Miu-mi újság? Nem, itt nem a cicuskád, hanem egy végtelenül csalódott néző, aki nagyon reménykedett abban, hogy a Kincsem után idén még egy jó magyar közönségfimet láthat. De nem. A nyár bulija lehetett volna még ezzel a rémesen ostoba címmel is, de csak egy lepukkant romhalmaz lett belőle, ami annyira menő akart lenni, hogy fájt nézni. Nagyon sok pia kell ahhoz, hogy elfelejtse szegény filmrajongó, hogy ebben a musical-nek csúfolt alkotásban nemcsak a saját, hanem a papája korosztályának kedvenc dalait is olyan vérlázítóan semilyenné tették az alkotók, hogy csak azért nem sírta el magát, mert megígérte magának, hogy nem, soha, soha nem lesz az érzelmei játékszere. Homok lett a szélben ez az alkotás, mennyi elfecsérelt idő, pénz és tehetség van benne! Szabó Kimmel Tamás ennél sokkal többet érdemel, ahogyan Stohl Buci is, a nemzet csótányáról nem is beszélve. És az a szomorú, hogy ez sokkal jobban is elsülhetett volna, ha 1. olyan rendezőre bízzák a filmet, aki ért a műfajhoz (nagy tisztelője vagyok Csupó Gábornak, de az animációnak nem sok köze van a musical-hez, lássuk be), 2. nem akarják túltolni a menőséget, 3. vagy új dalokat írnak, vagy dögösen tálalják a régieket, 4. elrugodossák ének és tánctanárhoz a szereplőket és 5. keresnek egy forgatókönyvírót, aki esetleg tud írni néhány életszagú mondatot és összerittyent egy működő minimáltörténetet. Nagyon sokáig reménykedtem benne, hogy elindul már végre a banzáj, de csak néhány lottyadt poént és egy funkció nélküli lámát kaptam, az utolsó negyed óra miatt volt talán érdemes beülni a moziba, az tényleg jól sikerült, és képtelen vagyok megérteni, hogy a film többi részén miért nem lehetett hozni ezt a szintet? Kár a mozijegyért, tényleg.
Tamás (Szabó Kimmel Tamás) három év után tér haza, mert a nagypapája (Nagy Feró) írt neki, hogy nagy bajban van. A probléma az, hogy a csónakházát, ahol Tamás felnőtt, el fogja vinni a végrehajtó, ha nem találnak ki nagyon sürgősen valamit. Barátok csónakházba be, kitakarít, kocsmává alakít, bulizzunk, és a lóvéból majd kifizetjük a tartozást. A dolog azonban nem annyira egyszerű, adva van egy rosszfiú (Stohl András), aki mindent megtesz, hogy a terv ne sikerüljön, ráadásul neki dolgozik Mara (Ostorházi Bernadett), aki megdobogtatja Tamás szívét...
Már akkor tudtam, hogy ezzel a filmmel nagyon komoly bajok lesznek, amikor a kezdő jelenetben Korda Gyuri bácsi motorcsónakkal indult a jetskiző Vajna Tímea után, miközben a dunaparti csónakházat énekelte. És a stílustalanság csak fokozódott, még Nagy Feró és Szabó Kimmel Tamás sem tudott mit kezdeni az újrahangolt retro dalokkal és a reménytelenül üres szövegekkel. Egydimenziós karakterek csetlettek-botlottak a tökéletesen ötlettelen forgatókönyv által kreált iszonyúan erőltetett jelenetekben, túljátszott figurák (ami csak Stohl Bucinak állt nagyon jól) kamuztak egy tökéletesen fals sztoriban, amelynek során dramaturgiailag teljesen logikátlanul fakadtak dalra a jobb sorsra érdemes színészek. Szívlapáttal csapdosta musical és filmrajongó kis szívemet a csalódás, miközben ezt a zagyvaságot voltam kénytelen végigszenvedni a moziban.
Amúgy az alapötlet nem volt rossz, egy jó kis bulifilm sohasem jön rosszul, és hát ugye volt már példa rá, hogy lehet ezt jól csinálni (Csinibaba, Made in Hungaria), csak túlságosan amerikaira vették a figurát az alkotók, ami egyszerűen nem működött a filmvásznon. Mert az oké, hogy üljünk fel a retrohullámra, és hangszereljünk át néhány régi slágert (ha már nem vesszük magunknak a fáradtságot és nem próbálkozunk meg újakat írni), de legalább valami koncepció alapján tegyük, a jó ég áldja már meg az illetékeset! Bonanza banzai és csónakház együtt, napjainkban, ráadásul teljesen ötlettenül átdolgozva? Bulibáróval? Teljesen érdektelen karakterek, erőltetett történet, iszonyatosan hiteltelen jelenetek (csak annyit mondanék, hogy az ifjú pár egy teljesen lepukkant házba megy be, ahol másodperceken belül gyertyafényben áldoznak a szerelem oltárán), mindenütt tökéletes testű lányok-fiúk, akiket egy teljesen koncepciótlan rocker szeretetotthon próbál ellensúlyozni sikertelenül. Egy nagyon rosszul sikerült blöff az egész.
Szabó Kimmel Tamás próbálja menteni a menthetőt, nem sok sikerrel, de ez sajnos még Nagy Feró segítségével sem sikerül. Ostorházi Bernadett a szépségén kívül nem sok mindent tett hozzá a filmhez, egyáltalán nem működött a kémia közte és Szabó Kimmel Tamás között. A legjobb alakítás Stohl Andrásé, aki lazán hozta a rosszfiút. Dobó Kata is beugrott cameozni egyet, akárcsak Molnár Piroska, Zsuzs Kati és Szabó Simon, Reviczky Gábor vérlázítóan rossz poénok elmondására lett kárhoztatva.
A nyár bulifilmjének szánt alkotáson a játékidő alatt egyszer nevettem el magam (Stohl Bucin, naná), csak a legvégén éreztem úgy, hogy most végre történik valami érdemleges a filmvásznon, és őszinte örömöre szolgált, amikor végre távozhattam a moziteremből. Szívfájdítóan rossz lett ez az alkotás, amelyből már most sem tudnék egyetlen igazán emlékezetes jelenetet felidézni, pedig nemrég értem haza a vetítésről. Sürgősen felejtsük el ezt a reménytelenül elrontott alkotást, hajrá magyar film, ennél már csak jobb lehet...
3/10
A Pappa pia teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
