[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]

Amikor szegény ember mélytengeri Gravitációja találkozik a MacGyverrel: egy mondatban ennyivel össze lehetne foglalni a Resurface-t, amely csak látszólag indul ki újszerű alapvetésekből. Kutatói a Mariana-árok mélyén ragadnak az évezred földrengése után, kommunikáció nélkül egy sérült tengeralattjáróban, és innen kell megtalálniuk az utat a felszínre. Ez az út pedig aligha fog meglepetést okozni azok számára, akik már láttak néhány hasonló túlélő-történetet.

Peter Bridges forgatókönyve ugyanis nagy mértékben támaszkodik a bejáratott megoldásokra: pontosan belőhető, hogy ki, mikor és milyen sorrendben fog elhalálozni a bevezetés során (elsőnek a külföldiek, aztán pedig az idősebbek), később pedig ha hőseink nem lennének elég nagy bajban, akkor mindig segítségül lehet hívni Murphyt, de természetesen csak éppen annyira, hogy kellően nehéz, de ne végzetes helyzetbe kerüljenek. Érezni a végletekig kiszámított dramaturgiát, amely pont a forgatókönyvírás tankönyvi szabályai szerint érkezik meg a fordulópontokra, és nagyjából ez az elv is vezérli a narratíva kialakítását.

Mindenesetre túlzás lenne azt állítani, hogy a Resurface csak felmondaná a leckét és ennél nem is próbálkozna többel, azonban rendre félresikerülnek azok a próbálkozásai, ahol színesítené az összképet. A szkript második felében az összes akadály elhárításához valamilyen elképesztően bonyolult házibarkács megoldásra lesz szüksége a szereplőknek. Azonban ezek a macgyverezések leírva gyakorlatilag követhetetlenek, de valószínűleg a filmvásznon sem lesznek túlságosan izgalmasak. A Resurface is beleesik abba a hibába, hogy nagyon mechanikus szkript, egészen az utolsó harmadot megelőző vihar előtti csendig kell várni, hogy megkezdődjön a karakterépítés. Ugyan két hősünknek addig is kidolgozott személyisége és vibráló dinamikája van, de ez többnyire csak a túléléssel kapcsolatos kérdések mentén felmerülő felszínes konfliktusokban mutatkozik meg és nem képez kiforrott karakteríveket.

Valószínűleg Bridges sem tudott mi kezdeni azzal az axiómával, hogy az túlélés az túlélés, akármilyen figurákkal is kapcsolódik össze, de ettől függetlenül jó lett volna látni egy olyan forgatókönyvet, ahol a szereplők útja nem csak a rájuk leselkedő veszélyek miatt izgalmas. A Resurface próbálkozik ugyan, de végeredményben csak egy unalomig ismert sztori pepitában.