A The Babadook című ausztrál horrorfilm simán beilleszthető lenne az Annabelle kapcsán tárgyalt, mostanság divatos "csajhorror" vonulatba, hiszen van benne egy démon (jó, nem kifejezetten démon, de nevezzük annak), amely egy (csonka) családot fenyeget, és megjelenik benne a gyermekét féltő anya figurája, mint az a női princípium, ami összecsap a gonosszal. Azonban hatalmas hibát követnénk el, ha ezt a filmet könnyelműen a James Wan-féle divathorrorok közé sorolnánk. Ez a mozi csak alaphelyzetében emlékeztet az említett filmekre, egyebekben sokkal (SOKKAL!) több, jobb, és érdekesebb azoknál.
A történet első pillantásra valóban nem tűnik különösebben nagy megfejtésnek. Amelia egyedül kénytelen nevelni problémás gyermekét, Samuelt, mivel a férje évekkel ezelőtt elhunyt egy autóbalesetben. A kisfiú folyton rossz fát tesz a tűzre, egyre-másra bajba keveri magát és az édesanyját is. Ha ez nem lenne elég, éjszakánként betegesen retteg a szobája sötét zugaiban lakó mumustól, és emiatt általában csak úgy tud elaludni, ha az anyja mesét olvas neki. Az egyik ilyen meseolvasáshoz készülődve Amelia egy Mr. Babadook című kötetre bukkan a könyvespolcon. A nyugtalanító könyvecske felolvasása után kifejezetten furcsa dolgok kezdenek történni a házban. Lehet, hogy valami természetfölötti erő leselkedik Ameliára és a gyermekére?
A sztori csak az első félórában tűnik átlagosnak. Ahogy halad előre a történet, a néző egyre jobban elbizonytalanodik. A jól ismert és megszokott horrorpanelek egymás után látszanak kicsorbulni. Az eddig főként színésznőként tevékenykedő Jennifer Kent forgatókönyvíró-rendező mesteri módon játszik a nézővel. A gyakorlatilag három főbb alakkal dolgozó film egyik karaktere sem hagyja nyugodni a mű befogadójának fantáziáját. Amelia védi a gyermekét. Biztos? Nem lehet, hogy pont Amelia saját gyermeke iránt érzett elfojtott dühe az a bizonyos Mr. Babadook? Samuel fél a rémtől. De vajon a mumus nem csak az ő képzeletében létezik? Lehet, hogy Samuel olyan téveszmékkel küzd, amelyek még egy ilyen aprócska fiút is halálossá tehetnek? És vajon Mr. Babadook, ha létezik, micsoda? Démon? Szellem? Ha csak a képzelet szüleménye, kinek a képzeletéé?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel tartja fenn a film végig a figyelmet. Ritka manapság az ilyen horror, ami ennyire képes gondolkodásra sarkallni a nézőjét, és ami ennyire tudatosan használja ki a befogadó kíváncsiságát. A remek forgatókönyvet, és a kiválóan megírt karaktereket nagyon jó színészek segítik hozzá a maradandó élmény eléréséhez. Az anyát alakító Essie Davis hihetetlenül széles skálán játszik, de meglepő módon a gyermekszínész Noah Wiseman is ügyesen oldja meg a rá osztott - egyáltalán nem egyszerű - szerepet.
Ez a film nem igazán operál jump scare jelenetekkel, és gore szempontjából sem túl erős, mégis iszonyatosan félelmetes. Hogy miért? A The Babadook azon a módon félelmetes, ahogy a "régi nagy" horrorok voltak azok. A sötétségből előmászó árnyékok, a sejtetés, a furcsa zajok, a tökéletes aláfestésül szolgáló zene, a valóban félthető szereplők, magyarul a "klasszikus" horrorisztikus hangulat teszi félelmetessé. Jennifer Kent elképesztő érzékkel formálja meg a film látványvilágát, vizualitása egyszerre hagyománytisztelő és újszerű. Szereplői olyan emberiek, hogy lehetetlen velük nem együtt érezni: Amelia korántsem tökéletes anyafigura, Samuel meg egy kifejezetten engedetlen gyerek, mégis mindketten azonnal megszerzik a néző szimpátiáját. Pont ezen alapul az, hogy egyiküket sem kívánjuk elveszíteni. Azt meg különösen el szeretnénk kerülni, hogy az egyikük gyilkossá váljon...
Mindezen összetevők mellett a film legnagyobb érdeme mégis az, hogy igazi mondanivalója, határozott lélektani értelmezési rétege is van. Katarktikus erejű fináléja kilép a hagyományos horrorfilmes keretek közül, és nyilvánvalóvá teszi azt, hogy Mr. Babadook nem csupán egy rém, de valaminek a szimbóluma is. A film elgondolkodtatóan és rettenetesen találóan szól az emberi lélek legsötétebb kamráiban elrejtett dolgokról.
A Babadook mindezek tetejébe gyakorlatilag fillérekből készült (a Wikipedia alapján 2,5 millió dollárból), melynek egy része (30 000 dollár) egy Kickstarter-kampányból jött össze. Igaz tehát az a meglátás, hogy egy igazán jó horrorfilmhez nem kell sok pénz, csak néhány kiemelkedően kreatív és tehetséges elme. Honfitársaim, a feladat adott, mikor csinálunk már egy ilyen kiváló horrorfilmet?! Vagy legalább valamilyet...
9,5/10
(Az írás eredetileg 2014. november 6-án jelent meg)