Vajon milyen regényt tud írni egy divattervező? Meglepően jót. Elvből nem olvasok celebek által írt könyveket (minőségmániás vagyok, hidegen hagy, hogy percemberek milyen írásműveket dobnak piacra), és bár Náray Tamás azért nem ez a kategória, hiszen a saját műfajában elég sok mindent letett már az asztalra, nem érdekelt annyira a divat, hogy belevágjak a kedvéért egy több, mint 700 oldalas könyvbe. Aztán egy véletlen folytán (engem kért meg egy családtag, hogy a lányának karácsonyi ajándéknak szánt könyvet hozzam el a könyvesboltból) mégis úgy alakult, hogy belelapoztam, és egyszerűen nem tudtam letenni. Mert ez a minőségi lektűr annyira olvastatja magát, hogy viharsebesen elsüllyed a tér és az idő az olvasó körül, miközben teljes gőzzel szurkol Zarah-nak, hogy sok-sok év után egyesüljön végre a családja, amely tragikus okok miatt már nagyon régen széthullott. Érdekes műfaji elegy ez az alkotás, egyszerre izgalmas krimi, nagyívű családregény, és a szerző természetesen nem tagadta meg magát, gyönyörű ruhákban botladoznak végig a család különégesen szép nőtagjai a XX. századon, és művészettörténetből is kapunk egy kis továbbképzést. A felső tízezer köreibe vezet el bennünket a könyv, egy gazdag zsidó család történetét követhetjük végig az 1930-as évektől napjainkig, romantikára nem nagyon volt idő a történelem viharai között, titkok és a tragédiák övezik a matriarcha, Zarah sorsát, de mégsem beszélhetünk kőkemény drámáról, ahhoz túl könnyed lett a stílus, amely olyan gördülékenyen elegáns, hogy nem lehet felszínességel vádolni, miközben az igazi mélység hiányzik belőle. Nagyvilági családregény, amely egy kicsit szájbarágós, egy kicsit csacsogós, de mégis életszagú, kár, hogy a vége egy picit csillámpónis lett, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, ez a jó könyv, érdemes elolvasni!

Az idős Zarah elmeséli élete történetét egy egyelőre ismeretlen fiatal hölgynek, akiről a könyv végére derül csak ki, hogy milyen rokoni szálak fűzik hozzá. A kislányra gondtalan, fényűző élet várt volna, azonban a történelem közbeszólt, a családtagok élete egy koncentrációs táborban élt véget, Zarah és nővére egy véletlennek és a jószívű szakácsnőnek köszönhetően menekült meg a biztos haláltól. Olaszországban kezdtek új életet, eltitkolva a múltat, amellyel  azonban sok évtizeddel később szembe kell néznie a főszereplőnek...

Zarah egyáltalán nem egysíkú karakter, a család egyetlen túlélője, akit az iszonyú tragédiák, amelyekben gyerekkorában része volt, talán túlságosan is megedzettek, nála nem létezik szürke, csak fekete és fehér, azonban amikor az elvei miatt nincs ott a lánya mellett, amikor annak hatalmas szüksége lenne rá, és ezért nemcsak őt veszíti el, hanem az unokáit is, újra kell gondolnia az életét. Izraelbe költözik, és sok-sok év múlva egy nap meglátja a tévében azt a festményt, amely egykor a családjáé volt, azonban a nácik elvették tőlük. Nyomozni kezd, és  miközben egy régi családi emléket szeretne visszaszerezni, döbbenetes fordulatok után úgy alakul, hogy rátalál régen elveszettnek hitt unokáira is. Remekül váltogatja a szerző a műfajokat, amikor már kezdenénk belefáradni a családi ügyekbe, újra felbukkan egy nyomozati szál, amely új lendületet tud adni a történetnek, mielőtt belefulladnánk a ruhaügyekbe, jön egy újabb tragédia, amely szétzúzza a szívünket. Inkább stílusbravúr ez a regény, mint virtuóz írói teljesítmény, de őszintén szólva én nem néztem ki Náray Tamásból, hogy ilyen remek könyvet tud kiadni a kezéből.

Nem egy habos-babos lányregény, inkább egy ekletktikus családtörténet, amelynek azonban nagyon jót tesz a műfajok megfelelő arányban adagolt váltakozása, hiszen a sztoriban nem lenne annyi erő, hogy fenntartsa az olvasó érdeklődését több, mint 700 oldalon át, kellett hozzá az a bizonyos plusz a divattal és a művészettörténettel, valamint a nyomozással, és az izraeli titkosszolgálattal. Mégsem tűnik toldozott-foldozott konfekciónak a végeredmény, sokkal inkább egy elegáns ruhakölteménynek, amelyben benne van a szakma csínja-bínja, pont olyan, amilyennek lennie kell, hogy lenyűgözze a közönséget, de a tündöklés csak a pillanatnak szól. Nem visz magával az olvasó életre szóló élményt ebből a könyvből, azonban arra tökéletesen alkalmas, hogy átérezze, milyen borzalmas tragédiákat tud előidézni az emberi mohóság és irigység, mennyire fontos a család, és milyen nehéz megérteni, hogy az igazi szerelem nem az, ami rövid ideig lángol, hanem az, amely lassan, hosszú időn át belülről melegíti a lelket.

Érzelmes könyv, amelyet az egyedi stílusa emel ki a középszerből, nincs híján az értékeknek, de minden drámai felhangja ellenére inkább szórakoztat, mint tanít, viszont elgondolkodtat. Nem tucatáru, de nem is az évtized regénye, viszont számomra mindenképpen pozitív meglepetés, mert bár megvannak a maga hibái, mégis magával tudott ragadni. Nem lettem Náray-fan, de meg lettem győzve és kíváncsian várom a következő könyvet. Mindenkinek ajánlom ezt a kötetet, aki minőségi szórakozást keres, mert ahhoz tökéletes választás. Náray megtalálta az a piaci rést, amelyet Frei Tamás egy másik műfajban: nagyvilági, multikulti környezetben játszódó stílusos történet, amely nem fekszi meg a gyomrot, viszont úgy érzi az olvasó, hogy kapott tőle valami értékeset. Az írói technikán még van mit javítani, de az összhatás imponálóan ígéretes.

8/10