Soha nem hittem volna, hogy Fenyő Miklós adja vissza a magyar filmbe vetett hitemet. A 2000-es évek végén nem sok kedvem volt beülni a moziba, ha magyar alkotást vetítettek, vagy elszállt művészfilm vagy sekélyes tömegfilm volt a választék (egy-két kivétel természetesen volt, de a Kontroll-hoz hasonló földhöz vágósan jó darabhoz nem volt szerencsém akkoriban) és nőiesen bevallom, hogy a kor sztárszínésze, Fenyő Iván sem volt a szívem csücske (ahogy szoktam volt mondani, ha már Iván, akkor Kamarás, de még inkább Darvas), úgyhogy nagyon komoly ok kellett ahhoz, hogy mozijegyet akarjak venni egy magyar filmre. Még csak Hungária rajongó sem voltam soha, viszont musicalfüggő révén ismertem és láttam a Made in Hungária című színházi változatot, ami nagyon tetszett, és ez, na és a gyerekkori emlékek (mert az ősök természetesen Hungáriát hallgattak bakelitlemezről, úgyhogy rögzültek a dalok, ha akartam, ha nem) elég volt ahhoz, hogy kíváncsi legyek, mit hoztak ki a filmváltozatból. Nos, néhány perc múlva már házibuli hangulat volt a teremben, istenien szórakoztam, és örömmel állapítottam meg, hogy végre van egy jó magyar film a moziban. Nem mellesleg felfedeztem magamnak Szabó Kimmel Tamást, és egy rakás akkoriban még kevéssé ismert színészt, ájultam elfelé a rutinos művészeken, akik még ebben a könnyed filmben is teljes emberábrázolást tudtak nyújtani. Szép emlékként őriztem meg ezt az alkotást, ezért félve újráztam, de a helyzet változatlan volt szerencsére: néhány percen belül már a konyha kellős közepén toltam a rock and rollt, jól összerakott zenés mozi ez még mindig!

Miki (Szabó Kimmel Tamás) több év Amerika után újra Budapesten találja magát néhány évtizeddel ezelőtt, ahol nem érzi túl jól magát. Édesapja (Dunai Tamás) és édesanyja (Vándor Éva) próbálják túlélni a szürke hétköznapokat, a fiúnak azonban ez nem nagyon megy. Szerencsére ott van neki a rock and roll és egy szép lány, Vera (Kiss Tünde) és amikor eljön a Ki mit tud ideje, választania kell, hogy ő is beáll-e a sorba, vagy a saját útját járja és felcsavarja a szőnyeget, ahogyan azt kell...

Nem könnyű filmre vinni egy színpadi sikert, de szerencsére Köbli Norbert kiválóan dramatizálta a történetet, jó volt a casting, kiváló táncosok, sodró lendületű zene és koreográfia varázsolta el a nézőket, konstans házibuli érzetet keltve, miközben a forgatókönyvben és a karakterekben sem volt komoly hiba. Fenyő Miklós munkásságát lehet szeretni vagy nem szeretni, de különleges személyisége és a Hungária dalai filmért kiáltottak, nem kérdés. A zeneszámokat és a szöveget mindenki ismeri, de ez még kevés ahhoz, hogy kitöltse a játékidőt és fenntartsa az érdeklődést, kellett egy nem túl bugyuta kerettörténet, amelyet sikerült is megírni. Nem vette magát túl komolyan a film szerencsére, a cél a szórakoztatás volt, de azért tartalmat is sikerült csempészni bele, pont annyit, hogy elgondolkodtasson a korról, de ne zavarja komolyan a bulizást.

Azonnal magába szippantja a nézőt a film, nem is engedi a dögös végkifejletig (a happy end természetesen egyetlen másodpercig sem forgott veszélyben, és az sem volt kétséges, hogy melyik Hungária dalra fog táncra perdülni mindenki a látványos fináléban). Zenélni és szeretni - ennyi Miki életének célja, vagyis a rock and roll és a romantika nem hiánycikk a filmben (az a zongorán adott szerenád!), a kiváló vágásnak köszönhetően azonban nem egy szirupos alkotás a végeredmény, hanem egy érdekes, vicces, ugyanakkor drámában sem szűkölködő dögös film, amely egy igazi időutazás egy nem is olyan távoli korba, kiváló társadalomrajzzal. 

Fonyó Gergely láthatóan nem kevés pénzt kapott erre a filmre, amelynek azonban minden forintja megtérült, hiszen látványos alkotásról van szó, amelyhez remek operaőri munka is társult, a korabeli design-ról, a sminkről, ruháról, kosztümökről nem is beszélve. Tökéletes az illúzió, tényleg úgy érezzük, hogy visszarepültünk az időben, teljes gőzzel szurkolunk Mikinek, hogy megnyerje a Ki mit tud-ot, és ő legyen a csókkirály. Messze nem tökéletes az alkotás (akad néhány üresjárat, Röné alakja eléggé halovány lett, nem alakul ki igazán komoly rivalizálás közöttük, a női karakterekben sokkal több volt stb.), de kit érdekel, amikor ilyen jól szórakozunk rajta? Minőségi zenés film, jó értelemben vett retro számokkal, kiválóan előadva mi kell még? 

Szabó Kimmel Tamás tökéletesen hozza a figurát, nem veszi túl komolyan magát, miközben kiváló alakítást nyújt a főszerepben. Fenyő Iván nagyon cool csókkirályként, hozza a kötelezőt, de annál többet nem. Scherer Péter zseniálisan alakítja a tenyérbemászó kisembert, akárcsak Hegedüs D. Géza a magas rangú kádert, Dunai Tamás és Vándor Éva szintén remek. Kiss Tünde bájos, Valentin Titánia szép. Minden szereplő nagyon jó, de Egri Péter jelenléte különösen erős a filmvásznon.

Korántsem tingli-tangli zenés filmről van szó, dübörög a rock and roll, áradnak az érzelmek, egyszerűen jó nézni ezt az alkotást, amely Fenyő Miklós életéből merít, és őt is láthatjuk a végén, már nem túl fiatalon, de ugyanolyan elánnal, ahogyan azt évtizedek óta megszoktuk tőle. Abszolút méltón emlékezik meg a munkásságától ez a film, amely bármikor fel tud vidítani bennünket, annyira sodró lendülettel és egyéni bájjal bír. 

8/10

A Made in Hungária teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.