Könyvkritika: Elena Ferrante: Az új név története (2017)
2018. április 16. írta: tonks

Könyvkritika: Elena Ferrante: Az új név története (2017)

Bár még két kötet hátra van, klasszikust avathatunk éppen.

befunky_collage_9.jpg

A könyvsorozat első részét anno nagyon szerettem így nem volt kérdés, hogy folytatni szeretném a történetet. Meg kellett azonban küzdenem Elena Ferrante regényével, de utólag nézve teljesen megérte kitartani Az új név története mellett.

Már az első rész, a Briliáns barátnőm kritikájában kitértem a "Ferrante fever" jelenségre és most is csak azt tudom mondani, hogy nem véletlenül emlegetik ennyit ezt a kifejezést. Nehéz megfogalmazni, mi a könyvek titka, miért érzek én is késztetést, hogy boldog-boldogtalannak csak ajánlgassam és miért produkálok elvonási tüneteket most, hogy várnom kell a folytatásra. Pedig rég küzdöttem ennyit egy könyvvel. Ennek egyik fő oka az volt, hogy bizony sokat felejtettem az első rész óta. Újra bele kellett rázódnom a nápolyi telep jellegzetes világába, a szereplőket újra helyre kellett tennem a fejemben, hogy ki, kivel milyen kapcsolatban is. És szereplőknek nem vagyunk híján. A belefektetett energia azonban meghozta a gyümölcsét, nem sokkal később már teljesen magával ragadott a könyv. Ahhoz képest, mennyire nehezen jutottam túl a regény elején, az utolsó 270 oldalt szinte egy ültömben olvastam ki egy napfényes vasárnap délután. És micsoda élmény volt!

A könyv elején ott vesszük fel a történet fonalát, ahol a Briliáns barátnőm végén letettük: egy esküvő utáni lakodalmon. Az akkor függővéggel végződött (nem is esett túlságosan jól), amit szinte rögtön fel is old az írónő, mégis marad az olvasóban valami baljós érzés: valami menthetetlenül tönkrement, kisiklott. Lina immáron férjezett asszony, a nyomorból kitörve hirtelen a gazdag szatócs feleség lett. Stefano igazi üzletember, több mindenben is kipróbálja magát és a sikerét Lina feleségül vétele koronázza meg, akit bizonyos értelemben elhappolt a telep legveszélyesebb családjának fia, Marcello Solara elől. A frigynek csodájára jár az egész telep, irigykedők is akadnak bőven. Linával szemben a könyv elbeszélője, Elena megmarad az iskolás bakfis szerepkörben. Az élet most először ijesztően messzire sodorja őket egymástól, a két 16 éves lányt, akiket más-más módon, de gúzsba köt a telepi zárt világ.  A könyv fejezetei több évet is felölelnek, körülbelül 4-5 évet. (Azaz a kamaszkort, belekezdve a fiatal felnőttkorba.) A regény elején még az '50-es évek végén járunk, a végére viszont már a '60-as évek elejére érünk, aminek érezhetően már más a hangulata. Ahogy a lányok felnőnek, úgy az írónő is elhagyja az ártatlanabb megfogalmazást, stílust. Az idő nem halad végig lineárisan, egyszer egy pár hetes tengerparti nyaralás szinte minden mozzanatát megismerjük a lapokon, máskor viszont szinte rohan minden, hetek, hónapok vannak elintézve egy-egy sorban, bekezdésben. Ez sokszor az írói tehetség hibája lehet, de az időugrások és megtorpanások közepette a történet dinamikája itt mégsem sérül és ezért sem tudtam már a végén letenni a könyvet. Egyszerűen szörnyen érdekelt, mi fog történni, nem bevonódni a történetbe szinte lehetetlen és az írónő meg is ad mindent, amire az olvasó csak vágyhat.  Bár Elena marad végig az elbeszélő, sokszor mások által elmondottakkal tölti ki a hézagokat.

Végig Elena maradt a kedvencem a könyv során, egyszerűen túl könnyű azonosulni a gátlásos kamaszlánnyal, aki igyekszik jól tanulni, szeretne boldog lenni és mégis úgy érzi, hogy mások árnyékában kénytelen élni. És nem is fog máshol élni soha. Nagyon tetszett, hogy végül nem maradt ki az egyetem az életéből, és a nyaralások után végre kiléphetett a telepről világot látni. Kicsit sajnáltam is, hogy mivel a történet szempontjából nem volt olyan fontos, ezért csak pár oldalban lett összefoglalva, mi és hogyan változott ezalatt az idő alatt a lányban.

Ezzel szemben Lina szálát nehezen viseltem sokszor, nem is volt könnyű olvasni, Ferrante több kemény témához is nyúlt általa. Házassági szerepek, családon belüli erőszak, a nők helyzete kőkemény kritikával vonul fel az oldalakon. Sajnáljuk-e Linát? Igen. Haragszunk-e Linára? Igen. Bár Lina végig férjezett asszony státuszban van feltüntetve, mégiscsak 16-18 éves. Még nem felnőtt, hiába várják el ezt tőle, hiába várja ezt el ő maga is. Végig értheti az olvasó, miért nem illenek össze Stefanoval, azt viszont már kevésbé, hogy próbál mégis boldogulni. Ami vele kapcsolatban a kedvenc fordulatom volt, az a könyv vége, ahol egyelőre búcsút vettünk tőle, ill. az a pár fejezet, ahol Elena kicsit jobban a fejébe lát.

A női sorsok bemutatása mellett egyébként ritkaságszámba megy, hogy megjelenhessen a másik oldal is, a férfi sorsok, de Ferrante szerencsére a ritka kivételek közé tartozik. Mivel Lináék lassan felnőttek és egyre több kapcsolatuk lesz férfiakkal, így ő róluk is sokszor elgondolkodhattam olvasás közben. Férfi szerepkörök, a telepen belüli kényes hierarchia, maffia, katonaság és következményei, családfenntartás, stb... Főleg Elena szálán több értelmiségi fiú is felbukkan, akik egyszerre hasonlítanak és lehetetlenül különböznek a telepi fiúktól. A legfontosabb szereplő a könyv során Nino Sarratore, Elena gyerekkori szerelme, akit nem igazán sikerült megkedvelnem, nála néha még a sokszor erőszakos Stefano is szimpatikusabb volt. 

Végezetül az utolsó kedvencem a könyvben maga a cím volt, amin csak a befejezés után kezdtem igazán gondolkodni. Újfent nehéz eldönteni, hogy melyik lányra vonatkozhat. Leginkább Linára, de bizonyos értelemben Elenára is vonatkozik a szememben.

A vége természetesen most is függővég, hiába, Elena Ferranteban lehet némi szadizmus, hogy pont ott fejezte be a könyvét, ahol, de hát ez is csak szítja a "Ferrante fevert". A folytatás idén novemberben várható, csak győzzem kivárni. Mindenkinek ajánlom ezt az olasz családregényt, ami a kortárs irodalom szépirodalmi vonulatából érkezett hozzánk, de mennyire jól tette! Bár még két kötet hátra van, úgy érzem, klasszikust avathatunk éppen. És nem csak én gondolhatom így, tévés berkekben is felfigyeltek a könyvsorozatra, az HBO készít belőle sorozatot éppen. 

9/10

A könyvet a Park Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7113821380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása