A jelszó még mindig: nyergelj, fordulj! Különleges élmény felnőtt fejjel újranézni  ezt a gyerekkorban már ezerszer megunt alkotást, jó néhány év kihagyás után kellőképpen rá lehet csodálkozni arra, hogy milyen jó kis kalandfilmet rendezett nekünk Várkonyi Zoltán. Pörgős történet, érzelem és akció a köbön, egy család fordulatos kalandjai a történelem viharai közepette, amelyet Jókai Mór kiválóan írt meg, a rendező pedig értőn adaptált filmre. Ma valószínűleg látványos tévésorozat készülne belőle egy tőkeerős tévéadó gondozásában, hiszen egy ilyen kosztümös kalandfilm iszonyat pénzbe kerül, azonban akkoriban szerencsére folyamatosan készültek az ilyen típusú alkotások, amelyek olyan minőségben készültek el, hogy még ma sem mentek ki a divatból. Nyilván már mindenki látta ezt a nem mostanában készült filmet, amely elég gyakran előfordul a tévé képernyőjén, melynek köszönhetően nem merült feledésbe, és sok-sok évvel a forgatás után is bele lehet feledkezni ebbe a kiváló alkotásba. Mai szemmel nézve talán egy picit lassan folydogálnak az események, azonban ez lehetőséget ad arra, hogy a karakterek fejlődését figyelemmel kísérhessük, belevesszünk a látványos csatajelenetekbe, a tüzes huszárvágtába, és persze az ármány és a szerelem megannyi ágába-bogába, amelyhez kiváló hátteret biztosít a történelem. A női szíveket még ma is meg tudja dobogtatni a fiatal Mécs Károly, az urak kedvükre gyönyörködhetnek a pályakezdő Béres Ilonában, de minden szerepet kiváló művészek alakítottak, jól megírt szerepekben brillírozhattak, kiváló rendezői és operatőri segítséggel. Szerethető, remek kalandfilm, nem lehet elégszer látni!

Baradlay Kázmér halálos ágyán lediktálja végrendeletét feleségének (Sulyok Mária), aki azonban ellenszegül az akaratának, és mindent megtesz azért, hogy mindhárom fia hazatérjen, és ne a császárt szolgálja, hanem a szülőhazája szabadságáért harcoljon a saját eszközeivel. A szabadságharc azonban elbukik, és valakinek meg kell mentenie a család becsületét...

Egy diplomata, egy katona és egy hivatalnok. A Baradlay-fiúk sorsát édesanyjuk erős akarata irányítja, hiszen az asszony mindegyiküket külön-külön meg tudja győzni arról, hogy a helyük most otthon van (azt most hagyjuk, hogy egy császárhű nemes feleségébe hogyan szorulhatott ilyen kőkemény forradalmi gondolkodás, a lényeg az, hogy Jókai Mór remek karaktert alkotott Baradlayné figurájában). Abszolút multikulti környezetben játszódik az izgalmas történet, Szentpéterváron a fogcsikorgató hidegben farkasok támadnak Ödönre és barátjára (Bitskey Tibor és Bujtor István volt olyan kemény fiú, hogy kaszkadőr nélkül bevállalta a jelenetet), Bécsben bálozhatunk, harcolhatunk a diákokkal a barrikádokon, együtt zakatolhat a szívünk a nyalka huszárokkal, akik vérben és tűzben vágnak utat maguknak magyar földre, a Baradlay birtokon is körülnézhetünk, és akkor Budavár ostromáról még nem is beszéltem.

Habár az események központjában a Baradlay fiúk vannak, akik közül Ödön felelősségteljes politikus, Richárd forrófejű (és nagyon jóképű) huszárkapitány, Jenő viszont eléggé el van veszve a világzúgás közepette, nem nagyon találja a helyét, igencsak gyenge jellemnek látszik a bátyjaihoz képest, de a végén bebizonyítja, hogy amikor kell, ő is tud komoly erkölcsi döntést hozni a család érdekében. Azonban a háttérben az erős női karaktereket irányítják a történéseket, a sziklaszilárd édesanya méltó ellenfele Plankenhorst bárónő, és lánya, Alfonsine, akik minden körülmények között feltalálják magukat, bár az anya sokkal kevésbé labilis érzelmileg, mint a baronesz, aki Palvitz Ottó iránt érzett szerelme miatt igazi bosszúálló angyalként viselkedik (de a pénz hiánya miatt nem ment hozzá gyermeke apjához, ami talán nem is az ő döntése volt, hanem az édesanyjáé), ezt a családot nem annyira a szeretet köti össze, hanem az érdek és a túlélés. A rosszak oldalán felsorakozik még Rideghváry Bence is, aki nem viseli túl jól, hogy nem vehette el a nemzetes asszonyt, és ott tesz keresztbe a családnak, ahol csak tud. Richárd szerelme, Edit ki tudja, hogyan tudott ennyire erkölcsös és bátor leányzóvá serdülni a Plankenhorst házban nevelkedve, de az én kedvencem az öreg Pál, aki bölcsen próbálja kordában tartni  gazdája szenvedélyes természetét.

Hihetetlen szereplőgárda gyűlt össze a filmben, Sulyok Mária erőteljes alakításával kiemelkedik a többiek közül, Básti Lajos Rideghváry szerepében gátlástalanul gonoszkodik, Bitskey Tibor, Tordy Géza remek, de nézzék el nekem a férfi olvasók, hogy nekem tiniéveim óta Mécs Károly a kedvencem a Baradlay-fiúk közül, mert olyan sármosan tolja a huszáros modort, hogy még ma is meg tudja dobogtatni a szívemet. Szemere Vera, Béres Ilona sokszínűen ármánykodik, Nagy Attila katonás, Páger Antal zseniális, Polónyi Gyöngyi bájos, Kálmán György és Fonyó József emlékezetes alakítást nyújt, ahogyan Rajz János is, de a rendező, Várkonyi Zoltán is fantasztikus rövid epizódszerepében.

A forradalom hevülete végirobog a mi kis lelkünkön is, zakatol a szív, le az osztrákokkal, hajrá mi, éljen a szerelem, vesszen az ármány, teljes szívvel szurkolunk a Baradlayaknak, hát hogyan felejthettük el, hogy milyen jó kis film ez? Hömpölygő áradatként zúdul ránk a nosztalgia, egy gyerekkori kedvenc, amelyen nem fogott az idő, ami időnként kicsit hatásvadász és a dögösebb képek fontosabbak, mint a karakterépítés és a történet íve, de olyan mesteri módon játszik Várkonyi Zoltán a szívünkkel, hogy bánja a kánya. Imádás van!

8/10

A kőszívű ember fiai teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.