A Trespass Against Us jóformán sehol a világon nem érte el a filmrajongók ingerküszöbét, ami különösen annak fényében meghökkentő, hogy egy Michael Fassbendert és Brendan Gleesont felvonultató produkcióról van szó. Ez alapján pedig a többség valószínűleg egy számos ponton félresikerült, de zseniális alakításokat felvonultató műre számítana - pedig ennek éppen ellenkezőjét láthatjuk a vásznon.
Chad Cutler (Fassbender) a Brit-szigetek cigányainak számító travellerek (akik ha máshonnan nem, a Blöffből lehetnek ismerősek) egy közösségének tagja. A semmi közepén, néhány lakókocsiban él családjával, az egész telepet irányító édesapjával (Gleeson), illetve különböző haverjaival, akikkel nagyszabású betöréseket hajtanak végre megélhetésként. Chad azonban nem a gengszterfilmek "nagystílű", a bűnt szinte hitvallássá emelő alakjai közé sorolható, hanem egy hamisítatlan, a szabályok áthágását szinte gyerekes csínyként értelmező vidéki tahó.
A Trespass Against Us-ban éppen az a legérdekesebb, ahogyan a heist filmek bűnözői életmóddal kapcsolatos dilemmáit ötvözi a white trash-filmek világával, és noha egyik oldalról sem emel át többet a bejáratott paneleknél, a kettő keveréke mégis újdonságot jelent. A közelgő bukás elkerülhetetlen tragédiája a Szemtől szemben óta kötelezővé vált heist-mítoszrombolásával szinte irreálisan monumentálisnak tűnik a társadalmi számkivetettek egyszerre szánandó és megkapó romantikájának életképei mellett, ugyanakkor ez a két látszólag ellentmondásos hangvétel becsatornázása egymásba biztosítja, hogy a filmnek egyszer se kelljen belesüppednie a bejáratott panelek mocsarába.
Az események kereszttüzében álló Chad például egyszerre élvezi a törvényen kívüliséggel járó szabadságot és gondtalanságot, ugyanakkor menekülne az életét behálózó apa karmaiból és a társadalmi pária-szerep is borzasztóan frusztrálja. Tagadhatatlan tehát, hogy sem az egyre ambiciózusabb rablások révén szoruló hurok, sem a szülőktől készen kapott sorsok önbeteljesítő jellege önmagában nem tartogat nagy meglepetéseket, de az ezekbe fűzött ellentmondások, a bűntényekben egyszerre jelen lévő módszeresség és vakmerőség, illetve az egész lakókocsi-parkot uraló Colby különös világképe révén egy sajátos élettel telik meg az alkotás.
Igaz, éppen fő alakja, Chad az, ahol kicsit megbicsaklik az összkép: Michael Fassbender nem képes átlényegülni állatias bunkóvá, szokásos módon a megtört, de tartással bíró ember gesztusait hozza, amelyekből pont egy iskolázatlan redneck vadsága és nyerssége hiányzik. Láthatóan az alkotói oldalról is jelen van ez a bizonytalanság, a karakter ugyanis a film kezdetén egy jó darabig egy joviális kertvárosi családapa szerelésében parádézik, hogy aztán ezt szép lassan váltsa fel az elmaradhatatlan melegítős viselet. Rajta kívül viszont senkire nem lehet panasz: Gleeson remek, Sean Harris pedig jelentéktelen mellékszerepében szokás szerint mindenkit lejátszik a vászonról.
Nem kell tehát nagy meglepetéseket várni a Trespass Against Ustól, még azt sem mondanám, hogy az adott kontextusban nagy hatással bíró gondolatokat és drámát tudna felépíteni, de amit nyújt, az egy kellemes és korrekt filmhez éppen elég. Azaz éppen abba a kategóriába tartozik, amelynél igazán rossz döntés nem lehet hozni akár megtekintjük, akár nem.
7,5/10
A Trespass Against Us teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
