Azon kevés nézők, akik még mindig kitartanak a The Walking Dead mellett, az előző silány részek után talán ezzel az epizóddal kezdődően megkapják, amiért eddig böjtöltek; felcsillant a remény az alagút végén, hogy tartogat még magában valamit ez a sorozat. Bár sokat kellett várnunk, de ha beváltja az elvárásokat, akkor lehet, hogy saját imázsát is megmenti a teljes pusztulástól; mi, nézők pedig csak reménykedhetünk a minőségi folytatásban.

Az, hogy Negan belépett a sorozatba, és az új főgonosz szerepében sütkérezik, alapjában véve nem rossz dolog. A baj ott kezdődik, hogy a korábbi antagonisták pontosan ugyan úgy végezték; miért lenne másképp az ő esetében is? Minek húzzuk az időt, minek húzzuk ennyire kínosan a cselekményt, ha úgyis tudjuk, hová fut ki? Az alkotógárda valamiért élvezi, hogy szórakozhat a nézővel, és ami még érdekesebb, vannak nézők, akik ezt engedik. Gondolok itt arra, hogy a 6. évad végén az arcunkba tolnak egy cliffhangert, amit ráadásul a 7x1-ben, fél év kihagyással úgy akarnak nekünk eladni, mint a sorozat nagydrámáját. Nem tudom volt-e bárki, aki nem úgy kapcsolta ki a tv-t / lejátszót, hogy ne azt mondta volna „na rohadjatok meg”. És nem feltétlenül azért, amiért megtörténtek benne a dolgok, hanem ahogyan megtörténtek. Az évadnyitó érzelmi színvonala olyan mélyen járt a nullában, hogy talán a sorozat összes évadát és részét tekintve a legrosszabbak közé sorolhatjuk. Képi megvalósításban még csak-csak ott volt, ahol lennie kellett, bár kicsit eltúlzottan, de se hangulatban, se sztoriban nem hozta azt, amit hoznia kellett volna. És én mégis néztem tovább, mert kíváncsi voltam, unalomba fullad-e az egész, vagy az alkotók végre pofon vágják saját magukat, és elkezdenek minőséget gyártani a népnek.

Azt hiszem, az első 8 részben ez egyszer sem történt meg, de most úgy érzem, hogy a következő 7 rész bitang lesz, ha kihasználják a felmerülő lehetőségeket, és tudnak kellő meglepetést okozni – ami egyébként jelenleg benne van. A 9. résszel letettek az asztalra egy feszes, pörgős történetet, amiben nem azt kell néznünk, hogyan furikáznak főszereplőink jobbról-balra konzerveket keresve, hanem a tettek mezejére lépnek, felidézik valódi mivoltukat és a sarkukra állnak. Kapunk inspiráló beszédeket, meglepetéseket, és egy kis zombiirtós-akciójelenetet is – mindent, amiért megszerettük a sorozatot.

Az első 8 felvonásban megpróbálták megmutatni nekünk, milyen is az élet Negannel a hátunk mögött, és sajnos nem éppen a legizgalmasabb fél évad után vagyunk. Értem a koncepciót, de szerintem 8 helyett 4 részben is bőven el lehetett volna mesélni mindent, amit a tudtunkra akartak hozni a Megmentőkről, hiszen a fő karaktereket egytől egyig ismerjük. A 7. évad második felének kezdőepizódja után azt mondom, ez már igen, ilyennek kellene lennie az összes résznek. Mindenki azt csinálja, amihez ért, ugyanakkor tettetnek is mások kedvéért. Aztán van, aki elárul, van, aki visszautasít – végre történik valami! Negan karaktere jó, de ha ő kerül a középpontba, rajta kívül senki nem tesz semmit, így nem is lehet figyelni senkire sem, ő pedig egy idő után – bármennyire badass is – ellaposodik. Végre itt egy rész, ahol nem kell vele foglalkoznunk, és lám, mennyi minden történik; egy ugrásra vagyunk a háborútól, ami régóta függ a levegőben, és úgy tűnik, hogy meglepetésvendéget is üdvözölhetünk, bár az a következő felvonás talánya, hogy ki lesz az (és főleg, mit akar).

Morgan és Carol a háttérben vannak, de ismerve az alkotók észjárását, nem maradnak ki semmiből, sőt, valószínűleg mindennek a közepébe fognak csöppenni, ahogy szoktak; Ezékiel személyét viszont kihívás megfejteni, az ő karakterét nagyon stílusosra és egyben titokzatosra formálták (kicsit Michonne-feelingem van vele kapcsolatban a póráz miatt), Jézus viszont egy sokkal barátibb karakterként tért vissza, mint ahogyan arra emlékeztünk.  A nagy kérdés az lesz, hogy ki melyik oldalon foglal majd helyet, mert ez akár sorsdöntő is lehet, ugyanis egy ember is eldöntheti a mérleg nyelvét egyik vagy másik irányba.

Azt gondolom, hogy ebben a részben mindent megkaptunk, amiért megszerettük a The Walking Dead-et, és remélem, hogy a következő részek legalább ilyen tartalmasak lesznek, mert akkor 7 év szűk esztendő után újra 7 év bőség jön nekünk, nézőknek. Szeretném azt hinni, hogy ez nem csak az én kis saját téveszmém, de az biztos, hogy a következő rész meg fogja adni rá a választ. Addig is várjunk türelemmel (aki eddig kitartott, annak ez már gyerekjáték) és reménykedjünk, hogy ott vannak azok a fordulatok a történetben, amiket olyan régóta várunk.