Hannigabi kritikája a filmről itt olvasható.
Azt hiszem finoman fogalmazok, ha azt írom: megosztó film lett az idei Az. Elég csak a kolléga fentebb linkelt írását elolvasni, illetve a kommentszekcióban danialves különvéleményét átnyálazni, majd ezeket összevetni a megmagyarázhatatlanul magas imdb (7.9) és rottentomatoes (85 %) értékelésekkel. Ki hazudik? Kinek van igaza? Szokás szerint az igazság valahol félúton helyezkedik el - legalábbis ennek bizonyítására teszek kísérletet jelen cikkemben, egy picit más megközelítésben, jobban az írásos alapanyagra koncentrálva.
A történetre és külsőségekre most nem vesztegetnék sok szót, hiszen az alapokat (bohóc alakban is megjelenni képes szörny vadászik a gyerekekre) úgy nagyjából mindenki sejti, meg hát Hannigabi is leírta a kritikájában a sztori és a külcsíny vonatkozásában azt, amit le kellett. Inkább az alap Stephen King-írástól való eltérésekre helyezném a hangsúlyt, mivel a kolléga a könyvet nem olvasta, és így alkotott véleményt. Talán a regény ismeretében én ezúttal rávilágíthatok néhány olyan összefüggésre, ami más fénytörésbe helyezi majd a filmet.
A regény magyar kiadása két kötetes, és két főbb idősíkban játszódik. Egyrészt a régmúltban (1957-58) a főszereplők még mint gyermekek veszik fel a küzdelmet a gonosszal, másrészt a "jelenben" ahol már mint felnőttek kényszerülnek újra nekifeszülni a harcnak (1984-85). A két idősík eseményei nem egymás után, hanem jobbára párhuzamosan zajlanak.
A film készítői nem próbálták meg belezsúfolni a múltat és a jelent egy alkotásba, első körben csak a gyermekkori kalanddal foglalkoztak, a felnőttek 27 évvel későbbi ütközetét a folytatásra hagyva. Ez az én álláspontom szerint jó döntés volt, mivel az időbeli ide-oda ugrándozás csak zsúfoltabbá tette volna a filmet, vagy lezáratlanul hagyta volna a sztorit, esetleg könnyen szétzilálhatta volna a dramaturgiát. A három forgatókönyvíró azzal is csavart egyet az alaphelyzeten, hogy az eredetileg az ötvenes években játszódó vonulatot áttette a nyolcvanas évekbe. Az én véleményem az, hogy ezzel sem követtek el hibát, tekintettel arra, hogy az ötvenes évek a film célközönségének, a fiatal felnőtteknek nem sok mindent mond, ellenben a '80-as évekből még azért lehetnek emlékeik a korosztálynak. Annak a tényét sem akarom persze elkendőzni, hogy mostanság nagy divat a retro, és ezen belül '80-as évek megidézése, de nem mondanám azt, hogy csak és kizárólag ezért lett foganatosítva az időbeli áthelyezés. Egy-két internetes kritikában azt olvastam, hogy az alapmű mondanivalója bánta ezt az átcsoportosítást, de szerintem az időtlen gonosz alakjának abszolút meg se kottyan az a harminc év ide vagy oda...
Stephen King nagyrészt azért tudott a modern horror nagymesterévé válni, mert igen jó érzékkel gondolt újra és tett hihetővé, illetve komolyan vehetővé képregényekből, retro horrorfilmekből, popkultúrából, stb. származó B-horror ötleteket (pl. Borzalmak Városa - vámpírok, Ezüst pistolygolyók - farkasemberek, Carrie - boszorkányság, Christine - öntudatra ébredt autó, etc.). Az Az is ebbe a gondolatmenetbe illeszthető bele, csak itt King egy igazi horrorösszegző művet tett le az asztalra, melynek rémsége Derry városában bárhol megjelenhet, bármilyen rémisztő formában, gyerekeket félemlít meg és eszik, örök életű, és fizikai síkon kb. sebezhetetlen. A lény a troll a híd alatt, a rémálmokban kísértő gonosz bohóc, a csatornában lakó lidérc, a teliholdkor támadó farkasember, stb. egyszerre. A horrorklisék ezer arcú olvasztótégelye, aki jelképnek (gyerekek szemében a riasztó felnőtt-lét) is kiváló, és akit csak hittel és összefogással lehet legyűrni, akkor is csak ideig-óráig.
