A 2015-ös Kingsman: A titkos szolgálat gyakorlatilag már a bemutatása idején klasszikussá vált, és azóta is hatalmas népszerűségnek örvend ez az univerzum, ami ugyan képregényes alapokon nyugszik, de az ütős filmváltozatért az a Matthew Vaughn felelt, aki három évvel később magára vállalta a folytatás elkészítését is. Az Aranykör alcímre keresztelt második rész abszolút méltó folytatás, sőt, ha az idei évet nézzük, számomra ez az idei esztendő legjobb alkotása.
A történet szerint a Kingsman főhadiszállást támadás éri, és mivel nagyon úgy fest, hogy egy közel felfedhetetlen, fű alatt működő bűnszervezet áll a történések mögött, ezért az ügynököknek szövetségre kell lépniük az amerikai testvérszervezettel, a Statesman-nel.
A film nem húzza sokáig az időt, már az első percekben egy olyan akciódús, badass nyitányt kapunk, amitől leesett az állam. Matthew Vaughn tehát kellően megadja az alaphangot, és ha már őt hoztam szóba, meg kell említeni, hogy ennek az embernek olyan egyedi stílusjegyei vannak, amiket tanulás útján aligha lehet elsajátítani. Vaughn esetében már-már ösztönös, belülről fakadó, és magától értetődő zsenialitásról beszélhetünk, aki a kevésbé látványos vagy pörgős jeleneteket is képes olyan tartalommal megtölteni, amelyek óhatatlanul is lekötik a néző figyelmét. Ugyanakkor töredelmesen be kell vallanom, hogy itt-ott azért megéreztem a majd' két és fél órás játékidő hosszát, de szerencsére nem túl zavaró mértékben. Amit még a folytatásból hiányoltam, azok a meta-poénok (Elton John önreflexív megnyilvánulásait leszámítva), a közönség felé történő kikacsintások, amik annyira színessé tették az első részt. Ezen kívül érezhetően komorabb hangulatú forgatókönyvet kapott Az aranykör, amitől függetlenül megvannak az első részhez hasonlóan a laza, stílusos elemek, és a humorosabb szegmensek, utóbbiból azonban kissé csalódást keltően keveset kaptunk. Félreértés ne essék, nem vígjátékot várok el egy Kingsman címmel megbélyegzett alkotástól, de érezhetően szűkmarkúbb a film a humor terén annál, mint ahogy azt korábban megszokhattuk.
Egyébként a karakterek még mindig fantasztikusak, és itt jön képbe a meglepetés: a Kingsman tud, és nem fél érzelmes lenni. A főbb karakterek között már sokkal bajtársiasabb viszony érhető tetten, mint ahogy az az első részben történt, igaz ott Töki bekerülése miatt gyakorlatilag a nulláról kellett a szereplők közötti interakciókat kiépíteni. Sőt, ezt a hangvételt egy-egy jelenet erejéig sikerült Vaughn-nak olyan szintre emelnie, ami azt eredményezte helyenként, hogy a könnyeimmel küszködve a torkomban dobogott a szívem (igen, még mindig egy Kingsman filmről van szó!). A színészek pedig színvonalas módon járultak hozzá mindehhez. Egy személyes gondolat erejéig kitérnék a főgonoszt alakító Julianne Moore-ra, aki számomra mind színészileg, mind karakterben, többet tudott az összképhez hozzátenni, mint anno Samuel L. Jackson főmuftija.
Amit még sajnáltam, hogy a Statesman működéséről elég felületes képet kapunk. Két-három Elton John-féle ökörködés helyett jobban örültem volna, ha kicsit árnyaltabban mutatják be a cég arculatát. Szerencsére ezek csak a kisebb hibák közé tartoznak, mert egyébként vizuálisan nagyon ott van a film! Nem ész nélküli robbantgatások és félig lerombolt városképek váltogatják egymást. Van az akciójeleneteknek dinamikájuk, felépítésük, koreográfiájuk, ami persze az első rész égisze alatt nem újdonság. Valósággal lüktet, él az egész film, méghozzá olyannyira, hogy azon kaptam magam, hogy a kevésbé eseménydús jelenetek alatt is jó volt ránézni a filmre, annyira impozáns ez a Kingsman-stílus.
Kár, hogy Matthew Vaughn relatíve ritkán rendez filmet, mert ebben a fickóban ott rejlik az ösztönös zsenialitás, amit az Aranykörben is hatékonyan tudott kamatoztatni. Ugyan felsoroltam az imént néhány negatívumot is, de összességében nézve annyira elégedett voltam a végeredménnyel, hogy egyelőre számomra ez az év filmje. Még mindig stílusos, még mindig laza, még mindig pörgős, és amíg ez a nagyszerű stáb együtt tud dolgozni, addig én vevő leszek akármelyik Kingsman-mozira!
9/10
A Kingsman: Az aranykör teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
