Franciás könnyedséggel papírra vetetett love story, amelyben sokkal több az izgalmas fordulat, mint a romantika. Nem volt még szerencsém Guillaume Musso-könyvhöz, ezért a cím és a fülszöveg alapján egy átlagos romantikus regényre számítottam, ehhez képest egy kimondottan érdekes és csavaros sztorit kaptam, amelyben az író mesterien játszott az időhurokkal, két ember sorsa fonódik össze egy laptopon keresztül (ja, kérem, ez a XXI-dik század, hát hol találkoznának a főszereplők, ha nem a világhálón?), picit nehezen indulnak be az események, de aztán olyan űrsebességre kapcsolnak, hogy le sem mertem venni a szemem a sorokról egészen az utolsó oldalig, nehogy lemaradjak valamiről. Tökéletes kikapcsolódást tud nyújtani ez a minőségi lektűr, amely nem hagy ugyan bennünk mély nyomokat, viszont egyrészt teljesen ki tud kapcsolni a külvilágból, másrészt pedig nagyon lehet szurkolni a főszereplőknek, hogy összejöjjenek végre a nem éppen hétköznapi körülmények ellenére. Annyira magával ragadóan írta meg a szerző a történetet (és mennyi munka lehet ebben a látszólagos könnyedségben, amely mögött valódi professzionalizmus húzódik meg, emberünk a saját műfaját nagyon magas szinten műveli), hogy egy idő után már természetesnek vesszük, hogy a fiú és a lány egy éves eltéréssel élik az életüket, amely egyre jobban összegubancolódik. Kellett bele ez a kis csavar, hogy mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést a szerző, és még a végére is tartogosson egy utolsó hatásos fordulatot. Úgy kerek egész a történet, hogy kezdetben a főszereplőkkel együtt döbbenünk le a hihetetlen időeltérésen, és a mágikus laptopon, amelyen keresztül tartani tudják egymással a kapcsolatot (nincs rá logikus magyarázat, ez van és kész, és hiába tudod, hogy ilyen a valóságban nincs, mégsem hiteltelen a sztori, tényleg le a kalappal Musso szakmai tudása előtt). Kellemes meglepetés ez a könyv, megvan benne az a bizonyos plusz, amiért nem tudja letenni az olvasó.

Matthew egy autóbalesetben elveszíti a feleségét, egyedül marad négyéves kislányával, és csak árnyéka önmagának, aztán egy nap megvesz egy laptopot, amelyen talál egy rakás fényképet, és ír egy emailt a régi tulajdonosnak, hogy igényt tart-e rájuk vagy törölje őket. Emma válaszol, és viharos sebességgel rájönnek, hogy szimpatikusak egymásnak, így megbeszélnek egy randevút egy étterembe. Mind a ketten el is mennek, azonban mégsem találkoznak, és amikor elkezdik ennek az okát kutatni, ráébrednek arra, hogy párhuzamos idősíkban léteznek. Aztán mindketten nyomozni kezdenek, amelynek eredményeként egyre súlyosabb dolgok derülnek ki a férfi tökéletesnek hitt feleségéről...

Eléggé laposan indul a sztori, aztán amikor Matthew és Emma elkezdenek emailezni, hirtelen élettel telnek meg a sorok, és innentől kezdve egészen a végkifejletig visszafojtott lélegzettel próbáljuk követni a gyorsan zajló eseményeket, ugyanis a szimplának tűnő romantikus regény szinte átmenet nélkül válik rendkívül izgalmas nyomozássá, amelyben olyan bonyolultan keveredik össze a múlt, a jelen és a jövő, hogy csak pislogunk. Guillaume Musso népszerű szerző, amelyet a könyv elolvasása után nem csodálok, mert rendkívül gördülékenyen ír, folyamatosan meg tudja lepni az olvasóját, miközben igazából egyáltalán nem újítja meg a romantikus regény műfaját, viszont olyan jól keveri a jól bevált sablonokat, hogy egyetlen percre sem hagy bennünket unatkozni. Kár, hogy egy picit nehezen indulnak be az események, és a vége sem vágott igazán földhöz, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes választás ez a meglepően jó kis könyv.

Nagyon jól ki lettek találva a fő karakterek, Matthew egy igazi elvarázsolt filozófiaprofesszor, aki hosszú éveken keresztül nem veszi észre, hogy a felesége közel sem az, akinek látszik, Emma sikeres sommelier (gasztroszempontból sem utolsó élmény végigolvasni ezt a könyvet, nemcsak a  borok szerelmesei merülhetnek el a sorokban, hanem a francia kulinária kedvelői (pl. én) is), azonban komoly mentális problémákkal küzd, amelyekkel kőkeményen szembe kell néznie, hogy harcolni tudjon a férfiért, akibe természetesen beleszeret, és aki azt kéri tőle, hogy mentse meg a felesége életét. A két főszereplő mellett egyre komolyabb szerepet játszik a történetben egy kamasz hacker, Romuald, és a kezdetben makulátlannak látszó hitvesről, Kate-ről is egyre vadabb dolgok derülnek ki. Abszolút filmszerűen peregnek az események, ha valaki vászonra akarja vinni a könyvet (szerintem sanszos, mert tényleg nagyon jól meg van írva), nem kell sokat bajlódnia a forgatókönyvvel.

Annak ellenére, hogy egyáltalán nem bővelkedik romantikus pillanatokban a regény, mégis lenyűgözően jól bemutatja, milyen hosszú az út, amíg két ember eltalál egymáshoz. Szerintem éppen ezért nem olyan hihetetlen az időcsavarok sora, mert nem az a lényeg, miként figyelnek fel egymásra a felek, hanem az, hogyan kerülnek egymáshoz egyre közelebb, dacára annak, hogy mindketten tisztában vannak azzal, hogy milyen extrém helyzetben vannak, hiszen egy éves eltéréssel élik a jelenüket. Kezdetben Emma tűnik kevésbé határozottnak kettejük közül, aztán mégis ő lesz az, aki Romuald aktív segítségével megváltoztatja a múltat a jövőben, vagy valami ilyesmi. Mindketten komoly jellemfejlődésen mennek keresztül, ami szükséges ahhoz, hogy nyitni tudjanak egymás felé, és elkezdődjön kettejük közös története, mert mindketten tesznek azért, hogy így legyen. Vagyis ez egy hétköznapi love story, amelyet mindenki átélhet, ugyanakkor az idősíkok váltakozása mégis különlegessé teszi ezt a valójában nagyon szimpla történetet. Érdemes elolvasni.

8/10