Ha kötelező lenne megneveznem a 3 kedvező rendezőmet, akkor az egyik helyet biztosan Joel Coen és Ethan Coen foglalnák el. Szinte kivétel nélkül imádom az összes filmet, amibe valaha, valamilyen formában beleszólásuk volt. Az egyik sokat foglalkoztatott kabalaszínészüket, George Clooneyt is az ő rendezéseik szerettették meg velem. Clooney 2002 óta maga is belefogott mozgóképek dirigálásába és egy-két jó darab (Egy veszedelmes elme vallomásai, A hatalom árnyékában) ki is szaladt belőle. Akadtak azonban mellényúlásai is, mint például a Bőrfejek vagy a Műkincsvadászok, viszont egyik sem lett akkora ballépés, mint aktuális filmje, a Suburbicon, ami – megkockáztatom – a legrosszabb film, amihez a Coen tesóknak valaha közük volt.
Tiszta udvar, rendes ház, kedves szomszédok, békés környék. Isten hozta Suburbiconban, ami a legtökéletesebb hely az amerikai középosztály számára. Csakhogy nem minden a külcsín. Ugyanis a színes, szemet gyönyörködtető és szíveket megmelengető felszín alatt húzódik a kegyetlen valóság. Garden Lodge tartozása miatt nagy bajba keveredik és emiatt veszélybe kerül nem csak saját, de a családja élete is, viszont elhatározza, hogy bármi áron megvédi őket.
A Suburbicon szinopszisa és előzetese alapján tökéletes szatírának tűnt, ami görbe tükröt állít a kisvárosi, képmutató, ugyanakkor felszínes kertvárosi életnek és az amerikai álomnak egyaránt. A kezdés pedig megerősítette a hitemet, mert a narrátor gyors távlatvezetést tart nekünk Suburbicon szolgáltatásaiból és a mindennapi életéből. A képet viszont hirtelen beárnyékolja, hogy egy fekete család költözik. Ez pedig végleg bizakodással töltött el, hiszen ha van olyan forgatókönyv, ami ügyesen fordítja ki magából az amerikai álmot és okosan kezeli a rasszizmus kérdését, akkor az minden bizonnyal egy Coen-szkript kell, hogy legyen.
A csalódottságom pedig pont emiatt nem is lehetne nagyobb. A két téma egyenként elég ahhoz, hogy megtöltsön egy-egy 1,5-2 órás filmet, így összeboronálásukhoz rettentő pontosság és hatalmas ambíciók kellettek. Utóbbiban láthatólag nem is volt hiány, de Coenék forgatókönyve és főleg Clooney rendezése köszönőviszonyban sincs a precizitással. A két szál megvalósítása külön-külön kezelve is maximum közepesre vizsgázhatott, de ha a kettőt elkezdjük egy nagy egészként vizsgálni, akkor katasztrófa közeli. És a legnagyobb problémának itt azt érzem, hogy Lodge-ék története átcsap krimi-thrillerbe és Garden egyre lejjebb és lejjebb kerülése rettentő nagy túlzásokat hordoz magában, ezáltal pedig folyamatosan csak a szájbarágás megy. Ez pedig igaz a fekete család sztorijára is, ahol feszt azt látjuk, hogy a város mennyire gyűlölik őket, de senkit nem ismerünk meg a családból igazándiból, így pedig hiába próbál rasszizmusellenes filmet készíteni Clooney, nem érezzük át a drámát.
Hiába ér végül össze a legeslegvégén a két történetszál, egészen addig köszönőviszonyban sincsenek egymással, és úgy vágták össze az egészet, hogy kohéziós erőnek teljesen híján van a produkció. Emiatt pedig azt mondom , hogy végső soron szórakoztatni sem tudott a Suburbicon, mert a pár jó poén ellenére is csak folyamatosan azt járt a fejemben, hogy akkor tulajdonképpen miről is akar szólni. Ráadásul amellett, hogy a végeredmény görcsös és enervált, a tetejében még végtelenül kiszámítható is. 
Azonban ha valami, amit mindenképpen meg kell, adjak a Suburbiconnak, akkor az az, hogy az ’50-es, ’60-as évek hangulatát nagyszerűen tükrözi. A város, a házak külső és belső kialakítása, minden díszlet és minden jelmez teljesen korhű. Az ezeket betöltő karakterekkel viszont felemás érzéseim voltak. A főszereplő teljesen jól halad előre, van karakteríve, de ez egy idő után annyira el van túlozva, ami teljesen kizökkenti a nézőt. Matt Damon viszont menti a menthetőt és tőle szokatlanul elég erőteljes jelenléte van a vásznon. A filmbéli kisfiú Nicky és az őt életre keltő Noah Jupe is mehet a levesbe, Julianne Moore meglepően semmilyen volt. És attól sem kell aggódni, hogy Oscar Isaac jutalomjátéka az átlag felé emeli a mű ezen részét, ugyanis 10 percet, ha szerepel.
És hát a korhű díszletek, Damon és Isaac is kevés az üdvösséghez, mert a Suburbicon mindent összevetve egy rettenet unalmas, kiszámítható nagyot markoló, de keveset (vagy inkább semmit) fogó mű, aminek sajnos mind a drámai, mind a szatirikus éle elveszik az események sodrában, és ilyen formában bizony nagyon nagy kár volt elkészülnie. El tudom képzelni ugyan, hogy lesz, akit teljes mértékben be fog szippantani, de nekem ez csak az év egyik legnagyobb csalódása.
3/10
A Suburbicon: Tiszta udvar, rendes ház adatlapja a Magyar Film Adatbázis (MAFAB) oldalán.
