Eljött a szeptember, vele pedig az a filmdömping, amire az egész augusztusi pangás során tartalékoltunk. Már rögtön az első premiernap négy nagy dobással támad, és ha ez nem lenne elég, ezzel párhuzamosan megkezdődik a Cinefest is. És ez még csak a hazai mozik felhozatala, mert ebben a hónapban az internetről is lekaphatunk majd egy-két izgalmas csemegét. Maratoni összeállítás következik.
Mozi
(Előzetes)

A sorminta szerint egy borzasztó Stephen King-adaptáció után egy jónak kell következnie, és az előzetes reakciók alapján minden esély megvan rá, hogy az Az valóra váltja ebbéli reményeinket. A kritikusok, sőt, maga az író is imádja az alkotást, és ugyan még mindig aggódhatunk amiatt, hogy Cary Fukunaga valószínűleg okkal hagyta ott a projektet, bizonyára a Mamát jegyző André Muschietti sem végzett rossz munkát.
Premier: szeptember 7.
(Előzetes)

Premier: szeptember 7.
(Előzetes)

A hozzám hasonló rajongók szíve mindig megdobban akkor, amikor ilyen filmeket, mint a Wind River felkarolnak egyes forgalmazók és elhozzák nekünk a hazai mozikba. A Gyilkos nyomon alcímet viselő krimi-thriller ugyanis csak látszólag tűnik populáris, moziba való alkotásnak, a végkép vélhetően egy nyomasztó, kőkemény dráma és nem egy kifejezett közönségfilm. A Wind River ugyanakkor nem csak emiatt érdekes, hanem azért is, mert ez Taylor Sheriden első komoly rendezése (ezelőtt a kétes minőségű, Ampulla című horrort dirigálta) és szokásához híven ő írja a forgatókönyvet is. (FroG)
Premier: szeptember 7.
(Előzetes)

Matthew Vaughn a Kingsmannel az utóbbi évek egyik legjobb blockbusterét hozta össze, így érthető módon a folytatást még akkor is tűkön ülve várom, ha az nem üti meg ezt a szintet. Ehhez képest éppen azt rebesgetik, hogy a második rész még az elsőt is felülmúlja, ha pedig ez így van, bele sem merek gondolni, mekkora durranásnak nézünk elébe. Csak kíméljenek minket meg azoktól az elcsépelt húzásoktól, amiket az előzetesek sejtetnek...
Premier: szeptember 21.
(Előzetes)

A repülőrajtot vett Lego-széria kissé tartaléklángra kapcsolt a Lego Batmannel, a marketinggépezet azonban ezerrel pörög: épp, hogy eltelt fél év, és máris itt egy újabb Lego-film. Nehéz látatlanban megállapítani, hol lesz az a határvonal, ahol kifogy a széria kreativitása, és egy ugyanolyan rókabőr-lehúzássá válik, mint a Gru-sorozat, de az előzetes poénjait elnézve a Ninjago még nem lépte át ezt. Szintén reményt keltő vonása a produkciónak, hogy a Batmanhez képest kevesebb popkulturális utalással és univerzum-átkötő szándékkal, ergo sokkal szabadabb működhet.
Premier: szeptember 21.
(Előzetes)

Nyikolaj Leszkov meghatározó novellájának legújabb adaptációjáról azt rebesgetik, az év legjobb debütálásait köszönhetjük benne mind a rendező William Oldroyd, mind a főszereplő Florence Pugh részéről. Címéhez méltóan sötét és vágytól fűtött alkotásnak nézünk elébe, amely egyedül csak abba bukhat bele, hogy hatalmas vállalásai saját magát is összeroppantják.
Premier: szeptember 28.
Internet
(Előzetes)

Az egyik legsikeresebb vígjáték jelenleg Amerikában egy pakisztáni származású komikus és barátnője szerelméről és a közéjük lépő betegségről és kulturális tényezőkről szól, amit (a tapasztalatok alapján érthető módon) egyik hazai forgalmazó sem tartott jövedelmező témának. Az ínyencek és a romantikus komédiák mindenesetre napokon belül lekaphatják az internetről filmet, és egyelőre minden jel arra mutat, hogy hiba lenne kihagyni.
(Előzetes)

