Az év első sorozatos dobásaként jött nemrég a Britannia, és a szokásos tévés móditól eltérően rögtön a teljes évadot elérhetővé tette az angol Sky csatorna, amit itthon az HBO GO tett elérhetővé. Én rendesen felpattantam a hype vonatra a beharangozó promók alapján, hiszen az ókor, a római hódítás és a misztikum érdekes ötvözetének tűnt a sorozat. És ugyan hamar ledaráltam a 9 részes évadot, egyáltalán nem tudtam hátast dobni tőle.

A történet kiindulópontja annyi, hogy Julius Caesar sikertelen próbálkozásai után majd' 100 évvel, i.sz. 43-ban a Római Birodalom légiói visszatérnek Gallia partjaira, hogy a vízen átkelve meghódítsák Britanniát. A vad és titokzatos szigetről mindenféle mende-monda kering a Birodalom népei között, a légiók tagjai is babonásan félnek, de keményen fogja őket Aulus Plautius hadvezér, aki rendíthetetlenül menetel a célja felé. Britannia mit sem tud az érkező veszedelemről, főleg, hogy belviszályok osztják meg a népet: a Regni és a Cantii törzs pont a legrosszabbkor csap újra össze, amivel talán mindannyiuk jövőjét megpecsételték.Az ígéretes történet ellenére a Britannia nem tudott igazán kiugró lenni, pedig egy szépen kitaposott út állt előtte. A Római Birodalom nem új keletű téma a sorozatok között, az HBO-s Róma ugyan már 10 éves, mégis a mai napig emlegetjük, a sajátos stílusú Starz-os Spartacust szintén. Ez utóbbi mindig is az egyik legjobb sorozatélményem marad. Ha pedig tágabb szemszögből nézem a történelmi sorozatokat, napjainkban a Vikings tarol a leginkább, amely épp most fejezte be az 5. évadját és szó sincs kaszáról. A Britannia az említett sorozatokkal szembe állítva abban hibázott, hogy szinte végig csak kereste az arányait, nem tudott kiemelkedő lenni sem karakterek, sem történet szintjén. Nem is csodálom, hogy kipróbálták vele a Netflix és a többi stream szolgáltató módszerét, és egyben kikerült az összes epizód, mert hetiben leadva talán nekem se lett volna türelmem hozzá.

Az évad elején főleg a római légiókra koncentráltak, akik rettegésüket rögtön mészárlással vezetik le, és megvetik a lábukat a druidák lakta vidéken, akik nem hagyják ezt szó nélkül. Aulus Plautius viszont nem szívbajos, rendíthetetlenül törtet előre, csak épp nem értjük, hogy miért. Ennyire jó volt a cafeteria a Római Birodalomban? Vagy politikailag akart előrébb lépni? Egyáltalán, mit hagyott otthon? Egyedül az oszd meg és uralkodj elvet alkalmazza jól. Vele szemben a kelták már jobb karakterizációt kapnak. A két törzs közötti viszálykodás elég klasszikus ugyan, de ígéretesek a szemben álló felek. A kemény Regni uralkodó, Antedia királynő benne jár ugyan a korban, de ő volt az egyik kedvencem, még úgy is, hogy erősen emlékeztet a Trónok harca Olenna Tyrelljére, a Töviskirálynőre, csak épp pazar hajkoronával és mocskos szájjal. A Regni törzsből szinte csak őt ismerjük meg részletesebben, a Cantii törzset vezető családtagok között viszont több fontosabb szereplő is akad: a mélyen vallásos király, aki mindenben a druidák szavát követi, bármit is kérjenek tőle az istenek és gyermekei. Fia, Phelan a békét tartja szem előtt, ami miatt még a felesége is gyengének tartja (aki mellesleg egy az egyben szörnyű karakter) és lánya, Kerra, egy igazi harcos amazon, aki egyszerre akar függetlenséget kivívni magának és a népét védeni, ami lehetetlen feladatnak tűnik. Kerra az, aki a legkevésbé szimpatizál a druidákkal és vezetőjükkel, Verannal, mert miatta vesztette el édesanyját fiatalkorában. A végére hagytam a két legizgalmasabb szereplőt: Cait-et, a fiatal lányt, aki első kézből szerez tapasztalatokat a rómaiak brutalitásáról és szorult helyzetéből Divis menti ki. A sorsuk valamiért összefonódik, eleinte ők sem tudják miért. Divis egy igazi, belevaló karakter, egy zakkant druida, akit száműztek az övéi közül és küldetésének tekinti, hogy legyőzzék a rómaiakat. És ehhez minden képessége meg van.

