Hugh Jackman idén utoljára bújt az X-Men franchise legendás Farkasának a bőrébe. 17 esztendő alatt az ausztrál színész teljesen magáévá tette a szerepet, és noha Jackman szerepelt még az X-Men mozikon kívül is tucatnyi filmben, a legtöbbünk emlékezetében alighanem Loganként, azaz Wolverine-ként fog megmaradni. Ha az összes X-Men filmet nézzük, akkor elég hullámzó volt ezeknek a produkcióknak a színvonaluk. Ettől függetlenül a rajongók bíztak benne, hogy kedvenc karmolós szuperhősük méltó búcsúfilmet kap. Jelentem, megkapta!
Logan (Hugh Jackman) csak árnyéka régi önmagának. Lelkileg megtört, a múltba révedve nyaldossa a sebeit, és fizikailag sincs a topon. Nála pocsékabb állapotban már csak X professzor (Patrick Stewart) található, akiről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy haldoklás közeli státuszban van. A mutánsok ideje is lejárt, ám a két hitehagyott főhősünkben újra felvillan a reménysugár, amikor kiderül, hogy a közelben szabadon bóklászik egy mutáns kislány, Laura (Dafne Keen). Laurára azonban veszély leselkedik, így Logannek kell megvédenie őt az őt elrabolni szándékozó gonoszoktól.
Igazából sok helyen el lehetett volna szúrni az utolsó Farkas-felvonást, de szerencsére James Mangold rendező nem tette meg ezt a szívességet. A film egész atmoszféráját belengi az elmúlás érzése, olyannyira, hogy végeredményben Marvel mércével mérve egy szokatlanul földhözragadt, őszinte mozi lett a Logan. Ez egyébként a cselekményen is meglátszik: annak ellenére, hogy elég komoly zúzások láthatóak a filmben, van az egésznek egy nagyon kimért, nyugodt tempója. Nem kapkod a Logan, de cserébe elképesztően nézeti magát. Majd' 2 és fél órás filmről beszélünk, de ez idő alatt egyszer sem jutott eszembe az órámra pillantani, sőt, azt is megkockáztatom, hogy még néztem is volna egy darabig.
A Logan ereje leginkább a karakterekben és az elképesztően jól megragadott hangulatban rejlik. Az akciókat úgy tudnám jellemezni, hogy kapunk 3-4 nagyobb volumenű jelenetet, mellette több kisebb véres kaszabolást, de azon kaptam magam, hogy legkevésbé az akciók érdekelnek a filmben. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a Marvel Achilles-sarka megint felütötte a fejét, azaz nincsenek túl emlékezetes gonosz figurák itt sem. Jóllehet a negatív karakterek nem voltak túl részletesen kidolgozva, mindazonáltal a Logan fő irányvonala inkább Farkas "búcsúztatása" volt. Ilyen téren pedig abszolút nem lehet panasz. Elsősorban Charles és Logan párbeszédeit emelném ki, mert kifejezetten üdítő élmény volt egy olyan Marvel-mozit látni, amely ennyire lecsúszottnak, erőtlennek láttatta egykoron ragyogó fényben tündöklő hőseit.
Patrick Stewart tulajdonképpen rutinból lehozza a gyógyszeres kezelésre szoruló, vegetáló öregembert, de a show-t egyértelműen Hugh Jackman viszi. Farkas karakterét ennyire cinikusnak, ennyire kiábrándultnak és sebezhetőnek még egy korábbi filmben sem láthattuk, amihez a színész félelmetesen jól asszisztál. Elsősorban az ő fásultsága, cinizmusa szolgáltatja a film egyébként kiválóan működő, önreflexív humorát. Ugyanakkor aggódtam kicsit afelől, hogy a mutáns kislányt megformáló Dafne Keen mennyire fog beleilleni az összképbe, de remek alakítást láthatunk tőle is, szóval érdemes lesz ezt a nevet a jövőben megjegyezni. Eredetiséget ugyan nem nagyon tartogat ez a kapcsolat, de a karakterek közti kémia elviszi a hátán a filmet.
Ami az akciókat illeti, nem jellemzőek rájuk a Marvel sajátosságainak számító megalomán akcióorgák. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének nagyon kreatív harcjelenetek a filmben, de mindenből pont annyit kapunk, mint aminek a Logannek a koncepció alapján szüksége volt. Az R besorolás pedig határozottan hozzáadott értékkel bírt, ugyanis a film meglehetősen véres, elég csak a leszakadó testrészekre gondolni. Ez alapján joggal lehetne gondolni, hogy ez egy öncélú dolog, de kifejezetten merész húzásnak tartom, hogy a tavalyi Deadpool úttörése és kasszasikere után itt is be merték vállalni a magasabb korhatárt. Ennek megfelelően a vérgőzös akciók mellett sok-sok káromkodást is kapunk, de ez szerencsére cseppet sem válik zavaróvá.
Dacára annak, hogy relatíve szokatlan szuperhősfilmes hangvételt használ James Mangold, így is akadnak elcsépeltnek ható szegmensek, illetve logikátlanságok. A játékidő kb. háromnegyedénél a vártnál több, unalomig ismételt klisét dob be a Logan, amik látványosan kilógnak abból a mikro-univerzumból, amit az író-rendező megteremtett. Ezen kívül érzésem szerint a gyerek szereplőket is jobban túltolták a kelleténél, nem éreztem feltétlenül szükségesnek az ő jelenlétüket, nélkülük is többféleképpen el lehetett volna varrni a különböző történetszálakat. Ezekkel a megoldásokkal sem volt akkora baj, csupán az volt a benyomásom, hogy ezt máshogy is meg lehetett volna oldani.
Mindent egybevéve azonban a Logan az utóbbi évek egyik masszív topligás szuperhősfilmjévé vált. A történet szenzációs ívet ír le, tele van emlékezetes dumákkal és képsorokkal, és őszintén szólva ez a film nem csak a Farkas-filmeket zárta le, de simán pontot tehetne az X-men mozik végére is. Spoilerezés nélkül annyit elárulok, hogy szem nem marad szárazon!
8.5/10
A Logan - Farkas teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán
Az új, különálló filmes podcastemet pedig ide kattintva tudjátok meghallgatni
