Az utóbbi években megszaporodtak az igaz történetekből táplálkozó, nagy pénz körül forgó, üzleti témájú filmek, mint például A Wall Street farkasa, a Haverok fegyverben, az Arany, A nagy dobás vagy Az alapító. Ebbe a sémába az idei Barry Seal-mozi is beilleszthető, ami ugyan kiemelkedőt nem igazán mutat, de a házi feladatot korrektül felmondja.
A történet a '80-as évek Amerikájában játszódik, ahol egy Barry Seal nevű repülőgéppilótára (Tom Cruise) felfigyel a CIA, miután illegális csempészüzletekbe bonyolódik. Így Barry gyakorlatilag két tűz közé szorul, de leleményességének, és üzleti érzékének köszönhetően mindkét oldalt ki tudja játszani, felfoghatatlan mértékű vagyonra szert téve ezzel.
A házi feladatos hasonlatot azért alkalmaztam a bevezetőben, mert tulajdonképpen egy klasszikus felemelkedés-bukás történetet látunk már sokadszorra megelevenedni a filmvásznon. Ennek ellenére a Barry Seal mégsem tűnik annyira lerágott csontnak, ami talán leginkább a pazar humorának köszönhető. Doug Liman ugyanis inkább lazára vette a figurát, nincs meg az a komorabb hangvétel a filmben, mint mondjuk A nagy dobás esetében. Persze arról szó nincs, hogy Seal történetét ezzel a hangvétellel elbagatellizálná a rendező, egyszerűen csak nem olyan mély és összetett az összkép, mint amilyen a történetből fakadóan lehetett volna is. A dolgok súlyát így is át lehet érezni, bár néhány fontosnak tűnő jeleneten játszi könnyedséggel siklik át a film, ami azért hagyott bennem némi hiányérzetet. Példának okáért megemlítem Barry feleségének a karakterét, aki a film szerint gyakorlatilag teljes mértékben szemet hunyt a férje illegális bizniszei fölött.
Azt azért hozzá kell tenni, hogy ennek ellenére mind Tom Cruise, mind a feleséget alakító Sarah Wright is kimért profizmussál hozzák a karaktereiket. Cruise mindig is szeretett a nagymenő szerepekben lubickolni, és noha A holnap határával megmutatta, hogy van neki egy szerencsétlen, csetlő-botló oldala is, mégis a Barry Seal-féle szerepek a legtesthezállóbbak neki. Ami pedig Doug Liman rendezőt illeti, ő tipikusan az az ember Hollywoodban, aki névről nem ismerős sokak számára, de ha megnézzük a munkásságát, akkor összességében egy megbízható, rutinos rendező-producernek tűnik, aki azért olyan kiugróan rossz alkotásokhoz nem adta a nevét.
A vágásról mindenképpen szeretnék még szót ejteni, ugyanis kifejezetten kreatív vágómunka érhető tetten a Barry Seal esetében. Van az egésznek egy sodró lendülete, ami miatt egy pillanatra sem válik unalmassá vagy lassúvá a film majd' 2 órás játékideje, ugyanakkor zavarba ejtővé sem válik, mindig tudjuk követni az események sűrűségét. Ezen felül néhány nagyon ötletes aprósággal teremtik meg a kicsit retrós, '80-as évekbeli hangulatot. Jómagam mindig is szerettem az ilyen kis meglepetéseket, amik arról árulkodnak, hogy az alkotói gárda nem csak úgy ímmel-ámmal dobta össze a produkciót, hanem valóban ötletelnek rajta. Azt azért meg kell említenem, hogy a film elejét elég kapkodósnak éreztem, túl hamar lett a játékidő alatt Barry-ből igazi pénzes nagymenő, nem voltak meg azok a bizonyos fokozatok, jelezendő Barry pillanatnyi elhelyezkedését a táplálékláncban.
Igazából a Barry Seal pontosan olyan film, amilyet az ember vár tőle. Laza, könnyed, szórakoztató, de nem sok olyan pillanata akad, ami miatt sok év múlva is vissza fogunk rá emlékezni. De ebben a gyenge augusztusi-szeptember eleji mozis felhozatalban mindenképpen érdemes tenni vele egy próbát. Nem volt életem filmje, de egyszeri megnézésre kiválóan alkalmas volt, és azt amire vállalkozott, azt remekül hozta is.
7/10
A Barry Seal: A beszállító teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