A sok szereplő miatt érthető, hogy a különféle helyszínek folyamatosan váltogatják egymást (átlagban négy per epizód) és az volt legfájóbb, hogy ezt ritkán tudták összerántani. Egységes ívről meg ne is beszéljünk. A történet szerteágazó, sokszor a semmibe fut és logikai bakik is akadnak (például valakinek a családtagját foglyul ejtik a szeme láttára, mégsem tesz semmit a kiszabadításáért, sőt, meg sem említik később, mint megoldandó problémát, több szereplő is egyazon elhagyatott faluban köt ki ugyanakkor, de nem kerülnek interakcióba, stb.). Az évad közepe volt a legjobb, de sajnos a finálé is vegyes érzéseket hagyott bennem: egyrészt remek volt, másrészt teljesen WTF. Egyedül Cait és Divis szála az, aminek van eleje és vége, és ami miatt valószínűleg folytatni fogom a sorozatot (ha lesz 2. évad). Cait ugyan rengeteget bőg az évad elején, de azután nagyon megszerettem, jó volt látni az összecsiszolódásukat Divissel (mester és tanítvány szál) és bőven tartogattak izgalmakat. Nem is értem, hogy az írók hogyan tudtak egyszerre ilyen jól és ilyen rosszul részeket megírni.Ami végig nagyon jól működött, az a druidák és az egész ősi hitvilág bemutatása. Sokszor elejtett információkból következtethetünk, hogy mit miért tesznek, sok mindent elmesélnek nekünk a szereplők és még többet megmutatnak. Korábban nem hittem volna, hogy a Vikingsben bemutatott emberáldozatot felül lehet múlni, de itt is egy nagyon realisztikus jelenetsort tettek remekül össze. A druidák elsőre egy hippibandának tűnhetnek, de a külsőségek mögötti lapuló hitet ennél részletesebben és jobban meg sem lehetett volna ragadni. Legjobban a jóslatok kezelése tetszett.

Kitérnék még a castingra is, mert vannak ismertebb és ismeretlen nevek is. David Morrissey-t csak a The Walking Dead Kormányzójaként ismertem, és itt is hasonló karaktert hoz a római hadvezérként. Mackenzie Crook brutál jól lett elmaszkírozva és természetesen remekül alakította a titokzatos Verant. Nikolaj Lie Kaas-ról eddig nem hallottam, de egy percre sem esik ki a fura Divis karakteréből, mozgás, mimika, beszéd, minden nagyon egyben van nála. A legnagyobb meglepetést Eleanor Worthington-Cox okozta, aki mindössze 17 éves, de végig öröm volt nézni a játékát. A legnagyobb csalódás viszont egyértelműen Kelly Reilly, aki egyazon faarccal lobogtatja a gyönyörű vörös haját minden részben. Eddig csak mellékszerepekben láttam, ahol nagyon jó volt, de ezzel a főszereppel egyáltalán nem boldogult.

Ami még biztos, hogy rengeteg  volt a pénz, amit belepumpálhattak a készítésbe: a fényképezés gyönyörű és sokszor meglepő snitteket is bevállaltak, a helyszínek is szuperek (az erdők szinte élnek a képernyőn át, a nyirkos hely nyirkosnak tűnik, a római tábor hatalmas és nyüzsög, stb.), a kosztümökön az utolsó hajtásig minden a helyén. A CGI tévéhez képest is remek, abszolút megüti a Trónok Harca szintjét. Zeneileg viszont semmi extra - ami nagy kár, annyi jó score született az utóbbi években, nagy kihagyott ziccer - a főcímnél voltak a legváratlanabbak. Ami amúgy egész jó, erősíti a hippi druida életérzést, egyszer sem tekertem át dara közben.

Összegzésül: Angliában nem tudom elképzelni, hogy ne lenne sikeres a témaválasztás miatt, de összességében csalódás. A történelmi sorozatok kedvelőinek mindenképp ajánlom a kor és a druidák miatt, de aki remekül megírt drámát és izgalmakat vár, annak van más sorozat is. A 2. évadra egyébként könnyen lehet, hogy változni fog a helyzet, mert ennek a 9 epizódnak erős bevezető szaga volt végig, a finálé pedig sok tekintetben megváltoztatta a status quo-t, így kaszálni nem fogom, de remélhetőleg ennél sokkal jobb sorozatokat fog szállítani 2018.

6/10