Ha már eltapsolunk hárommilliárd forintot egy filmre, tegyük stílusosan. Vegyünk egy világhírű pacit (Kincsemet soha senki sem győzte le, nemzetközi szinten máig jól hangzik a neve, ha nem is ér fel népszerűségben Puskással), a valóságot kezeljük kiindulási alapként, helyezzük a hangsúlyt a szenvedélyre és a magyarosch virtusra, szórakoztassuk a népet, nem kell mindig a dráma. Herendi Gábor nem szívbajos típus, merte lazára venni a figurát, és dögunalmas történelmi tabló helyett összehozott nekünk egy meglepően jó kis kosztümös kalandfilmet, amelyben nem az értelmet kell keresni, hanem az érzelmet, és akkor nagyon jó hangulatban fogjuk eltölteni a moziban a két órás játékidőt. Kár, hogy a végére teljesen kifullad az addig jól felépített történet, nagyon bosszantó, hogy pont a lezárás sikeredett ilyen cukormázasra, de ettől eltekintve tényleg nagyon dögös kis filmet kapunk, amelyben legjobb Várkonyi Zoltáni hagyományok keverednek Guy Ritchie-vel, a végeredmény pedig egy igazi magyaros fűszerezésű izgalmas kalandfilm, amely minden csak nem nyársat nyelt és unalmas. Érdemes megnézni!
Blaskovich Ernő (Nagy Ervin) édesapját vagyonelkobzásra ítélték az 1848-as szabadságharc bukása után, így az ősi nevén és kivételes lovas tudásán kívül nem sok mindent örökölt utána. A fiatalember a nőknek, a szerencsejátéknak és a szenvedélyeknek él, azonban sohasincs pénze, és örök vesztes. Amikor azonban megszerzi Kincsemet, minden megváltozik, a csodaló megváltoztatja a bohém grófot...
Minden idők legdrágább magyar filmjének rendezői posztját elvállalni embert próbáló feladat, Herendi Gábor személye azonban (legalábbis nekem) garancia volt arra, hogy nem fullad bele az unalomba Kincsem története, a Valami Amerika saját korában üdítően eredeti stílusa vissza fog köszönni a filmvászonról. Régen készült kosztümös történelmi kalandfilm nálunk, a régi nagy Várkonyi - filmek (Kárpáthy Zoltán, Egy magyar nábob, stb.) soha nem mennek ki a divatból (én legalábbis nem unom őket ezredjére sem), de lássuk be, nem mostanában készültek, ideje volt már egy, a 2017-es elvárásoknak megfelelő alkotásnak. Herendi Gábor nem vetette meg a CGI-t, de szerencsére egyáltalán nem vitte túlzásba, inkább a forgatókönyvben, a szenvedélyesre komponált képsorokban, a jól megírt karakterekben (bár ebben akadtak anomáliák, elsősorban a főszereplőkre igaz ez a megállapítás), és a kiváló szereposztásban bízott, és nagyon jól tette, mert ezeknek köszönhetően sikeredett ilyen élvezetesre ez a film, amelynek az a legnagyobb erénye, hogy nem veszi komolyan saját magát.
Habár a filmet róla nevezték el, mégsem Kincsem (pontosabban az őt alakító jól idomított lovak) a főszereplő ebben a történetben, hanem Blaskovich gróf, aki egy olyan romantikus hős, akit tényleg csak Nagy Ervin játszhatott el, mert rajta kívül nem nagyon van olyan színész a korosztályában, aki ezt az übermacsó dúvadat ilyen hitelesen el tudta volna játszani, és szerencsére kedvünkre legeltethettük a szemünket mi lányok a felsőtestén és a popsiján. Petrik Andrea ziccerszerepet kapott, ő pedig élt a lehetőséggel, és élettel töltötte meg a Blaskovich-hoz méltóan konok és zabolátlan karaktert. Gáspár Tibor mélyen átélt alakítása sokat tett hozzá a filmhez, jó volt látni Gyabronka Józsefet, Keresztes Tamás azonban kicsit haloványabb volt annál, mint amit én vártam volna a kiváló színésztől.
Romantika, kaland, szenvedély, jól adagolva és kivitelezve (mínusz a vége sajnos), dögös kosztümök, gazdag látványvilág jellemzi a filmet, nem is kell ennél több ahhoz, hogy úgy érezzük, megérte megvenni a mozijegyet (nagy örömömre rajtam kívül nagyon sokan voltak a vetítésen, ami Tatabányán, egy sima délutáni előadáson nem szokványos, úgy látszik, a közönség újra visszaszokott a magyar filmre). Nem mondanám igazi lovas mozinak, hiszen Kincsem és a lóverseny csak a hátteret biztosítják a történethez, de a jól lelassított vágták és persze a lóversenyek a megfelelő helyen kerültek beszúrásra, de az igazi hangsúly Blaskovich-on és Klárán van. Egy romantikus kalandfilmről van szó, nem többről és nem kevesebbről, és mivel nem is akar ennél többnek látszani ez a jó kis mozi, nagyon jól lehet rajta szórakozni.
Nőiesen bevallom, az égvilágon semmit sem vártam ettől a filmtől (ami körül nyilván a hatalmas előállítási összeg miatt volt nagy a felhajtás), egyszerűen csak kíváncsian vártam, hogy mit hozott ki a Kincsem-történetből és ebből a szereplőgárdából (amelyben nem a sztárok dominálnak, hanem a jó színészek) Herendi Gábor, és nagyon örültem neki, hogy ilyen kellemesen szórakoztató lett a végeredmény. Kár a túltolt a végjátékért, de nagyon jól éreztem magam a vetítés alatt, egy vérpezsdítő, valami jó kis történelmi kalandfilmet kaptam, kell ennél több?
8/10
A Kincsem teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
