Kőkeményen benne vagyunk a klímaváltozásban, a nap már nem süt, hanem éget, az időjárás megbolondult, gyönyörű bolygónkat unokáink valószínűleg már sohasem fogják olyannak látni, mint mi, a helyzet még nem reménytelen, de egyre vészesebb viharfelhők kezdenek gyűlni közös szép jövőnk felett. Vajon mit fogunk tenni, ha a katasztrófa bekövetkezik, az Antarktisz jege elolvad, a tengerek, óceánok felszíne több méterrel megemelkedik, nagyvárosok kerülnek víz alá, és az általunk most ismert civilizáció ha nem is alapjaiban, de alaposan megváltozik? Ezzel a nyomasztó gondolattal játszott el Kim Stanley Robinson ebben a könyvben, amelyben 2140 New York-jába visz el bennünket, és bár a katarizis elmarad, mégis rendkívül elgondolkodtató a történet. Mert simán lehet, hogy ez lesz a jövő, és mert hiába hisszük, hogy mindenhatóak vagyunk, a természet erősebb nálunk, ugyanakkor az emberi faj nagy túlélő, ahogyan a tőke és a hatalom is. Szánom-bánom bűnömet, de eddig még nem olvastam semmit Kim Stanley Robinson-tól, aki a kortárs sci-fi irodalom egyik legismertebb és díjakkal legjobban kidekorált alakja, azonban a könyv témája nagyon érdekelt, ezért kíváncsian vágtam bele a féltégla súlyú alkotásba (650 oldal), amelyet sajnos nem sikerült teljes mértékben megtölteni tartalommal, a vége kifejezetten sablonosra sikeredett, mégis simán bele tudtam feledkezni. Profi írás, jól megírt karakterekkel és tökéletesen kidolgozott történetívvel, amely nagyon komoly problémákkal foglalkozik, nem hagyva figyelmen kívül az olvasó szórakoztatását, kár, hogy pont a lezárás lett kiszámítható és kicsit művi, amely miatt elmaradt az igazi katarzis, a valódi, mély dráma elveszett valahol New York felhőkarcolóinak mélyén. Fontos kérdéseket boncolgató könyv, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből, de pont egyetlen árnyalattal felszínesebb annál, hogy remekmű legyen.

New York, 2140. Túl több természeti katasztrófán New York lakói a felhőkarcolókba költöztek, éghidakon, léghajókon közlekednek (természeten a legendás taxik sem mentek ki a divatból, csak az emberekkel együtt jó néhány méterrel feljebb költöztek) és viszonylagos nyugalomban élnek már néhány évtizede. Azonban mindenki tudja, hogy a következő árhullám el fogja érni a várost, és minden meg fog változni...

Egy társasház lakóinak sorsán keresztül kísérhetjük figyelemmel a történetet, a kezdetben lazán egymáshoz kapcsolódó szálak természetesen a végére összefonódnak, a főszereplők között egyre szorosabb lesz a kapcsolat, míg végül azon kapják magukat, hogy ők lesznek a természeti katasztrófa után hirtelen felgyorsuló események központi figurái. Kezdetben mindenki éli a saját megszokott kis életét (egy számunkra felfoghatatlanul más New York-ban), lassan, de biztosan mindenkiben elindul a változás, egy viszonylag ártatlan közös ügy miatt (ismeretlen befekektetők meg akarják vásárolni a házukat) megindul közöttük a párbeszéd, amelynek eredményeként hajmeresztő kalandokba keverednek, és együtt kell megküzdeniük a természet és a politika erőivel. Mégsem csak "egyszerű" regényről van szó, mert az író hangsúlyosan felhívja a figyelmet a tőke és a vele szoros kapcsolatban álló hatalom működési mechanizmusára, elgondolkodtató összefüggéseket vet fel, azonban a klímaváltozás meglepően kevéssé kerül a fókuszpontba, csak háttérként szolgál a történethez. Ugyanakkor mégsem egy közgazdasági tanulmányról van szó, hanem egy sci-firől, amelyben nagyon jól felépített karaktereken keresztül mutat be az író egy lehetséges jövőképet, amely nyomasztó, mégis teljesen hihető, és a legnagyobb tanulsága az, hogy az emberi természet sohasem változik, ugyanakkor a jellem mégis fejlődhet.

Lenyűgöző az az alaposság, ahogyan egy felépít egy univerzumot a szerző, amely azonban sem jobb, sem szebb, mint a miénk, csak más. Tényleg kár, hogy pont a végére fogy ki a nafta az amúgy nagyon érdekes történetből, mert nagyon fontos kérdéseket vet fel, kezdve az emberi faj túlélő képességétől, a gazdagok és a szegények közötti egyre nagyobb különbségektől, és annak végiggondolásáig, hogyan is viselkednének az emberek, ha valóban szembe kellene nézniük egy természeti katasztrófával. Rémisztő belegondolni,  mennyire sanszos, hogy tényleg ez a jövő várhat ránk, hiszen az Antarktisz jege most is folyamatosan olvad. Mégis pont a regény tetőpontján vált át inkább "családregénybe" az addig sokrétű alkotás, az árhullám után nem tud újabb szintet lépni saját írásában a szerző, így a katarzis sajnos elmarad.

Összességében egy jó könyvhöz van szerencsénk, amelyből megtudhatjuk, miért kiemelkedő alakja a kortárs sci-fi irodalomnak Kim Stanley Robinson, van itt dráma, kaland, szerelem, politika, ármány, pénz, hatalom, fordulatos történet, érdekes karakterek, vagyis minden adott ahhoz, hogy viharsebesen beszippantson bennünket a 2140-es New York világa. Miközben izgulhatunk a szereplők sorsán, nem kevésszer juthat eszünkbe, hogy milyen csacska problémákon túráztatjuk magunkat nap, mint nap, és milyen keveset gondolunk a jegesmedvékre, és arra, hogy csak idő kérdése, mikor kell szembenéznünk egy globális természeti katasztrófával, és arra, hogy a Földet kölcsön kaptuk az unokáinktól...

8/10

A könyvet az Agave Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.