Enyhén spoileres!
Az ifjúsági romantikus vígjátékok, drámák és dramedy-k szinte soha nem voltak ennyire gyakoriak. Úgy is mondhatnám, hogy ezek a filmek most élik virágkorukat. Ugyan minőségében sokkal több hitvány mű lát napvilágot ezen szubzsánerek keretei közt, de nem szenvedünk hiányt a jó, hovatovább kiváló darabokból sem. Kétségtelenül azok a legjobbak, amikbe szerzőiknek sikerül egy darabot belecsempészni magukból, világnézetükből, stílusokból. A legjobb példa erre talán a tavalyi év nagy favoritja, a Call Me by Your Name vagy az izlandi Hjartasteinn. Greg Berlanti korábbi két pocsék filmje után talpra állt, hogy tovább bővítse a coming of age dramedy-k színes palettáját.
A történet középpontjában Simon, egy átlagos középiskolás tanuló áll, aki ugyanolyan, mint kortársai. Iskolába jár, szerető családja van, hétvégén pedig a barátaival múlatja az időt, buliznak, vidámparkba járnak, kirándulnak. Azonban van egy nagy titka, amit szerettei előtt is titkol, mégpedig azt, hogy homoszexuális. Azonban mikor az iskola közösségi oldalán egy névtelen felhasználó bevallja, hogy meleg, Simon elkezd vele levelezni, és ez fenekestül fordítja fel jól megszokott kis világát.
Az alaphelyzet tehát szinte semmivel nem tűnik másnak korunk drámába ágyazott vígjátékaitól, vagy független filmjeitől. Sőt, az első 20 perc tulajdonképpen teljesen klisés indie filmet ígér. Ugyanazok az eszközök, a narratív elemek. Teljesen hétköznapi módon adja át a műfaj már jól megszokott paneleit, azonban Berlanti többre vágyott annál, minthogy egy átlagos filmet készítsen. Éppen időben tud egyet váltani, hogy ne egy előre megrágott tucatterméket kapjunk (érdekes, hogy 2018-ra már ott tartunk, hogy több feelgood indie filmet kapunk, mint hollywoodi giccset), hanem egy minden elemében működő hol vicces, hol tragikus alkotást.
Ugyanis a Kszi, Simon a középső 1 órában és 10 percben működik igazán. A könnyed hangvételt, a laza elmesélési módot könnycsatornáinkat megdolgozó melodrámává kerekíti. Simon kálváriája se nem a másságtól való büszkeségtől, se nem a társadalmi kirekesztettségből fakad, hanem az ezeket megelőző és a vele élő szorongásból, valamint a félelemből, ami egészen a titok felfedéséig elképesztően szuperál. A produkció csúcspontja pedig egyértelműen a pillanat, mikor bevallja családjának másságát. Simon (Nick Robinson őszinte, hol energikus, hol visszafogott játéka meglepően erős) karakteréből fakadó szexuális és érzelmi frusztráció a mozgatórugója egész drámájának, ami elkeseredett megfelelési kényszerré eszkalálódik, ráadásul nemi beállítottsága sok más mellékkarakter gyötrelmét is okozza. Mindemellett kiválóan felépített jellem-, illetve helyzetkomikummal operál, ami javarészt a nagyszerű comic relief karaktereknek köszönhető. Ezek jóval őszintébben és életszagúabbak, mint bármelyik nagyköltségvetésű produktum az elmúlt évekből. Utoljára talán a 22 Jump Streeten nevettem ennyit. 
A nyögvenyelős kezdés és a rettentően fájdalmas közép után érkezik el a Kszi, Simon egyetlen, de nagy problémája. Miután Simonról kiderül szexuális beállítottsága, az iskolában, a közösségi felületen egyöntetű üdvrivalgás fogadja, ami az iskolai és médiában jelenlévő zaklatók miatt egyfelől érthető lenne, de mind a szkript, mind a rendezés elképesztő túlzásba esik ezen a téren, és egy giccses pride szerű végben teljesedik ki Simon története, holott egyértelműen egy jóval intimebb kép kellett volna, hogy társuljon az addigi már-már lenyűgözően drámai filmhez. Ugyanakkor Jennifer Garner nagymonológja majdnem annyira hatásos, mint Michael Stuhlbargé a Call Me by Your Name végén, még ha maga a színésznő pocsék is.
Summa summarum akár az év legjobbjai között is emlegethetnénk a későbbiekben a Kszi, Simont, hiszen nagyon fájdalmas és szomorú lehetett volna az összkép, ha a vége nem fordul át egy Nicholas Sparks-ot idéző, giccses végjátékba. De mindenkit arra bátorítok, hogy tegyen vele egy próbát, mert ha mást nem, azt nagyszerűen prezentálja, milyen folyamatok játszódhatnak le egy fiatal férfiban, aki a benne egyre növekvő félelem miatt még barátai életét is képes összekuszálni.
8/10
u.i.: Ezt a magyar címet nem tudom mire vélni.
A Kszi, Simon a magyar mozikban június 21-től látható.
A Kszi, Simon adatlapja a Magyar Filmadatbázis (MAFAB) oldalán.
