X_LwJb3bFUqhOMhafMalGg/ 2020.04.22. 07:39:09

"Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy meghódítottuk a világűrt,..."

Már bocs, de ekkora orbitális hülyeséggel indítani.......... (de amúgy tényleg peace)
süti beállítások módosítása