"Sors bona nihil aliud" - Jó szerencse, semmi más. A Zrínyiek jelszavát évtizedekig rettegte a török, a család azonban Miklós bán máig tisztázatlan halála után viharos sebességgel veszített el mindent, Zrínyi Pétert lefejezték a császár elleni összeesküvésben való részvétele miatt, teljes vagyonelkobzásra ítélték, a felesége egy zárdában őrült meg, a fiából császári tiszt lett, az egyik lányából apáca, a másik, Ilona azonban még egyszer utoljára megmutatta Európának, hogy a vér nem válik vízzé, milyen az igazi bátorság és vitézség, két éven keresztül védte Munkács várát Caraffa császári seregei ellen. Rákóczi Ferenc fejedelem édesanyjának hőstette máig nem merült feledésbe, azonban ezen túl kevés szó esik arról, hogy milyen küzdelmesen szép élet jutott ennek a kivételes képességű asszonynak. Benkő László trilógiájának befejező részében azonban teljes képet kaphatunk Zrínyi Ilona sorsáról, nem fest idilli képet a fejedelmasszonyról az író, a romantikus alaphang ezúttal is marad, de jóval kisebb a csatazaj, mint a két korábbi kötetben, az asszonyi lélek finomabb rezdüléseire hangolta a szerző az események folyásának leírását, sokkal több az érzelem, mint korábban, de akcióban és  a nagypolitikai összefüggések bemutatásában sem szenvedünk hiányt. Fimszerűen peregnek előttünk az események, együtt éljük a boldog leányéveket Ilonával, hogy aztán első házasságának minden nehézségében együtt érezzünk vele, őrülünk, hogy megtalálja a személyes boldogságát Thököly Imre mellett, együtt szemléljük az ellent Munkács bástyáin, hogy aztán csendesen végigszenvedjük vele a méltatlan végjátékot. Ez a könyv sikerült a legjobban az amúgy is magas színvonalú sorozatból, érdekesen és tökéletes ritmusban írta meg nekünk Benkő László Zrínyi Ilona élettörténetét.

Zrínyi Ilonának gondtalan gyermekévek jutottak, a szülei odafigyeltek arra, hogy művelt és széles látókörű legyen, édesanyjától megtanult mindent a betegségek kezeléséről, a szokásos Zrínyi - nevelésnek pedig része volt a hadi cselekményekben való jártasság (lány létére kiválóan lovagolt, lőtt és vívott) és a gondoskodás a birtokról és a hozzá tartozó emberekről. Politikai okokból ment hozzá Rákóczi Ferenchez, akit édesanyja, Báthory Zsófia irányított, azonban Ilonában emberére talált, a két nő sohasem szívlelte egymást. Aztán jött a császár elleni összeesküvés, a Zrínyi-vagyon a császáré lett, Báthory Zsófia pedig irgalmatlan összeget fizetett azért, hogy a fia életét megkímélje az udvar. Innen kellett felállni és helyt állni az egyre fokozódó politikai viharok közepette...

Zrínyi Ilona nemcsak kivételes lelki és észbeli képességeiről volt híres (gondoljunk bele, az akkori idők legnagyobb birtokegyüttesét irányította egyedül, és Munkács várának védelmét is őseihez méltó módon vezényelte le!), hanem szép asszony is volt, akibe első látásra beleszeretett a nálánál 14 évebb fiatalabb Thököly Imre. A házasságuk természetesen politikai alapokon is nyugodott (Thököly nem vezethetett volna sikeres hadjáratokat feleségének vagyona és befolyása nélkül), de igaz érzelmeken is. Nem köztudott, hogy Ilona 43 és 50(!) évesen is gyermeket szült második férjének, azonban mindkét gyermek  elhunyt csecsemőkorában. Thököly remek katona volt, de hiányzott belőle a politikai éleslátás, hibás döntéseket hozott, és azzal, hogy a török mellett tette le a voksát akkor, amikor már látszott, hogy hosszú távon a Porta már nem lesz komoly tényező, megpecsételte mindkettőjük sorsát. Munkács után Ilona és gyermekei Bécsbe kerültek, ahol hamar elválasztották őket, fiát soha többé nem láthatta, lányával elhidegültek egymástól, a férjevel is csak évek múlva találkozott, amikor Thököly néhány császári tisztért cserébe magával vihette. De az utolsó évek már méltatlan körülmények között teltek, a kurucok a Porta kegyelemkenyerén éltek (egy Zrínyi a törököknél!), az egykor hatalmas birtokot irányító asszonynak élete végén mindennapi anyagi gondokkal kellett szembenéznie, de ő emelt fővel viselte sorsát.

Zrínyi Ilona mindig is bálványozta nagybátyját, Zrínyi Miklóst, és habár nő lévén ő sohasem lovagolt az emberei élén a legveszélyesebb csatába, mégis legnagyobb ellenfelei is elismerték (még anyósa, Báthory Zsófia is), hogy minden tekintetben méltó hozzá. Hosszú volt az út Munkács várának hősies védelméig a fényes esküvőtől, amelyben a nem túlságosan acélos Rákóczi-sarj és Ilona között köttetett, a komoly fiatalasszonyból érett nő lett, aki elég hamar rájött arra, hogy mekkora hibát követett el, amikor a szívére hallgatott, és hozzáment Thököly Imréhez, hiszen mindent elveszített miatta, ami fontos volt a számára, a a gyermekeit és a vagyonát, de rá jellemző módon, esküjéhez híven, élete végéig kitartott mellette, sőt, ő tartotta beteg és elkeseredett férjében a lelket, amíg el nem fogyott az ereje. Európa legbátrabb asszonya (így hívták őt a kortársak a munkácsi vár hősies védelme után) már nem érhette meg, hogy a fia egy olyan szabadságharc élére állt, amelyet ő maga is teljes szívvel támogatott volna, azonban mindent megtett, hogy igazi fejedelmet neveljen belőle, amelyet a bécsi udvar minden igyekezete ellenére sem tudott elfeledtetni a fiatalemberrel.

Kár, hogy iszonyúan sokba kerül egy történelmi tévésorozat, ezért nincs nagy valószínűsége annak, hogy Benkő László regénytrilógiája képernyőre kerül, pedig a Zrínyi-család tagjai valódi hősök voltak, akikre fel lehet nézni, és olyan romantikus, de kegyetlenül nehéz sors jutott nekik, ami üvölt a megfilmesítés után. Alapvetően mindhárom könyv egy sémára készült, de a harmadik rész lett a legkiforrottabb, amelyből ugyanúgy meg lehetett ismerni a korszakot, amelyben a főhősnek élnie és helyt állnia kellett, mint az előzőekben, mind a főúri család, mind a köznép szemével nézve, dobogott a szív a heroikus csatáktól, andalodhattunk el a családi boldogságon, áradtak az érzelmek, megelevenedett a szemünk előtt egy régen letűnt történelmi időszak. Szép, tartalmas, szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató könyv, kár lenne kihagyni az életünkből!

10/10