Kevés jó interjú készül, ami tényleg szól is valamiről, túl sok az üres fecsegés körülöttünk, ezért felüdülésként hat, ha egy tartalmas beszélgetést olvashatunk. Ebben a kötetben pedig nem egy, hanem huszonhét kiváló interjú olvasható, amelynek az alanyai rendkívül különböző életutat jártak be, az egyetlen, ami összeköti őket az az, hogy mindannyian Budpesten élnek és nők. Nem túlságosan hosszúak ezek a beszélgetések, a lényeg mégis bennük van, huszonhét különböző sorsot ismerhetünk meg. Néhányan az interjúalanyok közül a nyilvánosság előtt élik az életüket, de a többség - szerencsére -  teljesen hétköznapi életet él, ezért rá lehet csodálkozni arra, hogy mennyi értékes emberrel találkozunk nap, mint nap, akik maguk sem gondolják, hogy különlegesek lennének, csak élik a saját életüket, méltósággal viselik időnként nagyon nehéz sorsukat, megtalálják azokat a kis boldogságcseppeket a hétköznapok tengerében, ami miatt érdemes felébredni nap, mint nap. Ki gondolná, hogy egy taxis, egy utcaseprő vagy egy szociális munkás milyen érzelemgazdagnak és érdekesnek találja a saját munkáját, mennyire ki tud teljesedni benne, mert olyan impulzusok érték nem könnyű élete során, hogy tökéletesen elégedett mostani helyzetével. Különleges élményt tud nyújtani ez a kis kötet, mert miközben kőkemény témákról beszélnek tiszteletre méltó őszinteséggel a pesti nők, mégis minden mondatot áthat az életöröm, a sok nehézséget átélt emberek bölcsessége, akik végigjárták a maguk nem könnyű útját, a saját szintjünkön megtalálták azt a vékony kis ösvényt, amely a kiegyensúlyozottsághoz, a lelki békéhez vezet az élet kacskaringós és félelemetes szerpentinjén. Okos és tartalmas interjúkötet, érdemes elolvasni!

Törőcsik Marit mindannyian ismerjük és tiszteljük sok évtizedes színészi munkájáért, Kozák Danutának teljes gőzzel szurkoltunk az olimpiai döntőben, Al Ghaoui Hesna-ról tudjuk, hogy milyen jó műsort készít és mennyire bátran tudósított a kislánya születéséig nő létére a háborús övezetekből, Dr. Gyurkó Szilvia vehemens írásait a gyerekjogokról ki nem hagynánk a WMN oldalán, mégis le fogunk döbbenni azon, hogy a könyvben szereplő, teljesen hétköznapinak tűnő pesti nő élettörténete legalább olyan érdekes, mint az övék...

Hogyan lehet feldolgozni a holokausztot, azt, hogy egy fiatal lány egyedüliként tér haza Auschwitzból a családjából, hogyan lesz egy hajléktalanból szociális munkás, aki azoknak segít, akik ugyanolyan helyzetben vannak, mint egykor ő, miként lehet évtizedekig szívvel-lélekkel vezetni egy kis éttermet vagy kocsmát, mekkora bátorság kell ahhoz, hogy valaki a párjával négy év alatt körbebiciklizze a világot, miért érzi teljesnek az életét egy utcaseprő, miért imádja munkáját egy szempillastylist, hogyan találta meg magyar identitását egy Németországban született műfordító, miként találta meg önmagát egy refomátus misszióban egy félcigány lány, milyen szépségei vannak az észt kultúra megismertetésének a budapestiekkel, miért tesz boldoggá egy festőművészt a rajz és művészettörténet tanítása, hogyan érzi magát egy riói lány misszionárusként a magyar fővárosban, miért boldog egy volt színésznő biztosítási ügynökként, miért vállal valaki a saját hét gyermeke mellé még három Down-kóros kicsit is, milyenek a hétköznapok egy vadasparkban, hogyan lehet elviselni egy hospice-ház vezetésének lelki terhét, és ezeken az izgalmas életutakon túl még azt megtudhatjuk, hogyan találta meg a hivatását Juhász Ferenc lánya, a transzneműségről is teljes nyíltsággal beszél Kiss Tibor Noé, és akkor Péterffy Boriról, egy ötvenhatos felkelőről és egy Vajdaságban született fiatal költőről és drámaíróról nem is beszéltem. Sokrétű és érdekes témák, jó kérdések, őszinte válaszok, az eredmény pedig egy olyan interjúrsorozat, amelynek mindegyik alanyáról egyenként regényt lehetne írni, mindannyian máshol tartanak az életükben, van, aki előtt még ott a jövő, van, aki alkotóereje teljében van, és olyan is akad, aki már az út vége felé jár, mégis összeköti őket a bátorság, ahogyan szembenéznek nem könnyű sorsukkal és az alázat, ahogyan választott hivatásukat űzik.

Manapság, amikor minden a celebekről szól, akiknek a nagy része úgy lett ismert, hogy nem tett le semmi komolyat az asztalra, felemelő érzés egy ilyen interjúkötet, amely valóban értékes embereket szólaltat meg, akik a saját kis életükből kihozták a legtöbbet, legyen az egy olimpiai aranyérem, vagy egy szépen kitakarított metróalagút, vagy tíz gyermek példás nevelése. Nehéz sorsokat ismerhetünk meg a beszélgetésekből, legyen az egy holokauszttúlélő vagy egy ötvenhatos politikai fogoly vagy egy szempillastylist a nyolcadik kerületből. Nagyon fontosnak tartom, mennyire kihangsúlyozásra került, hogy a sikerhez hosszú és kemény út vezet, rengeteget kell dolgoznunk saját magunkon ahhoz, hogy megtaláljuk a saját boldogságunkat mind a hivatásunkban, mind a magánéletünkben. Sokat lehet tanulni abból, hogy Törőcsik Marinak az első tíz éve a pályáján mennyire sikertelen volt, Kozák Danutának milyen kemény edzésmunkát kellett elvégzenie évtizedeken át, amíg a nyakába került az olimpiai arany, de abból is, hogyan lehet felállni abból a helyzetből, hogy valaki három évig kénytelen az utcán élni. Minden tiszteletem azoké, akik vállalták, hogy ilyen mélységben bepillantást engednek az életükbe.

Nőiesen bevallom, eddig nem tudtam, hogy Izsó Zita, aki az interjúkat készítette költő és író, de olyan jól átgondolt, lényegre törő, de egyáltalán nem tapintatlan kérdéseket tett fel a beszélgetőpartnereinek, hogy megjegyeztem a nevét. Bach Máté pedig olyan zseniális fotókat készített minden interjú mellé, amely magába sűríti mindazt a drámát, amelyet az adott személy sorsa magába rejt, hogy remélem, ez a páros fog még együtt dolgozni, mert rendkívül értékes munkát adtak ki a kezükből. Egy kis hétköznapi csoda ez a könyv.

10/10

A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.