Új sorozat esetében ritkán látható olyan marketingkampány, mint ahogyan az a Terror esetében megfigyelhető – a vidéki városokat is szinte teljesen tele plakátozták a sorozat posztereivel, valamint a történet alapjául szolgáló, Dan Simmons által írt azonos című könyv is a tévés debütálással összhangban került a boltok polcaira. Ezek után nem csoda, hogy az egyszeri néző kifejezetten várta a két jégbe fagyott hajó és annak legénységének tragédiáját, a Terror pedig első látásra pontosan olyan alkotásnak tűnik, amit érdemes lesz követni.
Az AMC fejesei nem bízták a véletlenre a nézők megragadását: a sorozat rögtön dupla felvonással indított, ami a második részt is lepörgetve nem csak jó marketingnek, de összességében szükségesnek is mondható. A nyitó rész, azaz gyakorlatilag a pilot epizód ugyanis akkor üt igazán, ha az ott feldobott labdákat rövid időn belül sikerül lecsapni, valamint, ha megalapozzák benne a hosszabbra nyúló szálakat is. A Terror esetében, ha lehet, ez még inkább fontos húzás, mert rengeteg szereplőt mozgat a történet, egy epizódban lehetetlen lett volna őket összekapni.
A nyitó felvonás azonban ennek ellenére tisztesen próbálkozik a fent említett két igény kielégítésével, a kezdő képsorok például kapásból a történet legelején előre jelzik a szereplőink vélhető sorsát és kapcsolatát a misztikummal. A sztori legfontosabb része egyébként is az, hogy a titokzatos „tudatlanságunkra épít”, tehát vegyítenie kell a valós történelmi tényeket (az Erebus és a Terror jégbefagyása és a legénység szőrén-szálán való eltűnése) és azokat az elemeket, amiket magunk már nem ismerhetünk. Lévén nem maradt hírmondó, aki elmesélhetné.
A sorozat első része tehát tökéletesen építi fel a hangulatot ahhoz, hogy érezzük, itt valami nagyon csúnya dolog van készülőben. A szereplők bemutatását csak az alapvető szinteken kísérli meg, viszont szerencséje van, mert ez is működik: Jared Harris, Ciarán Hinds és Tobias Menzies kapcsolat-háromszöge bár csak alapvető motívumokban mutatkozik meg, a néző ezek láttán is biztos lehet a hármas közötti konfliktusokban.
A nyitány ezen felül a technikai paramétereit is előszeretettel villogtatja, a Magyarországon forgott képsorok profinak és gyönyörűen hatnak, a látvány kellően naturális, a főszereplők kosztümjei, meg úgy általában a díszletek pedig egytől-egyig azt sugallják, hogy nagy hozzáértéssel és erőforrás-ráfordítással készítették őket. Ezen felül a történet is a kellő medrében halad az első bő háromnegyedóra során, a készítők láthatóan elég erős alapokat igyekeztek építeni a későbbi részek számára, még akkor is, ha nem eresztették kifejezetten bő lére a mondanivalójukat.
Azonban ezt a viszonylagos „fukarságot” a második epizód kellő lendülettel pótolja, valamint egyúttal szép húzásokkal kezdi konkretizálni a szereplők közötti konfliktusok alapjait, továbbá attól sem retten vissza, ha a történetbe mikrodrámákat kell csempésznie, ezek leginkább a nagyszerű színészi játékoknak köszönhető. A castingra egyébként sem lehet egy rossz szavunk sem, a gárdát érdekes és erős karizmával rendelkező színészekből verbuválták, a profi díszleteken felül rajtuk múlik igazán a történet hitelessége.
A könyv ismerete nélkül számomra leginkább az lesz érdekes, hogy merre halad a megkezdett úton belül a történet – a megadott irányvonalak meglehetősen a horror, valamint a thriller dominanciájára mutatnak, azonban vélhetően a drámai fennhangokon sem fognak spórolni a készítők, azaz rövidebben szólva egy érzelmileg is meghatározó horrorsztori várhat a nézőkre. A két részt leginkább egyben volt tanácsos megnézni, véleményem szerint ez a 90 perc tökéletes nyitánya volt egy ilyen grandiózus projektnek. Várjuk a maradék 8 felvonást.