A filmben meg sikerült tartani King-mű eredeti gondolatiságát, a szörny itt is ugyanaz az ezerarcú lény, akinek lennie kell. A készítők nem próbálták meg szóról-szóra átültetni a terjedelmes könyv minden egyes pillanatát, valamint a regény mozivásznon csak nehezen megjeleníthető megoldásait, viszont úgy alakították át és tömörítették össze az eseményeket, hogy a gondolati magvakat - igen helyesen - végig szem előtt tartották. Pl. a filmben Az nem jelenik meg farkasemberként, ám egy ponton a kezét vérfarkashoz illő karmos manccsá változtatja, félreérthetetlen utalásként az alapműre. Aztán a mozgóképen nem ezüst golyóval sebzik meg Azt, hanem egy üres marhaüteggel: bár fizikailag különbözik a két eszköz, mindkettő esetében a hit a lényeg - az ezüst golyó, és az üres alkalmi fegyver is csak azért hatásos, mert a gyerekek hisznek benne, hogy ártani fog a rémnek. Ugyanígy nincs benne a filmben Az legyőzésének fő eszköze, a misztikus, félig az asztrálsíkon zajló Chüd-szertartás, helyette itt a baráti összefogás kézzel fogható motívuma (értsd: közös erővel végrehajtott szörnyverés) jelenik meg. Itt említhetném meg Beverly véres fürdőszobai jelenetét is, amely a filmben nagyszerűen reflektál a felnőtté válás furcsaságaira, egyben arra is tesz egy utalást, hogy a felnőttek miért nem foglalkoznak a rémséggel... pazar megoldás.
Apropó véres fürdőszoba! Sok támadás érte a filmet, hogy a nyitójelenet vérmocskossága után bátortalan ijesztgetésbe megy át, ahol a főbb szereplőknek nem eshet bajuk. Nos, e ponton a könyv a hibás, hiszen a folytatásban minden gyereknek szerepe lesz. Viszont a bátortalanság valóban felróható a stábnak valamilyen szinten, hiszen a kötetek igazán sokkoló részeinek kihagyásával (gondolok itt pl. olyasmikre, mint amikor Beverly minden egyes kis barátjával közösülni kényszerül azért, hogy megerősítse a köztük lévő köteléket, és így kiutat találjanak a csatornákból), és az áldozatok dedikált számának (a filmben csak utalás történik a régmúltban eltűnt gyerekekre), valamint a kivégzések keménységének csökkentésével (a könyvben az volt a kedvencem, ahol Az már ette a gyereket, a szerencsétlen pedig még mindig kereste a cipzárt a gyilkosa jelmezén, mert azt hitte, hogy egy álruhás ember támadta meg - a filmben semmi ilyen nincs), valóban kicsit "középutas" lett a produkció, amire Richie minden feszült helyzetet humorban feloldó poénjai csak ráerősítenek. Mindezek eredményeképpen a mozi inkább a fiatalabb korosztály ijesztgetésére alkalmas, mint a felnőttek megfélemlítésére.
Álláspontom szerint az idei Az nem lett egy kiváló horrorfilm, de nem is egy félresikerült alkotás. Leginkább akkor fogalmazok pontosan, ha egy korrekt adaptációnak nevezem, ami jól továbbviszi az alapmű gondolatiságát, szimbólumait, de néhol bizony tagadhatatlanul elbátortalanodik, és elmegy a bazári, jórészt csak gyermekekre ható, erősen repetitív ijesztgetés irányába. Mindent összevetve azonban nekem tetszett a film, és izgatottan várom a folytatást, és azt, hogy sikerül-e a készítőknek emelni a tétet, és a felnőttek szálának beemelésével egy valóban hátborzongató horrort összehozni. Az alapok (King könyve, pénzügyileg sikeres első rész) határozottan megvannak ehhez.
7,5/10