Az utóbbi évek egyik legérdekesebb fejlődését mutatta be Casey Affleck, aki szépen lassan egészen kiváló karriert épített fel a jó szerepvállalásaival. Ez a szép ív nem most látszik megszakadni: az ifjabbik Afflec legújabb szerepében egy szellemet játszik. Ez kicsit bugyután hangozhat, azonban olvasva a filmről megjelent kritikákat, az A Ghost Story kifejezetten jól működik, annak ellenére is hogy Affleck szinte végig egy lepedővel a fején játszik. A rendező David Lowery, a másik főszereplő pedig Rooney Mara. (FroG)
Cinefest
(Előzetes)
A saját kis világunkból való kitörés megfilmesítését gyakorlatilag ezerszer megpróbálták már, hol több, hol kevesebb sikerrel. A Brigsby Bear is ezen filmek láncolatát erősíti, a történetének középpontjában egy fogvatartott fiú áll, aki a csak saját maga számára gyártott műsorral alkot ki szoros kapcsolatot. A trailerek és a történet alapján egy igazi keserédes indie darabnak tűnik a film, amit szintén a Cinefest versenyprogramjában láthatunk. (FroG)
(Előzetes)

Szép csendben a Columbus szinte ismeretlen filmből a Cinefest programjának egyik legerősebb darabja lett. Kogonada első filmje a vélemények szerint egy elképesztő nagy lélekkel rendelkező dráma, amely ügyesen építi a történetébe a romantikus elemeket, ugyanakkor nem ezek dominálnak. Mindenesetre a kedvező kritikák ellenére a Columbus inkább tűnik egy lassú fesztiválfilmnek, mint egy valóban nagy közönség számára élvezhető alkotásnak, de ezt sokkal inkább pozitívumnak, mint negatívumnak kell érteni. (FroG)
(Előzetes)

Kevés sajnálatosabb jelenség van annál, amikor egy színész beleragad az általa életre keltett "legendás" szerepbe. Talán éppen ennek elkerülése miatt vállal jobbnál-jobb szerepeket Robert Pattinson, aki mostanság kifejezetten izgalmas munkákat tudhat a háta mögött. Egy ezek közül a Good Time, amely a kritikusok véleménye- és az előzetesek alapján egy kifejezetten erős adrenalinbombának látszik. (FroG)
(Előzetes)

Mostanság nem túl jellemző a filmvilágra az mértékű titkolás, ami az Anyám!-at övezi. Darren Aronofsky alkotásával kapcsolatban ugyanis csak néhány infómorzsa tudható, az egyik legkiemelkedőbb dráma-rendező hétpecsétes titokként őrzi a történetet, pár megmutatott képkockán kívül csak azok tudják miről szól az alkotás, akik már látták. Épp ezért is kifejezetten fontos, hogy nekünk is adódik lehetőség megnézni még az amerikai premier előtt, a pletykák szerint az Anyám! annál jobb, minél kevesebb dolgot tudunk róla. (FroG)
(Előzetes)

A Lavina 3 évvel ezelőtt igazán nagy durranás volt, többek között mi is imádtuk Ruben Östlund rendezését, a svéd géniusz filmjét pedig ismét Miskolcon láthatja először a hazai nagyérdemű. A The Square leginkább egy érdekes szatírának tűnik, amellyel Östlund ismét társadalmi tablót próbált állítani. Hogy mennyire sikerült neki, arról leginkább a fesztiválon elnyert fődíj, az Arany Pálma árulkodik. (FroG)
(Előzetes)

Az idei Oscar-gála legnagyobb nyertese kétségkívül a Holdfény volt, amely egy meleg fekete fiú életfázisain mutatta meg a saját közege általi kirekesztést. Luca Guadagnino filmje is valami hasonlóval tesz majd próbát, azonban a Call Me By Your Name sokkal inkább egy romantikus dráma lesz, nem pedig kifejezett felnövéstörténet. A főszereplők a rutinos Armie Hammer, illetve a fiatal Timothée Chalamet, a történet pedig az ő románcuk köré fonódik majd. (FroG)